Könyvkritika: Shea Ernshaw - Télerdő

Shea Ernshaw

Télerdő (Winterwood)

Magyar kiadás éve: 2022

Fülszöveg:

Légy ​óvatos a sötét rengetegben…

Főleg a Fir Haven városát körülölelő erdőkben. Egyesek szerint varázslat rejlik bennük. Sőt, kísértetek is.

Nora Walkert néhányan boszorkánynak tartják, és csak ő ismeri az igazságot az itteni fákról. A Walker lányokat mindig is különleges kapcsolat fűzte az erdőhöz, és ez vezeti el a lányt Oliver Huntsmanhez, ahhoz a fiúhoz, aki hetekkel ezelőtt eltűnt a Kezelhetetlen Fiúk Táborából. Ráadásul az elmúlt évek legszörnyűbb hóviharában. A fiúnak már meg kellett volna halnia, mégis életben van, de semmire sem emlékszik abból, ami az eltűnése estéjén történt.

Nora nyugtalannak érzi az erdőt Oliver jelenlétében. Nemsokára rájön, kénytelen felfedni az igazságot a fiúról, akivel immár őszintén törődik. Hogyan maradt eddig életben az erdőben, és egyáltalán, hogyan került oda? Nora még nem sejti, hogy a fiúnak is megvannak a maga titkai – amiket kész mindenáron megtartani, mert úgy tűnik, nem ő az egyetlen, aki azon a végzetes estén eltűnt.

A tündérmesék óta tudjuk, hogy félnünk kell a sötét erdőt és azt, ami benne lapul.

A Télerdőből kiderül, miért.

Hagyd, hogy elbűvöljön!

   Tavaly áprilisban jelent meg az írónő első regénye magyarul, ami a Gonosz mélység címet viselte és amiről természetesen írtam kritikát, amit ezen a linken el is tudtok olvasni.

   Tetszett ez a könyv, pedig egyre kevésbé lelem már örömömet a fantasy témájú írásokban, ám Shea Ernshaw új, boszorkányos, misztikus történetének megint adtam egy esélyt, megjegyzem nem hiába. :)

   A Télerdőben kiválóan keveredik a dark fantasy és a sima fantasy, valamint a mágikus realizmus és persze a visszafogott, ám annál líraibb romantika.

   A sztori most is ködös és kiismerhetetlen, akárcsak a fülszöveg és a szereplők.

   A karakterek kevesen vannak, felnőtt ráadásul - ténylegesen és nem említés szintjén - csak egy akad köztük, az is leginkább mellékszereplő, mégsem mondanám teljesen ifjúsági regénynek.

   A mondanivalója, a tartalma viszont annál sokkalta mélyebb. Minden korosztálynak bátran ajánlom, mert a fiatalok és az idősebbek is megtalálhatják benne és levonhatják belőle a maguk kis tanulságait.

   Az elbeszélés E/1-ben zajlik, két szemszögből, a két főszereplőnk, Nora és Oliver vonalain, közben pedig csodálatos, szépen kidolgozott és igényes, fekete lapú naplóbejegyzéseket ékeltek egy-egy fejezet közé: A holdfény és erdei gyógymódok varázskönyvéből, ami tulajdonképpen nem más, mint a Walker boszorkányok életének, tetteinek és halálának különös, furcsa memoárjai, egy-egy fontosabb igézettel a végén.

   Nekem egyébként ezek a közbeszúrt részek voltak a kedvenceim, mert még több háttérrel, mágiával és titokzatossággal töltötték meg ezt az egyébként sem mindennapi történetet.

   Shea Ernshaw stílusa most is lenyűgözött. Magával ragad, nem ereszt és beránt egy olyan elzárt világba, ami vibrál az elfojtott és ki nem mondott vágyaktól, a reménytől, a dühtől, az ómenektől, a félelmektől, a babonáktól és persze a szenvedélytől. Olvasás közben először most is a könyv atmoszférája fogott meg.

   Imádtam, hogy volt egy apró utalás Sparrow kikötői városkájára, ahová Nora édesanyja vitte a mézet. Ez ilyen totális fanservice, hiszen ebből már tudjuk, hogy a két regény ugyanabban az univerzumban játszódik, ami egyébként teljesen érthető. :)

   Ismételni tudom csak magam, amikor újra leírom, hogy azoknak bátran ajánlom ezt a kötetet is, akik olvasták és szerették a Gonosz mélységet, Maryrose Woodtól a Méregnaplókat, valamint Kendall Kulpertől A tenger boszorkányát, Alice Hoffmantól az Átkozott boszorkákat és Christine Lynn Herman tollából Az elemésztő homályt.

   Hiányérzetem egyedül az erdő gonoszságának, valamint a Walker lányok származásának hiánya miatt maradt, mert ezekre nem kaptunk egyértelmű válaszokat, de gondolom ez pont így van jól. Ránk, olvasókra bízza, hogy mi mit látunk bele, mit gondolunk?!

   Engem amúgy az erdei nimfák, a driádok görög eredetére emlékeztettek, némi kelta-wicca beütéssel.

   Meglepetésekben, váratlan fordulatokban most sem lesz hiány, több olyan sokkoló esemény is van a kötetben, amire utólag visszagondolva simán számítanom kellett volna, észrevenni, de valamiért elsiklottam felettük, aztán meg a fejemet fogtam, hogy miért voltam ilyen vak?

   Ne felejtsétek el, hogy az idő és a déjà vu érzések garmadája mind-mind fontos elemek lesznek!

   A lezárás kerek egész, ráadásul nem biztos, hogy mindenkinek elnyeri majd a tetszését, hiszen az írónő nem éppen a boldog befejzéseiről híres, ám itt mégis reménykedhetünk valami jóban...többet nem is mondok! Olvassátok el. :)

   Továbbra is örülnék ha a szerző többi könyve szépen-lassan majd megjelenne magyarul, mert én bátran bizalmat szavaztam neki már az előző könyvénél és most sem kellett csalódnom.

   Pár szó a borítóról:  A borító az eredeti kiadás egyik sötétebb változata, ami nagyon jól illik az egész sztorihoz.

   A cikornyás betűkkel írt cím, amit körbeölelnek, körbefutnak az erdő indái, no meg persze a két egymással ellentétes hold, ami szerintem Nora és Oliver szemszögeit mutatná.

   Egyszerű, nagyszerű, meseszép.