Könyvkritika: Kami Garcia és Margaret Stohl - Lenyűgöző teremtmények

Kami Garcia és Margaret Stohl

Lenyűgöző teremtmények (Beautiful ​Creatures)

Caster krónikák - 1. kötet

Magyar kiadás éve: 2010, 2015

Fülszöveg:

Gatlin ​megyében ritkán érték meglepetések az embert. Legalábbis azt hittem. Kiderült, nagyobbat nem is tévedhettem volna.

Volt egy átok.

Volt egy lány.

És a végén

Ott volt egy sírgödör.

Lena Duchannes-hoz fogható lányt még nem láttak Gatlin városában. A középiskola új diákja mindent megtesz azért, hogy különleges képességeit és a családját sújtó évszázados átkot eltitkolja a városka vaskalapos polgárai és diáktársai előtt. Azonban az elfeledett Dél vadon burjánzó kertjeiben, borongós mocsaraiban és romos temetőiben nincs az a titok, ami örökre titok maradhatna. Ethan Wate számolja a napokat az érettségiig. Azon a napon nem csak a középiskolának, de Gatlinnek is búcsút akar mondani. Hónapok óta egy gyönyörű lány kísért az álmaiban. Amikor Lena beköltözik a város legrégebbi, egyben leghírhedtebb ültetvényére, Ethan megmagyarázhatatlan vonzódást érez iránta. Elszántan kutatni kezdi a kettejük közötti titokzatos kapcsolat eredetét.

Egy városban, ahol ritkán érik meglepetések az embert, egy titok mindent megváltoztathat.

   A minap pont volt a televízióban a filmadaptáció és most olvasási válságban szenvedek, mégis, meglepő módon kedvet kaptam hozzá, hogy újra elolvassam az alapul szolgáló regényt.

   Még anno 2011-ben olvastam először a legnagyobb Twilight láz közepette, szóval hatalmas elvárásaim voltak felé, hiszen akkor még hittem abban, hogy minden Vörös pöttyös könyv csakis olyan szuper történet lehet, mint az Alkonyat.

   A Molyon egyébként kereken 80%-os értékelésén áll és nem túl jó kritikákat írtak róla, amit nem értek, mert nekem ez az első kötet régen is tetszett és most is. 

   Az igaz, hogy a folytatások már egyre inkább lehúzták a lelkesedésem, ráadásul a film sem sikerült valami fényesen, hiszen sok dolgot megváltoztattak benne, mégis akarok most írni erről a könyvről, mert szerintem méltatlanul kevés figyelmet kapott.

   Leginkább azért emelném ki, mert az alapötlet nagyon jó, hiszen a szerzőpáros egy olyan önálló, egyedi mitológiával és varázslatokkal teli világot alkotott, amit kimondottan szeretek.

   Az is újítás volt benne, - legalábbis régebben - hogy a férfi főszereplő szemén keresztül láthattuk az eseményeket és ismerhettük meg a karaktereket. 

   A mesélő Ethan Wate, az a fiatal srác, aki egész addigi életét az unalmas porfészekben Gatlinban töltötte, ahol úgy gondolta, hogy soha semmi érdekes nem történik, egészen addig, amíg Lena Duchannes a városba nem költözött...mert attól kezdve ijesztő és különösen félelmetes események sora vette kezdetét.

   Lena egy igen lenyűgöző családból származik, egy olyan elátkozott famíliából, ahol nemzedékek sorát különleges képességekkel és mágiával átszőtt Jóságos és Gonosz Igézők alkotják.

   Miközben Ethan és Lena egyre közelebb kerülnek egymáshoz, az is világossá válik a számukra, hogy családjaik sorsa már évtizedek óta összefonódik, méghozzá két ősük tragikus, tiltott szerelme miatt.

   A sztori pedig egy idő után két szálon kezd futni, hiszen Lena és Ethan folyamatosan, együtt nyernek betekintést a múltba, ami mindig is meghatározta és elátkozta a jövőjüket.

   Kiemelném még az olvasás és a könyvtárak iránti szeretet, ami meghatározó momentuma a történetnek, hiszen mindkét főszereplőnk hatalmas könyvmoly, ráadásul az Igézők és a Halandók világa egy földalatti, titkos könyvtárban fonódik össze.

   Fontos megemlítenem az érdekes és megosztó karakterek sorát, azokat a mellékszereplőket, akik szintén nagyban hozzájárultak ahhoz, hogy a cselekmény még érdekesebb és összetettebb legyen.

   A kelekótya legjobb barát, Link, vagy a velejéig romlottnak látszó unokatestvér, Ridley, akik egy idő után sajátos, Se veled, se nélküled! szerelmi szálba keverednek.

   Aztán ott van még a magának való, goromba nagybácsi Macon vagy Amma, aki anyja helyett és apja helyett is a családja Ethannek és akinek szintén megvan a saját kis titka.

   Őket emeltem ki, de akad még megannyi furcsa és idegesítő szereplő, akik néha megbotránkoztatóak, néha megmosolyogtatóak, de mindig képesek valami meglepetést okozni.

   A filmnek szerintem egyébként pont az volt a legnagyobb hibája, hogy elsikkadt a sokféle, színes egyéniség fölött, nem dolgozta ki őket eléggé és inkább a Lena-Ethan párost emelte a középpontba, holott a könyvekben pont nem erről van szó.

   Nem árulok zsákbamacskát, mert leírom, hogy a további három kötet már közel sem ilyen jó, mint az első és nem is emlékszem már sokra belőle, ráadásul a sztori előrehaladtával Ethan narrálása is egyre idegesítőbb, már-már picsogó és méltatlan egy fiatal férfihoz...

   Az az igazság, hogy szerintem nem kellett volna erőltetni a folytatásokat, hiszen az első rész egészen lezárt, kerek lett, hagyva egy burkolt kis ködöt, ami pont illett az addigi eseményekhez.

   Az biztos, hogy a hangulata borzongató és halálos rejtélyekkel terhes, de éppen ezért szuperul átjön a Dél-Karolinai légkör.

   A fullasztó meleg, a gázos mocsarak, a hatalmas kúriák és elhagyatott birtokok, a még mindig kísértő amerikai polgárháború, valamint a varázslat és persze a szerelem.

   Bátran ajánlom ezt az első részt, mert szerintem méltatlanul alulértékelt és alábecsült könyv, pedig van benne bőven potenciál. 

   Önmagában is simán olvasható, főleg ha netán elrettentettem volna bárkit is az esetleges gyengébb folytatásoktól.

   Pár szó a borítóról:  A borító az eredeti kiadás másolata és jól tükrözi a fentebb is említett délies tájat és misztikumot.

   A betűk úgy tudom egyediek és pont ehhez a sorozathoz tervezték őket.