Könyvkritika: Kiran Millwood Hargrave - Halhatatlan ​lányok

Millwood Hargrave

Halhatatlan ​lányok   (The Deathless Girls)

Magyar kiadás éve: 2026

Fülszöveg:

Régen azt hittem, hogy félelmet kelteni az emberekben, egy átok.

Szörnyű tehernek éreztem.

Most azonban azt akarom, hogy féljenek tőlem.

Azt akarom, hogy rám nézzenek…

…és könnyekben törjenek ki.

Két lány. Egy sötét titok. Egy kastély, ahonnan talán nincs menekvés.

1585-ben Zosia és Marysia mindent elveszítenek, és egy távoli, baljós kastélyban találnak menedéket. A falak között azonban nemcsak titkok várják őket, hanem egy ősi, veszélyes alku is, amely örökre megváltoztathatja az életüket.

Ahogy a két testvér egyre mélyebbre merül a kastély rejtélyeiben, rá kell jönniük, hogy a legnagyobb veszély nem mindig odakint vár rájuk. Néha ott rejtőzik azokban, akikben a legjobban bízunk. Néha pedig bennünk magunkban.

Mert a szabadságért mindent fel lehet áldozni.

Vagy mégsem?

A Halhatatlan lányok sötét, lenyűgöző és felejthetetlen történet szerelemről, testvéri kötelékről, bosszúról és a halhatatlanság áráról.

   Nálam idén az őszi szezon a Drakula újraolvasáásnak tervével kezdődött, de aztán végül előbb olvastam a hivatalos előzményt a Dracult, majd úgy az eredetit, aztán pedig kedvet kaptam még több gótikus és vámpíros történethez.

   Így amikor megláttam, hogy érkezik magyarul ez a kötet, egyből felcsillant a szemem és tudtam, hogy el kell olvasnom.

   A regény egy feldolgozás és egyben előzmény, hiszen Drakula három névtelen és méltatlanul sokat mellőzött menyasszonyáról szól, pontosabban az első kettőről, akik ebben a sztoriban egyébként testvérek.

   Ehhez hasonló könyv volt már, az S. T. Gibson féle Véres hozomány, amit amúgy szintén szerettem, és amit azóta is fájlalok, mert a kiadó hiába ígérte meg, nem hozott magyarul több kötetet a szerzőtől...:(

   A Halhatatlan lányok nálam már az első pár fejezet után Kedvenc lett, valamint az évem és az őszi időszak egyik legkiemelkedőbb olvasmánya.

   A hangulata, az atmoszférája teljesen elvarázsolt, egyszerűen imádtam minden sorát, pedig kicsit sem egyszerű a cselekménye, sőt.

   Végtelenül tragikus és kegyetlen, így csak erős lelkületűeknek ajánlom.

   A testvérek tragédiája elborzasztó és gyászos, ráadásul sokszor túlságosan is részletes, közben mégis szól a család és a barátok fontosságáról, az első szerelem szépségéről és persze a Drakula körüli hátborzongató mítoszról is.

   Kiváló folk horror, megannyi dark fantasy elemmel, babonákkal és hiedelmekkel, valamint csodaszép leírásokkal.

   Az egyik legjobb vámpírregény, amit valaha olvastam, pedig a véres, harapós részek csupán csak a háromnegyedénél jelennek meg igazán, ezt mindenesetre fontos szem előtt tartani.

   Az atmoszférája rendkívül mesés, miközben kicsit emlékeztet a Katherine Arden féle Az Északi erdő legendája sorozatéra.

   Egyaránt jó szívvel ajánlom a vámpíros könyvek, valamint Drakula rajongóinak.

   Esténként olvastam és egyik nap délután megnéztem hozzá az újabb, Luc Besson féle Drakula feldolgozást és mondhatom még jobban és még nagyobb kedvvel merültem el ebben a halálos-gótikus világban.

   A magyar kiadás nagyon szép, igényes. A belső, fejezeteket díszítő rajzok, valamint a szószedet körülötti motívumok, illetve az éldekor is gyönyörű és történethű. Egyszerűen jó kézbe venni.

   Pár szó a borítóról:  A borító az egyik külföldi kiadás magyarosított változata és odavoltam a sötét, baljós színvilágért, valamint a szintén cselekményhez hű ábrázolásokért.