Filmajánló: Az éhezők viadala: Énekesmadarak és kígyók balladája

 Sziasztok! :)

   Tegnap voltam megnézni a moziban az Énekesmadarak és kígyók balladáját, ami ugyebár Az éhezők viadala trilógia előzménye és aminek alapja az azonos című kötet, ami pár évvel ezelőtt jelent meg idehaza és külföldön is.

   Ez az alkotás nálam az év legjobban várt filmje volt és amint egyre több dolgot tudtunk meg róla, láttuk a castingot és az előzeteseket, majd a zenéket, éreztem, hogy imádni fogom, holott a regényt anno nem igazán szerettem.

   Rájöttem már, hogy ne adjak alapot a kritikáknak, hiszen azokat általában olyanok írják, akik csak a filmet látták, de nem olvasták a könyvet.

   Egy megosztó film lett, amin nem igazán kell csodálkozni, hiszen Snow elnök fiatalkoráról szól és bemutatja azt, hogy az ifjú Coriolanus hogyan indult el a végső és megmásíthatatlan romlás utján...

   A Tizedik Viadal közeledik és a Kapitólium új dolgokat kényszerül kitalálni hiszen, egyre kevesebben nézik ezt a brutális showt.

   Így történik, hogy az ifjú Snow kényszerből mentora lesz a Tizenkettedik körzet női kiválasztottjának, Lucy Gray Baird-nek.

   Nagyon tetszett a Lucyt játszó Rachel Zegler azon kijelentése, hogy a lány egy előadó, akit harcra kényszerítenek, még Katniss egy harcos volt, akit előadásra kényszerítettek.

   Ezzel egyet tudok érteni és szerintem ez adja a film és a könyv igazi alapját, valamint az, hogy milyen kapcsolat is lesz Coryo és Lucy között.

   Nem értem azokat az embereket, akik azt fircskázták, hogy túl sokszor fakad dalra a főhősnő, mert mi, akik olvastuk a regényt tudjuk, hogy ez bizony nem a filmre lett kitalálva, ráadásul ez adja Lucy karakterének lényegét.

   Szerintem a filmet azért nem fogják szeretni, mert nem sok igazán kedvelhető szereplőt vonultat fel, inkább az anti-hősökön van a hangsúly.

   Sok benne a cselszövés, a csalás, az árulás, a hatalomra való megszállott áhitat és persze a gyilkosság.

   Nem egy brutális jelent van benne, hiszen a Viadal itt még kezdeti stádiumban van és rengeteg mindenben különbözik Katnissék idejétől, ami mondjuk nem baj, hiszen nyers valójában mutatja be, hogy a Kapitóliumnak mennyire keveset ér néhány gyerek élete...

   A rajongók legnagyobb örömére rengeteg easter egg és utalás található benne az eredeti trilógiára, ezeket én is imádtam.

   A látvány első osztályú, nagyon szépen lett kivitelezve, a zenék pedig valami elképesztőek. Óriási kedvencem lett Olivia Rodrigo: Can’t Catch Me Now című száma, valamint Zegler csodálatosan énekli a The Hanging Tree-t. 

   Tom Blyth szerintem szuper Snow, megmutatja annak minden oldalát, a jót és a rosszat is. Árnyalja a karaktert. 

   Hunter Schafer Tigrise inkább csak kikacsintások és cameo szinten van jelen, de jó nézni azzal a tudattal, hogy itt még rajong az unokatestvéréért, holott később pedig ő maga járul hozzá a leginkább, hogy az végleg elbukjon.

   Jason Schwartzman Luckyja egy idegesítő ripacs, Violda Davis Dr. Volumnia Gaul-ja pedig egyszerre sokkoló, groteszk és ijesztő.

   Peter Dinklage Cascáját sokszor nem tudtam elég komolyan venni, hiszen dorgosnak tüntették fel, de mégis volt benne valami sajnálatra méltó, egyben visszataszító.

   A három részre bontott cselekmény hozta az eredeti írás hangulatát, a befejezés pedig nekem még mindig keserűen meglepő és kissé befejezetlen.

   Az ember valahogy azért drukkol, hogy Snow végül ne váljon szörnyeteggé, de hát ez hiú ábránd, nemde?

   Nekem nagyon tetszett és ajánlom mindenkinek. :)

   Tágítja a sorozat rajongóinak látókörét, közben pedig kritizál, tanít és szórakoztat is.