Könyvkritika: Nicolas Barreau - Fények ​a Szajnán

Nicolas Barreau

Fények ​a Szajnán  (Tausend Lichter über der Seine)

Magyar kiadás éve: 2023

Fülszöveg:

Joséphine Beauregard-nak elege van a családjából. Kiváltképp az anyjából és a nővéreiből, a sikeres családanyákból, akik mindenáron meg akarják mondani, hogyan élje az életét. Pedig Joséphine-nek esze ágában sincs beállni a sorba, és pontosan tudja, mit akar: továbbra is finn regényeket fordítani szobája magányában szerény fizetségért, és a következő karácsonyi vacsoránál végre bemutatni a családnak a szeretőjét, aki addigra egész biztosan beszél a feleségével – hiszen megígérte. Joséphine tehát vár. És ahogy vár, egyszer csak valami váratlan történik: kiderül, hogy örökölt egy, a Szajna partján ringatózó lakóhajót, és vele együtt egy egész ismeretlen múltat és talán egy egész ismeretlen jövőt…

   Egy ideje megszokhattuk már, hogy minden év februárjában új Nicolas Barreau aka Daniela Thiele kötet jelenik meg magyarul a Park kiadónál, de ez idén sajnos nem így történt.

   Hiába vártam és lestem árgus szemekkel a kiadó oldalát, nem tettek fel új regényt a szerzőtől.

   Aztán idén szeptember vége-október eleje felé megjelent a Molyon egy új regény adatlapja, ez volt a Fények a Szajnán. Annyira megörültem neki. :)

   Ennek a kötetnek egyébként tényleg most volt itt az ideje, hiszen a sztori egésze karácsony előtt játszódik, a legfőbb és legmeghatározóbb események pedig Szenteste. 

   Ha imádjátok a karácsonyi történeteket, amiket átjár a romantika és a humor, akkor ez a Ti könyvetek is lesz.

   Könnyed, szórakoztató, igazi chick lit, vicces, ünnepi, reménykeltő és lélekmelengető.

   A karácsonyi fényárban úszó Párizsnál nemigen tudok szebb helyszínt elképzelni.

   Rövidke, mindössze 252 oldalas, így nagyon gyorsan lehet vele haladni. Olvastatja magát, hiszen mindig történik benne valami izgi, ami arra késztet, hogy ,,csak" még egy fejezetet sorra kerítsünk.

   A főszereplő nő, Joséphine Beauregard, finn nyelvű regényeket fordít és nem él valami elképesztő életet, főleg, hogy egy házas ember szeretője.

   Folyton a ,,mellékutcában parkoló" lány ő, a tipikusan megvezetett és hitegetett szerető, aki ezredik esélyt is ad a csalfa férfinek, miközben ő maga is tudja, hogy az sosem fog elválni a feleségétől.

   Gyötrődik a családja miatt, akiknek hatalmas elvárásai vannak felé, ráadásul a munkáját is veszély fenyegeti.

   Aztán egy nap minden megváltozik, mert rég nem látott nagybátyjától örököl egy lakóhajót, ami a Szajnán horgonyzik, a hajóval együtt pedig ,,örököl" egy ott lakó bérlőt is...

   A férfi, Maxim, pimasz, roppant elégedett magával, ráadásul nem áll szándékában elköltözni Joséphine hajójáról. Ez pedig megannyi megmosolyogtató és szenvedélyes jelenetként bomlik ki.

   Plusz pont a kutyusért, akinek Filou a neve. :)

   Imádtam a regényt, csupán csak a befejezéssel akadt egy kis gondom, mert nekem túlságosan hirtelen jött, annyira olvastam volna még, hogy mi lesz a szereplőkkel.

   Nagy kedvencem lett, szerintem az utóbbi évek egyik legjobb Nicolas Barreau regénye.

   Kimondottan jó szívvel ajánlom, a szerző rajongóinak, valamint azoknak is, akik még csak most ismerkednének a munkásságával.

   Olvassátok! 

   Pár szó a borítóról:  A borító nagyon jól illik az idehaza, eddig megjelent NB kötetek sorába, hiszen újfent a piros szín dominál rajta.

   Joséphine-t láthatjuk, aki a Szajnát és az azt körülvevő épületek fényeit csodálja, valószínűsíthetőleg arról a bizonyos hajóról.

   Annyi kikötésem lenne csupán, hogy többször ki van hangsúlyozva: hősnőnk sötét, hosszú hajú, nem pedig rövid, szőke.