Könyvkritika: Sophie Hannah - Hercule ​Poirot csendes éje

Sophie Hannah

Hercule ​Poirot csendes éje  (Hercule Poirot's Silent Night)

Hercule Poirot új esetei - 5. kötet

Magyar kiadás éve: 2023

Fülszöveg:

Hercule Poirot és Catchpool felügyelő pár nappal karácsony előtt már jól megérdemelt pihenőjükre gondolnak, amikor váratlanul betoppan Cynthia, Catchpool édesanyja, és arra kérleli Poirot-t, hogy azonnal jöjjön vele Norfolkba, egy tengerparti kastélyba, ahol barátnője, Vivienne egy roppant furcsa és értelmetlennek tűnő gyilkosság megoldásában kéri a segítségét. A helyi kórházban fényes nappal, a legnagyobb jövés-menés közben a szobájában megöltek egy idős, kedves férfit. Ezt tetézi, hogy Vivienne férje, a szintén rokonszenves, súlyos beteg Arnold januárban a meggyilkolt postamester melletti szobát készül elfoglalni Vivienne legnagyobb aggodalmára. Arnold ugyanis a fejébe vette, hogy bent fekvő betegként, Poirot-t példaképének tekintve maga oldja meg a bűnügyet. Poirot-nak nem marad más választása, így vonakodva bár, de útnak indul Catchpoollal Munby-on-Sea-be.

   Az eddigi Sophie Hannah által írt Poirot kötetekről az alábbi linkeken olvashattok: Könyvkritika: Sophie Hannah - A ​monogramos gyilkosságok, Könyvkritika: Sophie Hannah - A ​zárt koporsó, Könyvkritika: Sophie Hannah - A ​háromnegyed rejtélye, Könyvkritika: Sophie Hannah - A ​Kingfisher Hill-i gyilkosságok.

   Számomra a Hercule Poirot új esetei az egyik kedvenc sorozatom és nem érdekel a sok negatív vélemény, én akkor is nagyon szeretem.

   Vártam már ezt a kötetet, mert elég sok idő eltelt az előző, negyedik rész megjelenése óta, de nyáron már lehetett látni, hogy az írónő idén kijön egy új kötetettel, ráadásul egy olyannal, ami Karácsonykor játszódik.

   Olvasás közben kapásból be is ugrott Poirot ​karácsonya című klasszikus Agatha Christie mű, ami előtt tisztelgett és fejet hajtott az írónő, hozta annak a legjobb és legérdekesebb pillanatait, mégis rengeteg új dolgot belecsempészett, érdekes karakterekkel operált és persze egy frappáns bűnténnyel.

   A helyszín pedig a Ház a sziklán regény legjobb pillanatait idézte. 

   Poirot és Edward Catchpool itt bizony már egy jól összeszokott párost alkotnak, egy olyan duót, akik kiválóan kiegészítik egymást. 

   Most is, mind mindig, Catchpool az elbeszélő, az ő elmondása alapján ismerhetjük meg a szereplőket, a helyszínt és Poirot bravúros nyomozását.

   Poirot és Edward kettősét, utóbbi édesanyja rángatja el egy tengerparti házba, ahol szerinte meg kell előzniük egy újabb gyilkosságot, hiszen a nagybeteg, haldokló családfő meg akar oldani egy bűntényt, de a felesége attól tart, hogy ezért őt fogják eltenni láb alól...

   Gondolom mondanom sem kell, hogy az eset még véletlenül sem ennyire egyszerű.

   Újfent felfigyeltem arra a Sophie Hannah féle megoldásra, hogy picit túlbonyolította a dolgokat, sokszor meglepő ötletekkel operált, de ezt már megszoktam tőle, mert tudom, hogy egyaránt így próbál kompenzálni és megfelelni a nagy elődnek, valamint a rajongóknak.

   Az írónő egyre jobban átveszi Agatha Christie stílusát és egyre élethűbb, hihetőbb az ő Poirot-ja és persze maga a történetvezetés is.

   Itt megvolt az olyan jól ismert és oly sokat dicsért angol hangulat. 

   A régi vidéki kúria, ahol a gyilkosság történt, a család, akiknek bőven van rejtegetnivalójuk és persze megannyi gaztett, rágalom, csalás és borzalmas titok, amikre végül mind fény derült.

   A humor-faktor most is jelen volt, hiszen egy igencsak alkalmatlan nyomozó mindenáron megpróbálta bebizonyítani, hogy szerinte ki a tettes és mindezt olyan nevetséges módon, olyan logikátlan indokokkal, hogy azokon szuperul lehetett derülni. :)

   Külön kiemelném Verity Hunt karakterét, aki a Miss Marple féle Nemezisben szerepelt és aki itt is fontos részét képezte a cselekménynek, no persze nem ugyanarról a karakterről van szó. Nem tudom, hogy vajon a névválasztás véletlen volt-e avagy sem? Mindenesetre érdekes volt olvasni róla.

   Remélem, hogy Sophie Hannah fog még írni Poirot vagy akár Miss Marple történeteket, mert engem érdekelnének és bárhol-bármikor nyitott lennék rájuk. Bőven látok ezekben potenciált, előrehaladást, mint ahogy azt már fentebb is írtam, fejlődést és hűséget egyaránt.

   Továbbra is jó szívvel, bátran ajánlom minden Agatha Christie rajongónak. Megéri esélyt adni ezeknek a köteteknek, higgyétek csak el.

   Pár szó a borítóról:  A borító a magyar kiadás sajátja, a Helikon kiadó igyekezett egy olyan kinézetet tervezni, ami illik az eddig megjelent részek kinézetéhez.

   A hópelyhek, a fenyőfák és a karácsonyi gömb jól tükrözik, hogy milyen sztoriról van szó, de a fekete háttér és Poirot alakja elég baljós ahhoz, hogy belerondítson az ünnepi légkörbe.