Könyvkritika: Sophie Hannah - A ​Kingfisher Hill-i gyilkosságok

Sophie Hannah

A ​Kingfisher Hill-i gyilkosságok (The Killings at Kingfisher Hill)

Hercule Poirot új esetei - 4. kötet

Magyar kiadás éve: 2020

Fülszöveg:

Hercule Poirot levelet kap a Kingfisher Hill egyik fényűző villájában élő Richard Devonporttól. A fiatalember arra kéri a mesterdetektívet, hogy mentse meg halálra ítélt menyasszonyát, aki beismerte, hogy megölte Richard bátyját, Franket. Poirot-nak több rejtéllyel is szembe kell néznie: egy ismeretlen ifjú hölgy bevall neki egy gyilkosságot, egy másik, zavart viselkedésű nő pedig azt állítja, hogy az élete veszélyben forog. A nyomozó ez alkalommal is Catchpool felügyelővel az oldalán igyekszik megválaszolni az egyre szaporodó kérdéseket.

Ki ölte meg Franket? És miért kellett meghalnia? Kit ölhetett meg az ismeretlen ifjú hölgy? Milyen szerepe van a bűnügyben az Éjféli találkozó című regénynek?

A rejtélyek megoldásához Poirot-nak igencsak meg kell dolgoztatnia a kis szürke agysejtjeit…

   Az előző két új Poirot krimiről már írtam a blogon (Könyvkritika: Sophie Hannah - A ​monogramos gyilkosságok és Könyvkritika: Sophie Hannah - A ​háromnegyed rejtélye) a második, A zárt koporsó pedig ugye kilóg sajnos a sorból, mert egyelőre nincs belőle utánnyomás, sehol sem lehet kapni, a könyvtárban pedig ezer éves rá a sor, amire mondjuk már tettem előjegyzést...no de várjuk ki a végét. :(

   Így most utolsóként hozom A ​Kingfisher Hill-i gyilkosságok című kötet ajánlóját, értékelőjét, amit azért bánok, mert nagyon megszerettem az írónő stílusát, azt, hogy szerintem alázatos és hű maradt Agatha Christie munkásságához, mégis sikerült új dolgokat is belevinnie ebbe az egészbe, tehát hiányozni fog a légkör, a szereplők és úgy egészében minden.

   Írtam már többször is, hogy sokan kritizálják, de nekem tetszett. Nem volt hibátlan, viszont kötetről-kötetre fejlődött, próbált megfelelni a hatalmas elvárásoknak és számomra bőven megugrotta azokat.

   Ez nem volt másképpen ezzel a résszel sem, ráadásul pozitív csalódásként ért még pluszban, hiszen ebben a történetben a Hétvégi gyilkosság AC mű elnagyolt alapjait véltem felfedezni, ami nekem anno az első Christie olvasásom, élményem volt.

   A Hétvégi gyilkosságot egyébként egyáltalán nem szerettem és ha a nagyim úgymond nem erőlteti, hogy adjak neki még egy esélyt és próbáljak meg még másik könyvet a krimi királynőjétől, akkor most biztosan nem itt tartanék...

   A történet felütése, kezdése szinte sokkoló, hiszen már az első pár fejezetben bevallanak egy olyan gyilkosságot, amiről nem sok mindent tudunk, azt viszont elvileg igen, hogy ki volt az elkövető.

   Ez azért igencsak meglepő lehet egy AC sztoriban, de persze senki se gondoljon ilyen egyszerű megoldásra, elvégre ebben az esetben is az áll fenn, hogy szinte senki sem mond igazat és senki sem azt tette, amit valójában bevallott volna.

   Catchpool és Poirot ezúttal is egy igazán jól összeszokott páros, akárcsak Poirot és Hastings kapitány. 

   Szinte már fel sem tűnik az embernek, hogy ki van valójában kedvenc belgánk oldalán, hiszen sok közös tulajdonsága van a két rendőrnek. Sokszor mellékalakoknak hihetnénk őket, akiket Poirot kioktat, de azért mindig van fontos szerepük.

   A főszerep ezúttal egy igen diszfunkcionális családnak jut, kicsit hasonló A ferde ház Leonides familiájához, csak nekik most Davenport a vezetéknevük.

   Az édesapa zsarnoki és elnyomó, az édesanya gyenge és behódol a férjének. A három testvérből, egy maga az áldozat, a másik kettő közül pedig az egyik potenciális gyilkost szeret, még a másik egocentrikus, önző, elkényeztetett és talán gyilkos is. 

   A család közeli barátairól inkább már jobb ha nem is beszélünk...

   Megannyi gyanús személy, találgatások, pletykák és rosszindulat lappang a házban, ahol még a cselédnek is nyoma veszett, a szomszédok pedig természetesen mindig-mindenről többet tudnak a kelleténél.

   Imádtam, hogy a rejtély középpontjában egy könyv is kulcsszerepet játszott. Az Éjféli találkozó.

   Remélem, hogy Sophie Hannah fog még írni Poirot vagy akár Miss Marple történeteket, mert engem érdekelnének és bárhol-bármikor nyitott lennék rájuk. Bőven látok ezekben potenciált, előrehaladást, mint ahogy azt már fentebb is írtam, fejlődést és hűséget egyaránt.

   Továbbra is jó szívvel, bátran ajánlom minden Agatha Christie rajongónak. Megéri esélyt adni ezeknek a köteteknek, higgyétek csak el.

   Az egyetlen negatívum amit fel tudok hozni az az, hogy a szerző sokszor annyira megbonyolítja a végkifejletet, a cselekmény és az ok-okozati viszonyok bizonyos részleteit, hogy muszáj visszaolvasni, mert némely dolgokat nehéz lehet megérteni. Szerintem még mindig nagy a megfelelési kényszer benne, holott tudjuk jól, hogy AC sok esetben az ,,Egyszerű, de nagyszerű!" megoldásokat és bűneseteket preferálta.

   Aztán persze az is lehet, hogy csak nekem kivételesen nehéz a felfogásom és annyira régen olvastam már krimiket, hogy idő kell amíg visszaáll/átáll rájuk az agyam. ;)

   Pár szó a borítóról:  A borító - megint - a külföldi változat magyarosított verzíója. Teljes mértékben illik az új kiadásokhoz és persze a történethez is.

   A középpontban Kingfisher Hill bűnös háza, a Little Key major, ami színeiben is sötét és titkokkal teli.