Könyvkritika: Sophie Hannah - A ​monogramos gyilkosságok

Sophie Hannah

A ​monogramos gyilkosságok (The Monogram Murders)

Hercule Poirot új esetei - 1. kötet

Magyar kiadás éve: 2014, 2015, 2019

Fülszöveg:

Poirot visszatér!

1929. február 7-én három holttestet találnak a Bloxham Szálló három emeletén. Két nő és egy férfi vesztette életét a luxushotelben, és mindhármuk szájában monogramos mandzsettagomb lapul. A Scotland Yard ifjú felügyelője, Edward Catchpool kapja meg az ügyet, amely korántsem ígérkezik könnyűnek. Nagy szerencséjére a szomszédjába költözött egy nagy bajszú, köpcös kis belga. Poirot szívesen segít az érthetetlen bűnügy felgöngyölítésében, amiben kulcsszerepet játszik egy cselédlány, egy lelkész özvegye és a negyedik mandzsettagomb.

Sophie Hannah igazán nagy kihívást jelentő új esettel lepte meg a világ leghíresebb belgáját.

   A Molyon igen rossz értékeléseket kapott, pont ezért semmiféle pozitív elvárással nem fordultam a kötet felé, csupán felütöttem a könyvtárban ebédidőben és meglepetésemre teljesen magával ragadott, így hát gyorsan ki is kölcsönöztem magamnak. ;)

   Az én esetemben ez most azon kivételek egyike, amikor tévesen hittem az előítéleteknek és nem foglalkoztam azzal, hogy igazán úgy lehet megismerni egy könyvet, ha adsz neki egy esélyt, legfeljebb ha nem tetszik, hát abbahagyod.

   A kötetben le van írva, hogy Sophie Hannah írónőt Agatha Christie örökösei kérték fel egy ilyen típusú sztori megírására és mivel nekik tetszett, így végül rábólintották, hogy megjelenjen.

   

   Mint említettem már fentebb is, szkeptikus voltam, bizalmatlan, de az első fejezet olvasása közben azon kaptam magam, hogy berántott és nem is eresztett.

   Azt mindenképpen elismerem, hogy akadtak apró bakik, kilengések, amik azért mindig emlékeztettek, hogy mégsem egy igazi, eredeti  Agatha Christie által írt krimit tartok a kezemben.

   Mindenki kedvenc kis belgája néha picit másképpen viselkedett, furcsán nyilvánult meg bizonyos események hatására, bizonyos karakterek kinézetére, illetve kijelentésére vagy teljesen idegennek éreztem azt, amikor egyes szereplők becézve lettek.

   Poirot új segítőtársa, Edward Catchpool roppant szimpatikus, üdítő színfoltként hatott, de azért erősen éreztem benne, hogy Hastings pótléknak szánták. Persze fiatal volt még, tapasztalatlan és az esendő rendőr tipikus példája, aki azért jócskán igyekezett odatenni magát és felnőni a mesterhez.

   Az alapötlet legfőképp azért tetszett, mert emlékeim szerint Poirot nem olyan sokszor nyomozott hasonló ügyekben, kapásból az ABC-gyilkosságok ugrott be, de más nem igazán, szóval ezzel is kiemelkedett nálam. 

   A fejezetek és úgy egészében maga a könyv is hosszabb volt, mint egy átlag AC regény, de ez nem okozott problámát, hiszen gyorsan lehetett vele haladni, pörögtek az események és mindig történt valami izgalmas, ami meglepett és ledöbbenésre adott okot.

   Külön ki kell emelnem az általam oly sokat hangoztatott és sokszor dicsért tipikus angol hangulatot, amit számomra leginkább ez a korszak tud megjeleníteni és átadni.

   Örültem, amikor Catchpool leutazott vidékre, hiszen ott is voltak események, a múlt szálai oda vezettek vissza. Ezeknél az apró angol falucskáknál és azok cseppet sem hétköznapi lakóinál nincs is páratlanabb dolog kerek-e világon. :)

   A gyilkosságoknak ,,otthont" adó Bloxham Szálló fényűzése és pompája, pedig az egyik kedvenc Miss Marple történetem A ​Bertram Szálló legjobb pillanatait idézte fel.

   A sorozat második kötete A zárt koporsó idehaza most nem kapható sajnos, így az utánnyomásra várok, mert a könyvtárban sincs meg, de a másik két részt és ezzel együtt ezt a kötetet a Bookline 2+1 akciójában már megrendeltem, ráadásul tudom, hogy akárcsak a krimi királynőjénél, úgy szerencsére itt sem függnek össze az esetek, kvázi nem folytatások, különálló történetek, szóval nem lesz gond, ha nem sorban haladok az olvasásukkal.

   Összeségében tehát: zászlós AC rajongóként engem minden elutasító és lehúzó kritika ellenére is meggyőzött és azon kevesek közé tartozom, akik jó szívvel ajánlják, mert úgyv vélem méltó folytatása ez az írónő egykori munkásságának.

   A végéről csak annyit, szerintem az írónő már túlontúl meg akart felelni az elvárásoknak, hiszen annyira megbonyolította a gyilkosságok elkövetését és a tettes/tettesek kilétét, hogy sokszor vissza kellett olvasnom bizonyos részeket, hogy megértsek minden apró részletet.

   Titokzatos gyilkosságok, monogramos mandzsettagombok az áldozatok szájában, bosszú és rettegés, egy kis ármány, valamint Poirot és Catchpool, az új páros, értük érdemes esélyt adni ennek az egésznek.

   Pár szó a borítóról:  A borító a Helikon kiadó újranyomása, én azt olvastam és nem az Európásat, de mivel a külföldi kiadás egyik változata, ami passzol a frissen megjelent új részekhez, így tetszik.

   Sokat nem árul el a cselekményről, de utal a szállodára, a nyomozóra és persze a gyilkosságokra.