Könyvkritika: Nógrádi Gábor: Segítség, ember! és Segítség, állat!

Nógrádi Gábor

Segítség, ember! és Segítség, állat! 

Magyar kiadások éve: 1989-től folyamatosan és 2019, 2021

Fülszövegek:

Mi történne, ha az állatok beszélni tudnának? Alighanem jól megmondanák a véleményüket rólunk, emberekről. Ebben a könyvben negyvenöt állat beszél, morog, kacag, kiabál, és bizony csak kevesen dicsérik az embert. Miért is tennék? Ugyan miért rajongana egy béka azért a vigyori gyerekért, aki befőttesüvegbe zárja? Vagy miért integetne bájosan a fóka annak a kétlábúnak, aki fegyvert fog rá? És vajon ki ne lenne ideges a farkas helyében, mikor mindig a szemére vetik, hogy megette Piroskát meg a nagymamát? Semmi kétség: nehéz az állatok élete, és ezen egyedül az ember segíthet. Mégpedig azzal, hogy szereti őket. De nemcsak a szívével, hanem az eszével is. Már ha van neki.

Vigyázat! Állati szövegek!

Most akkor a gólya hozza a babát, vagy nem? A polip tényleg hasonlít az emberre? Az éhes víziló ráfanyalodik a húsra? És miért hívnak mosómedvének egy állatot, ha nem is mos? A szerző legsikeresebb könyve, a Segítség, ember! most új kötettel folytatódik, amely talán még humorosabb és izgalmasabb, mint az előző. Az állatok ezúttal is szórakoztató monológokban mesélnek magukról, valamint az emberről, aki néha az ellenségük, néha a barátjuk. Mire a könyv végére érünk, a sok nevetés közben megismerjük a szereplők szokásait, étrendjét és lakhelyét, mintha végigültünk volna egy szórakoztató természetismeret- vagy biológiaórát.

   A múlt héten két gyerekprogram is volt nálunk a könyvtárban, így történt hát, hogy amikor a helyükről elővett köteteket a kolléganővel visszapakoltuk véletlenül rábukkantam Nógrádi Gábor Segítség, ember! című könyvére, utána pedig már egyértelmű volt, hogy úgymond a ,,folytatást" is kézbe veszem.

   Szóval örök hálám annak a kislánynak vagy kisfiúnak, aki belenézett a könyvbe, de nem tette vissza a helyére, én meg így leltem rá eme nagyszerű írásokra. :)

   Az alcímek mindenképpen figyelemfelketők és tanulságosak. ,, Ne csak szívvel, ésszel szeress!, valamint ,,Ha nem bántasz, nem bántalak!" 

   Ez a két fenti mondat tulajdonképpen mindent elárul a történetről, tökéletesen bemutatja azokat, - röviden és tömören - hogy miről is szólnak valójában ezek a gyermekkönyvek.

   Az állatvédelem, a helyes és megfelelő állattartás mindig aktuális és sosem lehet róla eleget beszélni, sem a kicsiknek, sem pedig a felnőtteknek. Sőt!

   Nógrádi Gábor humoros, viccesnek szánt tanmeséi, melyeket rímekkel és versekkel tűzdelt tele, igen jól mutatják: A világ és az ember még most is rá van szorulva arra, hogy minél többet tudjon az állatokról.

   Vannak itt kérem szépen emlősök, madarak, ragadozók, bogarak és rovarok, hüllők és kétéltűek, valamint háziállatok sora, akik mind-mind, szépen-sorban elmondják véleményüket rólunk, emberekről.

   Néhol kedvesek, a legtöbb esetben viszont a keresetlen igazságot hozzák napvilágra, az elborzasztó tényeket arról, hogy miként is bánik velük valójában az ember és persze inkább hogyan kellene viselkedni velük.

   Felmerül tehát a kérdés: Ki is valójában az igazi állat? Mi az ember? Mert bizony a tudatlanságával, a végtelen gonoszságával minden jót elpusztít, megöl, rabságban tart, levadász, meggyaláz és még sorolhatnám. :(

Sün - Cakó Ferenc rajza

   A Segítség, ember! sokadik újranyomását olvastam, az újabb, bővített verzíót, amiben magáról az emberről is ír a szerző és még sok olyan állatról, amikről a régebbi kiadásokban nem volt még szó. A könyvet Cakó Ferenc illusztrálta és imádtam a rajzait. Egyszerre csodaszépek és megmosolyogtatóak.

   A Segítség, állat! pedig pár éve jelent meg, mint kvázi folytatás, új állatokkal, régi barátokkal, ha lehet, még poénosabb beszólásokkal. A rajzokat itt már Ritter Ottó készítette. Ezek is aranyosak és sokuknál látszik, hogy modernebb, maibb a grafikájuk.

   Nógrádi Gábortól még soha nem olvastam, de tetszett a stílusa. 

   Gördülékeny volt, haladós, olvastatta magát és persze végtelenül szórakoztató. Mindkét kötet azonnal bekerült a hivatalos Kedvenceim közé.

   Az a legjobb bennük, hogy tanító jellegűek, csupa jó szándékkal írták őket, mégis profi társadalomkritikák, amik egyszerre bizonyultak élvezetesnek, ám mégis szomorúak és végtelenül el tudtak borzasztani.

Nógrádi Gábor

   Gyerekeknek és felnőtteknek egyaránt jó szívvel ajánlom. 

   Ha rajtam múlna, akkor mindkét kötetet kötelező olvasmánnyá tenném az iskolákban, mert egyszerre lehet belőlük tanulni, elsősorban felelősséget vállalni mások életéért és önmagunk tetteiért, közben ismerkedni az állatokkal és persze jókat kacagni.

   7 és 9 éves kor felett szólnak az ajánlások, amiket azért is tartok helyesnek, mert az állatok mindig szókimondók, ami persze nem baj, csak néha túlságosan is őszinték. ;)

   Az író bizonyosan utálhat egy Dezsőke nevezetű embert, esetleg rossz gyermekkori emlékek fűzik egy ilyen nevű személyhez, mert legtöbb esetben ő van megnevezve, mint főkolompos. :)

   Kedenc fejezeteim, a teljesség hiányában: Macska, Kutya, Vízisikló, Pillangó, Tücsök, Béka, Kecske, Ember, Delfin, Denevér, Kígyó, Tigris, Szamár, Hattyú, Gólyam Bálna, Sertés, Csiga, Vidra és Hód, Páva és Pulyka, Tyúk és Kakas, Tehén és a többi.

   Nem árt ha olvasás közben képesek vagyunk elvonatkoztatni, olvasunk a sorok között, valóban látunk, nemcsak nézünk!

   Pár szó a borítókról:  Az új kiadások sorozattervét - szintén - Ritter Ottó készítette. Ezek sokban hasonlítanak egymásra, színesek és a háttérben mindig ott van árnyékként az ember.

   Az állatok mindkét borítón vegyesen vannak, cukik és sokfélék, a tekintetük beszédes, sokatmondó.

Aligátor - Ritter Ottó rajza