Könyvkritika: Lucy Strange - A kastély szelleme és A nővérek átka

 Sziasztok! :)

   Először innen tőlünk, a könyvtárból kölcsönöztem ki a könyveket egy kislány olvasónk ajánlására, aztán annyira megszerettem A kastély szellemét és az igényes, csodaszép borítókat/kiadásokat, hogy megrendeltem magamnak a könyveket, amiket pár napja át is vettem a Lírában. :)

   Mivel viszonylag rövid kötetekről van szó, így egy értékelésemben két regényről fogok írni. Ez pedig most A kastély szelleme és A nővérek átka lesz.

Lucy Strange

A kastély szelleme (The Ghost of Gosswater)

Magyar kiadás éve: 2021

Fülszöveg:

Az angol tóvidéken járunk 1899-ben. A tizenkét éves Agatha, a grófi Asquith család leszármazottja egy nap nemcsak az édesapját, hanem minden mást is elveszít: az otthonát, a vagyonát, a személyiségét. El kell hagynia a kastélyt, Gosswater Hallt, hogy egy kis, tóparti házban lakjon egy idegennel, akit apjának mondanak.

Aggie elhatározza, hogy kideríti, ki is ő valójában, ám nem ő az egyetlen, aki ki akarja deríteni az igazságot. Az év utolsó napján, mikor éjfélt üt az óra, egy rejtélyes árnyalak tűnik fel a múltból, és nem tűnik el addig, míg fel nem tárul a múlt sötét rejtélye…

A nagy sikerű A fülemüleerdő titka és A világítótorony legendája szerzőjének új könyve.

   Írtam már múltkor a Télerdő értékelésemben, hogy mostanában egyre kevésbé kötnek lesz a fantasy témájú sztorik, pedig régen imádtam őket és szinte csak azokat olvastam, de hát ahogy idősödik az ember úgy változik az ízlése, az igénye a könyvek terén is.

   Aztán a kezembe akadtak ezek a Lucy Strange regények, amikkel igazából már elég régóta szemeztem, figyeltem őket, főleg, hogy ennyire népszerűek, gyönyörű kiadások és szuper jó kritikákat is kaptak.

   Bevallom kicsit elrettentettek az ifjúsági és a gyermekkönyv iskolásoknak címkék, ám szerencsére alaptalannak bizonyultak a félelmeim.

   A kastély szellemével kezdtem az Strange életmű megismerését és már az első pár fejezet után éreztem, hogy itt bizony varázslat történik. :)

   Magával ragadott, nem tudtam letenni, még a vonatpótló buszon is olvastam, pedig nekem a buszon folyton hányingerem van és szédülés tör rám.

   Olvastam itthon, este, amikor máskor fáradt vagyok és semmi sem köt le, sőt bevallom, hogy ebédszünetben még a munkahelyemen is.

   Lady Agatha 'Aggie' Asquith Gosswater egy tizenkét éves kislány, akinek teljesen felfordul az élete, miután az édesapja meghal, a minden hájjal megkent, gonosz kuzinja pedig közli vele, hogy a lány kolonc a nyakán, elküldi őt Gosswater Hallból, ráadásul igazából örökbefogadták...

   Aggie összetörik és közben arra kényszerül, hogy a soha nem látott, eddig nem ismert édesapjához költözzön, aki komor, távolságtartó, tolvajnak van bélyegezve, ráadásul súlyos titkokat rejteget...

   Ha pedig mindezek nem lennének elég ijesztőek egy gyermek számára, akkor ott van még a titokzatos Szellemlány, akit Aggie újra és újra látni vél, valamint elveszett kincsek, opálok nyomába ered, közben pedig barátságot köt, boldogulni próbál egy számára eddig ismeretlen közegben.

   A szereplőket imádtam, még a rosszakat is. Az írónő annyira jól megírta őket, roppant kiváló módon kidolgozta a karaktereket, úgy, hogy azok valóban éltek a lapokon.

   Volt itt bőven rejtély, haláleset, nyomozás az opálok után, kísértetjárás, közben pedig egy családi dráma is kibontakozott.

   A Thomas és Aggie között javuló apa-lánya viszony jeleneteit szintén szerettem, akárcsak Bryn Black, az árva fiú és Aggie kialakuló barátságát. Kettejüket én úgy könyveltem el, hogy amikor majd felnőnek a barátságuk szépen-lassan szerelemmé fejlődik tovább. ;)

   Sexton Blackat úgy képzeltem el, mint a Hugh Jackman féle Van Helsing filmben azt az ijesztő sírásót és persze olyan gonosz, kétszínű is volt. Brrrrr.

   Lenyűgözött Lucy Strange stílusa. Hihetetlen dolgokat művel a szavakkal, egyszerre lírai és közben a gyerekkönyvekhez méltóan olvasmányos, humoros és persze tanulságos.

Lucy Strange

   Az angol tóvidék, a sziget, ahová a nemeseket temetik, a falvak, szóval a helyszínek pompásak, hangulatosak.

   Az állatok szeretete szintén nagy hangsúlyt kap, amivel engem egyből meg lehet venni. George, a póni és Susan, a liba, szintén jól megírt, kifejlett karakterek, pedig ,,csak" állatok. Annyira jókat derültem rajtuk.

   Azonnal Kedvencnek jelöltem a szerzőt és persze a könyvet is.

   Minden eddig magyarul megjelent művét olvasni akarom és már alig várom, hogy jelenjenek meg új regényei, kisregényei.

   Jó szívvel fogom ajánlani a könyvtárban a gyerekeknek/fiataloknak, de a felnőtteknek szintén.

   Pár szó a borítóról:  Többször írtam, hogy a kiadások valami eszméletlen szépek. 

   A borító itt a Shelter-szigeten lévő temetőt ábrázolja, a távolban pedigg ott magasodik Gosswater Hall kastélya, mindezek előtt pedig elsuhan a Szellemlány.

   Érdekesség, hogy a kihajthatós, puhafedelű borítók együtt egy egész képet adnak ki.

   Meseszép.

Lucy Strange

A nővérek átka (Sisters of the Lost Marsh)

Magyar kiadás éve: 2022

Fülszöveg:

Küzdelmes az élet Willa, Grace, Freya és három húguk számára. A hat, anya nélkül maradt lány egy tanyán él és dolgozik rettegett apjuk és egy átok árnyékában.

Mikor megérkezik a vidékre a titokzatos Telihold vásár, a legidősebb lány, Grace végre egy kis vidámságot csempészhet az életébe, ám másnap, mikor a mutatványosok tovább vándorolnak, neki is nyoma vész.

Willa utánaered, az Elveszett mocsáron át követve nyomait, ahol sűrű árnyak gyülekeznek. Ha sikerül közöttük átvergődnie, és egyesíteni családját, talán az apja által rejtegetett titkokra is fény derül, és szembenézhet legmélyebb félelmeivel…

Lucy Strange legendákat és mágiákat ötvöző kalandregénye.

   Lucy Strange kötetei közül nálam másodikként a legfrissebb hazai megjelenésű írása, A nővérek átka került sorra.

   Sosem titkoltam, hogy odáig vagyok a gótikus irodalomért, pedig egyébként nagyon félős vagyok, valamiért mégis vonz és imádok kellemesen borzongani.

   A Lovecraft féle félelmek sok esetben túlzónak bizonyultak nálam, ám Strange-mester (így hívom őt) most is bebizonyította, hogy egy jól megírt sztori lehet egyszerre gótikus, borongós, közben pedig végtelenül szórakoztató.

   A hat lánytestvér, akik a mocsaras Anglia egyik eldugott kis sarkában élnek, a különlegesen boszokányos Nagymamájukkal és a kellemetlenül önző, nemtörődöm apjukkal.

   Napjaikat egy átok árnyékolja be, mely a család körében babonás félelmeket és rettegést szül.

   A lányok szinte nem is urai a jövőjüknek, mindenről az apjuk akar dönteni helyettük, hogy saját magát mentse a halálos jövendöléstől.

   Aztán minden megváltozik, amikor falujuk határában megjelenik a Telihold Vásár, mely annyira furcsán látványos, egyedi, ám közben végtelenül hátborzongató is.

   Grace, a legidősebb lány másnapra eltűnik, így követhetjük nyomon aztán a megtört, csonka család majdnem egy évét.

   Mindenképpen meg kell említenem az erős, jellemfejlődéssel tarkított lányok/nők sorát, akiket egyszerűen nem lehetett nem imádni.

   Közülük is kiemelkedett számomra az elbeszélőnk, kvázi főszereplőnk Willa, aki különböző hajmeresztő kalandokba keveredett Kovával, a szépséges fehér lóval és persze a Nagyi, aki példaértékű, idős asszonyként próbálta jobb belátásra bírni a vejét és vigyázni az unokáira.

   Darcy szintén jelentős szereppel bírt, őt is megkedveltem.

   A nővérek átka a legjobb klasszikusokat idézte meg.  

   Az Üvöltő szelek borús hangulatát és kísérteties lápvidékét, valamint a Büszkeség és balítélet lánytestvéreinek cseppet sem mindennapi szeretetét és dinamikáját.
   A lányok édesanyja által írt lápi mesék, legendák egyszerre voltak tanulságosak, ijesztőek és lenyűgözőek. Szinte láttam magam előtt a megelevenedő lapokat.

   Ebben a regényben erős társadalomkritika is meg lett fogalmazva, hiszen a Nagyit boszorkánynak bélyegezték, mert tudott írni és olvasni és erre a lányokat is megtanította, no meg persze mert gondolkodni és felvállalni az érzéseit, a véleményét.

   A testvérek elnyomásban éltek, de ez szerencsére sokat változott, javult a történet végére.

   A fantasy elemek, főleg a gonosz Lápkirály és az elrabolt, elveszett lelkek, no meg persze a Telihold Vásár titkai mind-mind tetszettek.

   Az állatok, főleg a lovak és a kutyák szeretete és tisztelete most is előtérbe került, hangsúlyosnak bizonyult..

   Ez a kötet is kedvenc lett és már alig várom, hogy folytassam a további Lucy Strange regényekkel.

   Pár szó a borítóról:  A borító gyönyörű és a kötet nemcsak kívül szép, hanem belül is. 

   Az idézetek, a rajzok a fejezetek előtt és a rajzok a részek között szintén elképesztőek.

   A borítón láthatjuk a lápot, a Telihold Vásárt, valamint Willa, Grace és Freya hármasát, akiknek azon a bizonyos estén teljesen megváltozik az élete.