Az aratás hajnala premier előtti vetítésén jártam

 Sziasztok! :)

   Régebben sok filmajánló volt a blogon, de ezeket egy ideje már hanyagolom sajnos, viszont tegnap este a békéscsabai Center Moziban voltunk megnézni premier előtti vetítésen az új Éhezők Viadala filmet, Az aratás hajnalát.
   Érdekes, hogy pont az előző előzmény filmről, Az Énekesmadarak és kígyók balladájáról írtam utoljára érdemben, szóval már csak ezért is írok most Haymitch történetéről.
   Pontosabban nem is a filmről, illetve nem sokat, inkább magáról az élményről.
   Itthon már délelőtt készülődni kezdtem. Levettem a polcról a regényt, választottam hozzáillő ruhát, valamint az egyik régebbi filmes ereklyéből - amik a polcomat díszítik - csináltam egy fecsegőposzátás nyakláncot.
   A hajamat Katnisséhoz hasonlóra akartam megcsinálni, de még nem olyan hosszú, szóval végül csak be lett fonva és az is kibomlott végül. :D
   A film 19:15-kor kezdődött. 
   Mi a szinkronizált változatra mentünk, mert ezzel párhuzamosan 19:30 kezdéssel volt egy premier előtti feliratos vetítés is.
   A könyvet még tavaly olvastam, a megjelenést követően szinte rögtön és hát nagyon szerettem, természetesen, de már akkor is sokat sírtam rajta és persze tudtam, hogy ha ebből egyszer film lesz, ott kő kövön nem marad...ez pedig jelentem így is lett.
   Rengeteget sírtam a moziban is. Rendkívül megható film lett, nem sok reménnyel, annál több bánattal és halállal, mégis imádtam minden percét.
   A majd három órára rugó játékidő számomra hamar elrepült és csak kapkodtam a fejem.
   Már az előzetesekből is láttam, hogy a színészek kitűnő választások lettek kedvenc és kevésbé kedvenc karaktereink fiatalabb változatainak eljátszására.
   Számomra Kieran Culkin, mint a fiatal Caesar mindent vitt. Imádtam őt utálni. Talán még Stanley Tucci alakításánál is jobbat nyújtott. Glenn Close, mint Drusilla, szintén zenész volt a szó legnemesebb értelmében.
   Jesse Plemons, mint Plutarch...még most sem tudom, ennyi film és elolvasott könyv után sem, hogy mit gondoljak erről a karakterről, szóval Jesse előtt is le a kalappal.
   Mckenna Grace közelebb hozta hozzám Maysilee-t és Ben Wang Wyatt-ot is.
   Az epilógustól pedig egyszerűen dalolt a szívem.
   Igazából nem is tudok és nem is akarok többet írni róla. Aki szerette a filmeket és/vagy olvasta a könyveket, azok azért nézzék meg, akik meg esetleg most ismerkednének ezzel a kegyetlen disztópikus világgal, azok pedig azért.
   Nekem már csak egy kérdésem van: Mikor jön végre a Finnickről szóló könyv, illetve film? Mert bizony szinte minden rajongó ezeket várja...*_*

   Néhány kép:









Megjegyzések