Könyvkritika: Katherine Arden - Apró terek

Katherine Arden

Apró terek  (Small Spaces)

Apró terek - 1. rész

Magyar kiadás éve: 2021

Fülszöveg:

Hátborzongató, ​rabul ejtő kísértettörténet.

A tizenegy éves Ollie egy tragikus veszteség után csak a könyvekben talál vigaszt. Így amikor a folyónál egy őrült nővel találkozik, aki egy könyvet akar a vízbe dobni, Ollie ellopja a könyvet, és elmenekül. A kötettel borzongató történetet ismer meg egy lányról és két fivérről, akik szerelmesek voltak belé – és egy „mosolygó férfival” kötött furcsa alkuról. A baljós kísértet valóra váltja az ember legkedvesebb vágyát, azonban a legmagasabb árat kéri érte.

A történet magával ragadja Ollie-t, egészen a másnapi osztálykirándulásig a Párás Völgy tanyára, a rémisztő történetű helyi gazdaságba. Ott a könyve szereplőinek sírjába botlik. Lehet, hogy a „mosolygó férfi” története igaz? Ollie-nak nincs túl sok ideje a válaszon gondolkodni. A hazafelé vezető úton lerobban az iskolabusz, a különös buszsofőr pedig dermesztő tanácsot ad a rábízott gyerekeknek: „Jobb, ha elindultok. Ha leszáll az este, értetek is eljönnek.” A sötét valóban gyorsan ereszkedik rájuk, amikor Ollie karórája riasztó visszaszámlálásba kezd, és ezt írja ki: FUSS.

Csak Ollie és két osztálytársa engedelmeskedik a buszvezető figyelmeztetésének. Ahogy a trió elindul az erdőbe, a körülötte álló madárijesztők mintha figyelnék őket… Ollie-nak pedig felrémlik a furcsa nő különös tanácsa: „Kerüld a tágas tereket. Maradj az apróknál!” És ezzel egy jólesően borzongató, hajmeresztő kaland kezdődik el.

Leendő klasszikus. Fedezd fel!

   Tartozom még magamnak és persze nektek is Az északi erdő legendája trilógia befejező részével, ami ugye magyarul A boszorkány éjszakája címet kapta, de most még nem vagyok télies hangulatban, a tavalyi év végén, valamint ez év elején pedig valahogy elmaradt a kötet.

   Azért természetesen rögtön felfigyeltem amikor a Könyvmolyképző kiadó bejelentette, hogy elhozza magyarul az írónő egy másik sorozatának első részét, ami az Apró terek címet viseli.

   Ha emékeztek még, akkor a tavalyi Fall Fest 2020 - 6. rész: Kedvenc, őszies hangulatú borítóim bejegyzésemben már említettem ezt a kötetet, hiszen Halloween idején játszódik, ráadásul egy belevaló ifjúsági horror, fantasy elemekkel fűszerezve.

   Biztosan sokkal jobb lett volna ősszel olvasni, de nem bírtam addig várni, mert csupa jó dolgokat írtak/hallottam róla, én pedig nagyon kíváncsi voltam.

   Szerencsére nem kellett csalódnom, hiszen Katherine Arden már bebizonyította, hogy remekül ír és jó volt látni, hogy másfajta zsánerben is ugyanolyan tehetséges, teljes mértékben a toppon van.

   Azt azért viszont kicsit erős túlzásnak érzem, hogy már most klasszikusként emlegetik és a Harry Potterhez hasonlítják, mert annak még a közelében sincs, de valóban szuper kis sztori.

   Mivel ifjúsági, így nem az én korosztályomnak lett írva, de ezzel semmi gondom nem volt. Gyorsan haladtam vele, olvastatta magát, sok kis rövid fejezetből állt és csak úgy pörögtek a lapok, nem mellesleg pedig, mindig történt valami hátborzongatóan izgalmas.

   A három gyerekszereplő Ollie, Coco és Brian édesek voltak és a történet végére mindhármukat sikerült megkedvelnem, habár a fülszöveg elolvasása után azt hittem, hogy Ollie fiú, aztán persze kiderült, hogy ez az Olivia egyik igen furcsa becézési formája.

   A fülszöveg kimondottan sokat elárul a cselekményről, így arról most nem is szándékozok bővebben írni.

   Legyen elég annyi, hogy egy ártatlannak tűnő osztálykirándulás igencsak furcsa és misztikus végbe torkollik, ahol aztán három gyerek arra kényszerül, hogy megmentsék a társaikat, a tanárukat, sok más, korábban eltűnt embert, valamint felvegyék a harcot a zombi módjára őket üldöző, életre kelt madárijesztőkkel, a titokzatos és démoni vigyorú ,,mosolyogó férfival" és egy ősi családi alkuval, na meg jó pár nyughatatlan lélekkel.

   Természetesen senki sem az, mint akinek mutatja magát, szóval érnek majd bennünket bőven meglepetések. Készüljetek fel. :)

   Külföldön eddig összesen három kötet jelent meg. Remélem, hogy a folytatásokat hozni fogja majd a hazai kiadó is, elvégre ígéretesnek tűnnek és egyre jobb, egyre pozitívabb kritikákat kapnak.

   Azokban szintén a három jóbarát szerepel és olyan Scooby-Doo és a csapat módjára keverednek bele mindenféle földöntúli, szörnyekkel teli kalandokba.

   A cselekmény egy ideig egyébként két szálon fut, mert Ollie könyve, az Apró terek egy régen halott nő naplója, aki borzalmas események szemtanúja volt, így amikor a lány olvasni kezdi a kötetet, mi magunk is vele együtt látunk bele a múlt eseményeibe és értjük meg ezáltal a jelen borzalmait.

   Az írásmód és a fogalmazás első osztályú. Egyszerűen megelevenednek az ember szemei előtt a Párás Völgy titkokkal teli vidékei, az őszi erdő, a közelgő Halloween és töklámpásai, valamint Ollie-ék háza, a Tojás, de ezt már megszokhattuk Katherine Ardentől, mert többször is említettem, hogy kivételesen látványosan ír.

   Összességében tehát elmondható, hogy bátran ajánlom, habár inkább 14 éves kor felett adnám a gyerekek kezébe, de mondjuk én ijedős vagyok.

   Pár szó a borítóról:  A borító már most az idei évem kedvence és ez már biztosan így is fog maradni.

   A hangulata kellemesen kísérteties és teljes mértékben illik a történethez. 

   Ígényes és csodálatos kivitelezésű, ahol a cím, a távoli madárijesztők, az iskolabusz és a közeli madáirjesztő is mind-mind ki vannak emelve és ettől még inkább olyan, mintha éppen életre kelne az egész.

     Tipp: Akik szerették és olvasták R. L. Stine - Libabőr sorozatát, azoknak biztosan ez a kötet is elnyeri majd a tetszését, sőt annál ráadásul fényévekkel jobb is.