Két thriller és egy krimi, amiket mostanában olvastam és amiket jó szívvel ajánlok

 Sziasztok! :)

   Ebben a bejegyzésemben két thrillert és egy krimit ajánlok, amiket mostanában olvastam.

   Íme:

1. Jess Armstrong - A ​Három Sorsszövő titka

   Az első részt anno 2024 őszén olvastam és rögtön Kedvenc lett, így csak remélni mertem, hogy meg fognak jelenni magyarul a folytatások is.

   Remélem, hogy a többi kötet is érkezik majd, szépen-sorban, mert igazán megérdemli.

   A Ruby Vaughn-rejtélyek sorozat – számomra – legnagyobb érdeme az, hogy kiválóan ötvözi a gótikus hangulatot, a misztikumot és az Agatha Christie féle krimi szálat, miközben kicsit romantikus is.

   Szeretem ezt a sorozatot és igen jó szívvel ajánlom mindenkinek, mert sokkal több figyelmet érdemelne idehaza is!

   A borító most is eszméletlen szép, akárcsak az éldekor, szóval ezért már eleve plusz pont, miközben persze a beltartalomra sem lehet panasz.

   Ruby egy újabb természetfeletti ügybe keveredik, ezúttal Skóciában, egy sötét titkokkal és szeánszokkal, médiumokkal teli kastélyban.

   Ismét feltűnik a színen a vajákos férfi, Ruall, akivel újfent izzik közöttük a levegő, miközben még többet megtudhatunk Ruby múltjáról, valamint a pártfogója, Mr. Owen dolgairól is.

   A hangulat megint kellőképpen ijesztő volt, imádtam minden leírást, minden szót. *_*

   A nyomozásról is jó volt olvasni és kalandozni ezzel a forrófejű lánnyal.

   Már most olvasnám a harmadik és negyedik kötetet is, szóval üzenem az I.P.C. kiadónak, hogy ne kelljen már megint másfél évet várni a folytatásra, hanem pörögjenek azok a lapok! :)

2. Freida McFadden - A barát

   De beteg volt ez a könyv, ajjjj, de beteg!

   A legrosszabb pedig mégis az, hogy minden pillanatát élveztem! Vajon akkor ez mit árul el rólam? :O

   Szóval, Freida McFadden nálam már instant olvasás, talán az is lehet, hogy majd egyszer Kedvenc szerzőmnek fogom jelölni. A könyveit falom. Ha meglátom egy újabb történetét, már akarom is! Ő számomra biztos pont a mai thriller felhozatalban.

   Kicsit megosztó író, de én imádom.

   Ha Freida könyvet veszek a kezembe, akkor máris tudom, hogy erős, ám megosztó női karakterekre számíthatok, megbízhatatlan narrátorokra, sokkoló végkifejletre, no meg gyorsan olvasható, darálós-minőségi thrillerre.

   A barát kellőképpen sokkolt, mert hát Tom szemszöge? Atya. Úr. Isten. Ilyen nincs. Hát valami borzalom volt olvasni. Mint valami karambol, amiből tudod, hogy halál lesz, nem akarsz odanézni, de mégis megteszed és már késő! Semmi sem lesz ugyanolyan!

   Beteg ember ez a Tom! Huh! Mindenki gyanús volt és későn jöttem rá, hogy ki a még betegebb Tomnál…eldobtam az agyam.

   Hihetetlen sztori volt. Felkavart, mert olyan érzésem volt, hogy: Hé! Ez megtörténhetett már vagy meg is történhetne! Na, ne!

   Fordulatos, pörgős, beteg. Ismétlem önmagam, de annyira BETEG volt! Szegény Sydney!

   Azt hiszem most már szerencse, hogy magyarul két kiadónál is jönnek a Freida könyvek, mert hát Freidát a népnek! Olvasni akarom minden könyvét is!

   (Bocsi a sok felkiáltójelért!)

   SPOILER Az amúgy csak nekem volt furcsa, hogy Alison átlátott Tomon, de Daisy-n meg nem? SPOILER VÉGE

3. Jeneva Rose - Egyikünk ​meg fog halni

   Az egyik múltkori hétvégén bementem a Libribe levásárolni a kártyán lévő pontjaimat és ez volt az egyik kötet, amit végül választottam.

   Nem mindig bízok Jeneva Rose munkásságában, valahogy azt érzem nála, hogy igen hullámzóak az írásai.

   A Hiba volt idejönnöd címűt például utáltam, az Eltemetett igazság viszont tetszett, még úgy is, hogy eleinte azt is inkább a különleges kiadása adta el a számomra.

   Szóval igazi lutri volt ez, amivel végül nem is voltam maradéktalanul elégedett.

   Mert bár gyorsan haladtam vele, olvasmányos volt, de amikor már a 290. oldalon tartottam a 400-ból és még mindig nem öltek meg senkit? :O Mi van??? Nem értettem a koncepciót. Mégis hogyan lesz ebből thriller, pláne pszichothriller?

   Aztán mégis egész jól kiforrta magát, meg hát addig lett húzva a karakterek és ezáltal az én idegrendszerem is, hogy lényegében már attól azt éreztem, hogy megölök valakit, szóval…furcsa.

   Régen olvastam már ilyen idegesítő szereplőkről, ilyen eszement, unszimpatikus bagázsról. Valódi antihősök, az biztos. Undorítóak voltak.

   Karent azért szerettem, meg Jenny-t, de ennyi. A többiekről inkább ne is beszéljünk!

   Olivia meg, ATYA ÚR ISTEN! Ide olyan káromkodásokat tudnék írni, hogy azonnal kitiltanának a Molyról. Ennyire gonosz szereplővel már régen találkoztam! Fel vagyok háborodva! Mertem remélni, hogy majd őt ölik meg, mert hát nem bírtam elviselni!

   Szerintem ebben a témában Sarah Pinborough: Halott vagy című könyve sokkal jobb volt, szóval inkább azt ajánlom, meg hát, akiknek ez tetszett, akkor azok olvassák el azt is.

   Arra négy csillagot adtam, akkor erre három és felet adjak? Nem is tudom. Annyira meg nem volt rossz…:D