Könyvkritika: Blanka Lipińska - 365 nap

Blanka Lipińska

365 nap (365 dni)

365 nap trilógia - 1. rész

Magyar kiadás éve: 2020

Fülszöveg:

A botrányos NETFLIX sikerfilm alapjául szolgáló regény.

Egy fiatal nő egy vonzó és kegyetlen maffiafőnök áldozatául esik, aki miután elrabolja, egy évet ad neki, hogy beleszeressen.

Az erotikus jelenetekkel tarkított romantikus regény Lengyelországban több mint félmillió példányban fogyott alig pár hónap alatt, a film pedig majdnem minden országban vezette a NETFLIX nézettségi TOP listáját.

18 év alatt nem ajánlott, erősen erotikus tartalom!

   Emlékeztek még, hogy tavaly nyáron volt egy bejegyzés a blogon, amiben olyan könyvekről írtam, amiket filmen láttam és biztosan nem fogok elolvasni? Könyvek, amiket csak filmként láttam, de biztos, hogy sosem fogom elolvasni őket

   Most hivatalosan is megszegtem az önmagamnak tett ígéretemet, hiszen az egyik ismerősömtől kölcsönkaptam a 365 nap című könyvet és kövezzetek meg, de képtelen voltam ellenálni, így végül elolvastam.

   A Molyon botrányosan alacsony százalékon áll, a film pedig már lassan egy éves lesz, de még mindig téma, sikere és botránya megosztó, akárcsak anno A szürke ötven árnyalatának vagy A Da Vinci-kódnak.

   Sajnos én meg úgy vagyok kódolva, hogy érdekelnek az ilyen nagy port kavart kötetek, valamiért nem hagynak nyugodni, így hát kapva-kaptam a lehetőségen.

   Tanulság: Bár ne tettem volna, hiszen néha valóban az első megérzések a helyesek...

   Adott itt nekünk ez a félisten kinézetű Massimo Toricelli, aki nem mellesleg maffiafőnök, no meg akkora nagy kandúr, amilyet a világ még nem hordott a hátán.

   Minden ellenérzésünk és a bennünk kialakult, belénk súlykolt negatív kép ellenére, ő ennek a könyvnek a tökéletes álompasija, akinek csupán ,,csak" annyi a hibája, hogy elrabolja szegény Laurát és arra kényszeríti, hogy maradjon vele, szexeljenek sokat, aztán meg majd kialakul a dolog...

   Azt gondolhatnánk, hogy itt aztán lesz megannyi akció, szökési kísérlet, elvégre egy józan ésszel rendelkező, magára valamit is adó nő, azért mégiscsak megpróbálna megszökni egy barbár pasi karmai közül, no de Laura nem ilyen! Áhhhh, nem.

   Laura már eleve egy begyepesedett, unalmas és boldogtalanságra ítélt kapcsolatban tengeti a mindennapjait, szóval neki szinte már-már felpörgeti kicsit az életét, hogy elrabolják, aztán meg hirtelen megtalálja élete szerelmét, ráadásul annyit szexel, amennyit nem szégyell, elhalmozzák ajándékokkal, cserébe pedig simán eltűri, hogy néha megalázzák, nyomkövetőt ültetnek belé és még sorolhatnám.

   Laura sajnos pontosan az a tipikusan buta, agyatlan főhősnő, akit te, az olvasó vernél fejbe, hátha attól észhez térne végre.

   Az idő és az a bizonyos 365 nap csak telik, a lapok pörögnek, ők ketten pedig mindig-mindenhol szexelnek.

   Utazgatnak és szexelnek, kocsikáznak és szexelnek, bevásárolnak és szexelnek, bálokba és klubokba járnak és szexelnek, intézik a maffia ügyeit és szexelnek.  Az idő pedig - ismétlem - telik, túl sok említésre méltó dolog viszont egyáltalán nem történik.

   Ha az írónő egy elrettentő példáról akart írni, egy mérgező és diszfunkcionális kapcsolatról, akkor tökéletes munkát végzett és megemelem a kalapom előtte, a bökkenő viszont annyi, hogy sajnos nem ez volt a célja.

   Ő ezt a ,,szerelmet" idealizálni próbálja, elfogadtatni, hogy két ember így is élhet, mert ez teljesen normális.

   Lássuk be, hogy sem a filmnek, sem a könyvnek nem lenne ekkora nézettsége/olvasottsága, ha Massimo egy 60 éves, piától bűzlő, 120 kilós, esetleg fogatlan, vén trotty lenne, mert akkor mindenki undorodna tőle és hideglelést kapna.

   Laurának piszok nagy mázlija volt, hogy az elrablója egy szexisten, aki minden luxust megad neki. Nem igaz? A valóságban ez tuti nem így történne, nekik pedig komoly orvosi segítség kellene.

   Nem vagyok prűd, a szexjelenetek izgatóak voltak, az egész könyv szókimondó, pimasz és állatias, valóban erősen 18+ karikás, akárcsak a film, de mint anno a Sierra Simone féle A pap című regényben, minden hangsúly a vad erotikán van és minden más elsikkad a semmibe. Nekem pedig pontosan ez a bajom.

   Nulla karakterfejlődés, nulla cselekmény, nulla történetvezetés. Ellenben sok dugás és kész.

   A szereplők egysíkúak, felszínesek, nincsenek jól kidolgozva, azon kívűl, hogy dekadensek és ennek mindig hangot is adnak, illetve folyamatosan be is bizonyítják. 

   Laurát egy percig sem tudtam sajnálni, pedig elviekben egy elnyomott, bántalmazott nő, aki óriási bajban van, ám mivel ezt ő maga sem fogja fel és/vagy veszi komolyan, képtelenség együttérezni vele, főleg, amikor úgy dönt, hogy végleg a férfival marad.

   Mivel most már biztosan tudom, hogy a folytatásokat nem fogom elolvasni, így gyorsan utánanéztem, hogy miként folytatódik és fejeződik be ez az egész és mondanom sem kell, hogy csak egyre bizarabb, valamint  kíméletlenebb lesz.

   Akik esetleg Massimo pártiak voltak, azok bizony nagyot fognak nézni...

   Összeségében tehát: Egy ízig-vérig pornó kötetről beszélünk, aminek az égvilágon semmi, de semmi irodalmi értéke sincsen, viszont sokat fognak még beszélni róla, minden rossz tulajdonsága ellenére veszik majd, mint a cukrot, hiszen felkavaró, megbotránkoztató, kirívó és nem mindennapi.

   Ebben a maffiás-erotikus-elrablós műfajban íródtak ennél a könyvnél fényévekkel jobb kötetek, így hát szerintem azokat olvassátok és ne üljetek fel a hype vonatra, mert akkor esélyes, hogy csalódni fogtok, akárcsak én.

   Pár szó a borítóról: A borító az eredeti kiadás magyarosított változtata.

   Nincs benne sok extra, egy jóképű pasas fél arcát láthatjuk rajta, aki ugyebár Toricelli uraság lenne.