Könyvek, amiket csak filmként láttam, de biztos, hogy sosem fogom elolvasni őket

Sziasztok! :)

   Ennek a bejegyzésemnek a címe egy kicsit megint bonyolult, de elmagyarázom, hogy miről is van szó.

   Fontos leszögeznem: Nem célom, hogy bárkit is lebeszéljek az olvasásról és ezekről a történetekről, hiszen ez csupán csak az én véleményem.

   Olyan könyvekről fogok írni, amiknek a megfilmesített, adaptált verzióját már láttam, de valamilyen oknál fogva - sok más történettel ellentétben - egyáltalán nem kaptam kedvet hozzájuk, hogy könyvben is elolvassam őket.

   Íme a listám és az okaim:

1. Margaret Mitchell - Elfújta ​a szél

   Egy 1176 oldalas, két részből álló klasszikusról beszélünk, amit még tizenéves koromban láttam filmként, amikor egy szombat és egy vasárnap délután levetítették a televízióban.

   Akkor nagyon tetszett és arra gondoltam, hogy ha nagyobb leszek: biztosan el fogom olvasni, de amikor rájöttem, hogy egy több, mint 1000 oldalas történetről beszélünk teljesen elrettentem, ami azóta sem változott.

   Egyébként úgy gondolom, hogy néha vannak olyan elemei, amik egy kicsit az Üvöltő szelekhez hasonlítanak, így akár még tényleg tetszhetne is, de ebben az esetben inkább megelégszem a viszonylag egészen hű filmadaptációval.

   Mindezek mellett pedig azért sem érzek hozzá nagy kedvet, mert mások véleménye alapján Scarlett és Rhett Se veled, se nélküled! kapcsolata csak másodlagos és inkább a polgárháború eseményei kerülnek a középpontba, ám a háborús regényeket sosem szerettem igazán.

2. Louisa May Alcott - Kisasszonyok

   Szintén egy klasszikusról beszélünk, amit én - szégyen - nem szégyen - nemrég fedeztem fel magamnak, amikor is megnéztem a legutóbbi, 2019-es filmfeldolgozást, ráadásul azt is csak azért, mert 

Timothée Chalamet és Emma Watson voltak a főbb szerepekben.

   A Jóbarátok sorozatban már sokat halhattunk róla, nem mellesleg pedig, egy igen jelentős Spoiler is kiderült...

   Persze mindenképpen megvolt a maga bája és szerettem a Jo-Laurie-Amy szerelmi háromszöget, valamint együtt sírtam és nevettem a lányokkal, de annyira azért mégsem fogott meg a történet, hogy könyvben is elolvassam.

3. George R. R. Martin - Trónok ​harca és az egész A tűz és jég dala ciklus

   Igazából a sorozatot sem láttam teljes egészében, csupán - főleg a vége felé - már akkora volt körülötte a hype, az őrület, hogy kíváncsiságból bele-belenéztem és ilyen összefoglaló videókat is láttam, végül pedig figyelemmel kísértem az utolsó évadot, ami egyáltalán nem tetszett, így a könyvektől is végérvényesen elvette a kedvem.

   Persze tudom, hogy sok mindenben eltér a kettő és nem minden esemény egyezik meg a könyvekben és a sorozatban, de számomra az is visszataszító, hogy az író ennyire a politikai játszmákra és az ármánykodásra, erőszakra helyezi a hangsúlyt, ráadásul az sem túl vonzó, hogy itt külön-külön 1000 vagy annál több oldalasak a részek, amiknek tuti, hogy sosem érnék a végére.

   

4. Blanka Lipińska - 365 nap

   Az utóbbi idők egyik legfelkapottabb és legnagyobb port kavart Netflix filmje a 365 nap, ami egy igazi dark romance történet, hiszen a főszereplő férfi, Massimo, elrabolja Laurát és pontosan egy évig magánál tartja, megadva neki az ,,esélyt", hogy az beleszeressen és végül önként maradjon vele.

   A filmet megnézve erősen elgondolkodtam, hogy akkor most miről is van szó valójában és hogy egy soft pornóba oltott Stockholm-szindrómás, A szürke ötven árnyalata koppintásról beszélünk-e vagy valami többről? A választ még mindig nem tudom.

   Az biztos, hogy magyar változat még nincsen, de valószínű, hogy ha lenne, akkor sem olvasnám el, mert filmben bőven elég volt és újat már úgy sem tudna nyújtani.

5. Sylvain Reynard - Pokoli ​erény

   A Passionflix készített filmet az első kötetből és nemsokára már a második rész is nézhető lesz.

   Az alapötlet maga nagyon tetszett, hiszen a helyszín Olaszország, ráadásul egy tiltott viszonyról szól egy jóképű egyetemi tanár és visszahúzódó diákja között, valamiért viszont mégsem fogott meg, amikor néztem.

   A színészek hitelesek voltak és működött közöttük a kémia is, így végül arra jutottam, hogy egyszerűen csak unom már ezeket az eleinte tapló, de mélyen legbelül mégis érző pasi, valamint a szégyenlős, de valamiért mégis vonzó hölgyike felállást, aminek végül úgy is tudjuk, hogy mi lesz a vége...

6. André Aciman - Szólíts ​a neveden

   A filmet leginkább azért néztem meg, mert Armie Hammer óriási kedvencem és akkor szerettem meg még jobban Timothée Chalamet-et is.

   Imádtam a tájat, a szerelmi szálat és teljesen elvarázsolt az egész hangulat, viszont a könyvről olvastam, hogy sok benne a filozofálgatás, leginkább Elio részéről, én pedig az olyan történeteket nem szeretem ahol rengeteg dolog csak töltelék és a sztori meg nem halad előre.

   Szóval inkább úgy döntöttem, hogy nem olvasom el.

7. Nick Hornby - A ​Meztelen Juliet

   A film itt is nagyon tetszett, mert vicces volt, üde, tele tipikusan angol humorral, mégis életszagú, reális és a vége sem lett egyértelmű happy end, inkább elgondolkodtató, a nézőre bízó lezárást kapott.

   A könyvesboltban beleolvastam az alapul szolgáló Nick Hornby kötetbe és gyorsan el is rettentem tőle, mert a fogalmazásmód nagyon furcsa volt a számomra.

   Elvontnak találtam, lassúnak és már a szereplők sem voltak szimpatikusak, amíg a vásznon rögtön megértettem és tudtam azonosulni velük, főleg Annie érzéseivel...