Könyvkritika: Leylah Attar - Papírhattyú

Leylah Attar

Papírhattyú  (The ​Paper Swan)

Magyar kiadás éve: 2016, 2020

Fülszöveg:

A szerelem nem halhat meg soha.

Azt mondják, 21 nap kell hozzá, hogy kialakuljon egy szokás. Ez hazugság! A lány 21 napig kitartott. A 22. napon pedig mindent megadott volna a halál nyugalmáért. Mert azon a bizonyos 22. napon rájött, hogy az ő megmenekülése a biztos halált jelenti vagy az apja, vagy a szerelme számára. A Papírhattyú komor, mégis szívet melengető szerelmi történet, tele nyersességgel, intrikával és feszültséggel.

Lenyűgöző mese szenvedélyről, veszteségről, megváltásról.

   Régóta szemeztem már ezzel a könyvvel, de bátortalan voltam megrendelni, valami visszatartott, pedig kár volt eddig halogatnom, ez most már világos.

   A fülszöveg nagyon sejtelmes, nem sokat árul el a történetről, ami mondjuk nem feltétlenül baj, hiszen így több izgalmat és váratlan fordulatot hordoz magában az egész könyv.

   Elolvastam a Molyon pár értékelést, majd szépen sorba vettem a címkéket, hogy legyen egy kis fogalmam arról, hogy mire számítsak, de erre senki sem készíthetett fel...

   Sokáig gondolkodtam azon, hogy Kedvencnek jelöljem-e vagy sem, de aztán a kötet legvége annyira felzaklatott és annyi érzelmet váltott ki belőlem, hogy a vonaton hangosan felzokogtam, így rájöttem: ennek a sztorinak méltó helye van a Kedvenceim között.

   Ha emlékeztek még, akkor a 365 nap kritikájának kapcsán írtam már egyszer, hogy annál ezerszer jobb dark romance, maffiás, elrablós írások is vannak, a Papírhattyú pedig pontosan egy ilyen kiemelkedő történet.

   Ha a fülszöveg ennyire titokzatos, én sem akarok ünneprontó lenni, így csupán csak annyit árulok el, hogy elrabolnak egy fiatal nőt, kiragadják a megszokott és igen gazdag hétköznapjaiból, a csillogásból, aztán élet-halál harcot vív a férfival, aki elvette a szabadságát, szépen-lassan pedig a szívét is megszerzi magának...

   A könyv negyedénél van egy jókora csavar, egy akkora arculcsapás, amire egyáltalán nem számítottam, de amire utólag visszaemlékezve viszont simán gondolhattam volna, már-már logikusnak és magától értetődőnek tűnik.

   A sztori több szálon fut, a múltban és a jelenben, ráadásul E/1-ben a főszereplő nő, Skye mesél, máskor pedig E/3-ban, kívülállóként láthatunk a dolgok mögé.

   Ez egy igen erőteljes hangulatú, drámai cselekményű mű, amiben az erotika és a romantika csupán csak másodlagos, mégis végig ott lebeg a lapokban, az elrabló és a fogoly között végtelen intimitás zajlik, de ne gondoljunk semmi rosszra! Se Stockholm-szindrómára, sem pedig másra!

Skye - A kép forrása: Pinterest

   Az erőszak meghatározó, a bosszú, a gyilkosságok, a szókimondó, nyers beszéd, ami aztán átvált gyengédségbe, néha itt-ott lágyabb lesz, csakhogy újra lecsapjon ránk, olvasókra és persze a szereplőkre is a szörnyű valóság.

   Mindenképpen ki kell emelnem a karaktereket. Mindegyikük egy igazi, kiforrott egyéniség, olyan emberek, akik cseppet sem tökéletesek és akik óriási pozitív vagy éppen negatív, ám látványos fejlődési íveken mennek keresztül.

   Skye, Damian, Rafael és Sierra, négyüket nagyon megszerettem és a szívemhez nőttek, akárcsak MaMaLu. Velük sírtam, velük nevettem, szerettem és gyűlöltem, mindent átéreztem, amit ők.

   Damian megosztó, követhetetlen, igazi rosszfiú, akivel rengeteg rossz dolog történt. Egy gyilkos hurrikán, aki mindenen és mindenkin átgázol, hogy elérje a célját és beteljesítse a bosszúját, ám mégis inkább sajnáltam őt, szánalmat éreztem iránta, aztán pedig végtelen szeretetet.

   Képes voltam megbocsátani neki akkor, amikor ő még nem tudott, amikor az ellenségeinél is jobban gyűlölte saját magát.

Damian - A kép forrása: Pinterest

   Ahogy haladtam előre olvasás közben, azt éreztem, hogy ennek nem lesz jó vége, a Happy End tagadhatatlanul elmarad...nem írom le, hogy igazam lett-e, inkább olvassátok el és gyertek rá ti magatok. ;)

   Nehéz témákat boncolgat, megrázó és megtöri az ember lelkét, ám közben reményt ad, csordultig tölt valami megfoghatatlan hittel.

   Az írónő stílusa lenyűgöző. 

   Szenvedélyes, egyszerre lírai és akciódús hangvitelű, csodálatos és elborzasztó leírásokkal, az érzelmek garmadájával. Gyorsan a végére értem, pedig szinte csak a vonaton vettem elő, egyszerűen olvastatta magát.

   Leginkább azoknak a szigorúan 18 éven felüli felnőtteknek ajánlom, akik valami nem mindennapit, valami igazán különlegeset, a megszokottól jóval eltérőbbet akarnak olvasni és nem ilyednek meg az érzésektől.

   Pár szó a borítóról:  A borító az eredeti kiadás magyarosított változata és természetesen meseszép.

   Mindenhol csak dicsérik, mert egyszerre figyelemfelkeltő és ijesztő ugyebár a sok vér miatt, ám mégis magában rejt valami meghatározhatatlan szépséget.

Leylah Attar dedikál - Forrás: Az írónő hivatalos Facebook oldala