Könyvkritika: Lisa Jewell - A ​megmaradt lakók és John Banville - Hó

  Sziasztok! :)

 

   Két, mostanában olvasott kötet rövid, ám annál lényegre törőbb értékelésével jövök.

   Ezek: Lisa Jewell - A ​megmaradt lakók és John Banville - Hó.

Lisa Jewell

A ​megmaradt lakók   (The Family Remains)

Magyar kiadás éve: 2023

Fülszöveg:

Vannak ​titkok, amiket nem lehet eltemetni

Gyors tempójú, agyafúrt a cselekmény. Első oldaltól az utolsóig maximálisan fenntartja a figyelmet. – Paula Hawkins

A fenti lakók című hátborzongató thriller folytatásában Samuel Owusu detektív-főfelügyelőt borzalmas esethez hívják a Temze partjára. Amikor Owusu laborba küldi a bizonyítékot, kiderül, a nyomok egy döglött aktához vezetnek. Harminc évvel ezelőtt valaki vagy valakik hármas gyilkosságot követtek el Chelsea-ben.

Rachel Rimmer tragikus hírt kap – férjét holtan találták franciaországi háza pincéjében. A körülmények arra utalnak, hogy egy betörő volt a tettes. A francia rendőrség sürgősen beszélni akar Rachellel: van egy sor kérdésük Michael múltjáról, a nő viszont a legkevésbé sem akar válaszolni.

Lucy Lamb harminc évvel ezelőtt, szörnyű tragédiát követően menekült el Londonból. Gyerekeivel tér haza, hogy letelepedjen, és már éppen megvenné élete első házát, amikor a bátyja felkerekedik, hogy kézre kerítsen egy bizonyos férfit, aki annak idején a testvérek közös múltjában szerepet kapott, és akinek az emléke jelenleg sem hagyja őket nyugodni.

Samuel, Rachel és Lucy egyaránt választ keresnek valami rejtélyes, érthetetlen eseménysorra – de tökéletesen felfoghatatlan, hogy mi köti össze ezeket az ügyeket.

   Az első részt nagyon nem szerettem, mert hideglelősen keserű, nyomasztó és végtelenül elszomorító volt, ráadásul „jó" példaként szolgált az emberi befolyásolhatóságra és gyengeségre is.

   Megfogadtam, hogy sosem fogom újra elolvasni, de amikor megérkezett hozzánk a könyvtárba a folytatás, úgy érzetem, hogy ezt nem szabad kihagynom.

   Így hát nehéz szívvel és sok-sok negativitással, de újra elmerültem a Lamb-család nem mindennapi életébe.

   Meglepően jó olvasás volt, sokkal jobban tetszett, mint az első rész. :) Pozitív nyomokat hagyott bennem és felülírta az előzmény iránti undoromat.

   Szeretem, ahogy Lisa Jewell ír, mert nem lacafacázik. Halad a cselekmény, pörögnek az események, rövidek a fejezetek, de mégis tartalmasak és persze sokkolóak.

   Nem feltétlenül kell elolvasni A fenti lakókat, hogy ezt megértsük, mert újból mindent szépen elmagyaráz nekünk, de én mégis azt mondom, hogy jobb sorrendben haladni a kötetekkel.

   Henry Lamb még mindig egy ijesztő, érdekes és megosztó karakter, akivel most sem tudtam nagyon mit kezdeni…a végén meg aztán pláne nem. Ez a férfi egyszerre zseniális és nagyon-nagyon beteg!

   Jó volt olvasni Lucyékról, látni miként alakult a sorsuk, valamint megismerni Rachel múltját és azokat a dolgokat, amiket Michael tett.

   Az biztos, hogy ez a regény is felkavart, sokszor kiakasztott, valamint hitetlenkedést váltott ki belőlem, de közben mégis reményt adott, hiszen akiknek kellett, azok megbűnhődtek, a többiek meg így vagy úgy, de kaptak egy esélyt a továbblépésre.

   Az már egy másik dolog, hogy ezzel nem mindenki tudott élni…

   Pár szó a borítóról:  A borító az egyik eredeti kiadás magyarosított változata és újfent valamiféle mérgező növény van rajta, amelyik kinő egy lelakott ház romos, hézagos falai közül.

   Sötét, baljós és ijesztő.

John Banville

Hó   (Snow)

Magyar kiadás éve: 2023

Fülszöveg:

Mint ​oly sok ír regényben, itt is egy katolikus pap áll az események középpontjában. Aki már nem él, mert a legelső jelenetben láthatjuk, ahogy valaki meggyilkolja. És sejthetjük (ha már olvastunk ír regényeket), hogy nem bűntelen. Sőt azt is, hogy szörnyű bűnöket követhetett el, ha szörnyű halállal kellett halnia.

Strafford felügyelőnek kell kinyomoznia, ki követhette el a gyilkosságot, de nincs könnyű dolga, mert úgy tűnik, a Ballyglass House-ban mindenki őriz valamilyen titkot, vagy valami okból nem akarja elmondani az igazat. Pedig a gyilkos csak a ház lakói vagy a bejáratosak közül való lehet, mert betörésnek semmi nyoma.

És miközben Strafford nyomoz (és tudja, hogy az állam és az egyház vezetése szeretné eltussolni az ügyet), egyre csak esik a hó, és mindent belep: didereg a táj, didereg Strafford, didereg az olvasó a szűnni nem akaró ír havazásban.

Mindez akár egy Agatha Christie-regény sztorija is lehetne, és Banville érzékelhető módon az ő jól kitaposott krimiregény-nyomdokain halad. De mégsem egészen. Mert a sztori – a hamis nyomokkal és a megoldással együtt – emlékeztet ugyan Christie regényeire, de a stílus, a jellemábrázolás, a hangulatfestés, a szöveg gyakorta megcsillanó költőisége egészen pazar – mint Banville minden könyvében. Írhat történelmi regényt, mélylélektani prózát vagy krimit, Banville az angol nyelvű irodalom egyik legnagyobb varázslómestere.

   Nem tudok négy csillagnál többet adni rá, mert nagyon felkavart és megrázott.

   @Suba_Csaba ajánlására olvastam el és nem bántam meg, mert ahogy azt a fülszöveg is jól mutatja valóban sokféle hasonlóságot mutatott Agatha Christie stílusával és regényeivel, ez pedig nálam mindig jó pont.

   Már az elejétől kezdve tudtam, hogy hová fog kifutni ez az egész, de akkor is borzasztóan megviselt.

   Szörnyű volt olvasni, hogy az egyházi személyek mire képesek és szemrebbenés nélkül nézik el a papok undorító tetteit.

   A pedofília egy olyan elmondhatatlan borzalom, amiről nem szeretek sem olvasni, sem pedig beszélni, pedig legalább olyan valós, mint az állatkínzások. Ez a két téma nálam kiveri a biztosítékot!

   John Banville valóban jól ötvözte a lírai szépirodalom és a szórakoztató krimi legjobb tulajdonságait.

   A hó tényleg minden belepett, elfedett és közben kiderültek a borzalmak.

   A vége igen baljóslatú volt, főleg Dominic esetében…

   Sajnáltam az áldozatokat és teljesen egyetértettem a gyilkos tetteivel.

   Sosem tudnám újra elolvasni, de ha lesz még a jövőben krimi a szerzőtől akkor állok elébe.

   Az biztos, hogy a karakterek jól el lettek találva, mindegyik egy kiválóan megírt és árnyalt szereplő volt. Szerettem Strafford nyomozót, mert ő nem akarta elkendőzni az igazságot.

   Kedveltem még Lettie-t, akármennyire megosztó is lett, meg a Reck házaspárt is.

   Pár szó a borítóról:  A borító a Helikon kiadó sajátja és egyszerű, letisztult, rajta egy behavazott erdő részlete, a cím, a Hó pedig vérrel fröcskölt.