Könyvkritika: Meik Wiking - Az emlékteremtés művészete és Palotás Petra - A kastélykert álma
Sziasztok! :)
Két, mostanában olvasott kötet rövid, ám annál lényegre törőbb értékelésével jövök.
Két, mostanában olvasott kötet rövid, ám annál lényegre törőbb értékelésével jövök.
Meik Wiking
Az emlékteremtés művészete - Hogyan őrizzük meg a boldog pillanatokat (The Art of Making Memories: How to Create and Remember Happy Moments)
Magyar kiadás éve: 2019
Fülszöveg:
„Némelyik nap csak úgy tovatűnik anélkül, hogy bármi nyomot hagyna, de vannak olyan napok, amelyekre egész életünkben emlékszünk.
Emlékszel az első csókra? A legfinomabb ételre, amit valaha kóstoltál? Vagy a frissen nyírt fű illatára egy verőfényes nyári napon?
Ha valami ingerli az érzékszerveinket, ha igába fogjuk az első élmények erejét, ha tudatosítjuk magunkban érzéseinket és érzelmeinket, valószínűleg sikerül megőrizni a boldog emlékeket.
De milyen összetevők alkotják ezeket a boldog emlékeket? Miért van az, hogy egy dallam, egy illat, egy íz vissza tud minket röpíteni valamihez, amiről azt hisszük, rég elfelejtettük? Meg lehet tanulni, hogyan alkossunk boldog emlékeket, és hogyan őrizzük meg ezeket mindörökre?
A boldogságkutatás eredményeit felhasználva Meik Wiking erre tanítja meg olvasóit. Adatok és naplók, interjúk és globális felmérések, tanulmányok és pszichológiai kísérletek eredményeire támaszkodva ez a könyv megmutatja, hogyan készíthetünk tökéletes pillanatokat, olyanokat, amelyekre életünk végéig emlékezni fogunk. Olyanokat, amelyek átformálják énünket.”
„Némelyik nap csak úgy tovatűnik anélkül, hogy bármi nyomot hagyna, de vannak olyan napok, amelyekre egész életünkben emlékszünk.
Emlékszel az első csókra? A legfinomabb ételre, amit valaha kóstoltál? Vagy a frissen nyírt fű illatára egy verőfényes nyári napon?
Ha valami ingerli az érzékszerveinket, ha igába fogjuk az első élmények erejét, ha tudatosítjuk magunkban érzéseinket és érzelmeinket, valószínűleg sikerül megőrizni a boldog emlékeket.
De milyen összetevők alkotják ezeket a boldog emlékeket? Miért van az, hogy egy dallam, egy illat, egy íz vissza tud minket röpíteni valamihez, amiről azt hisszük, rég elfelejtettük? Meg lehet tanulni, hogyan alkossunk boldog emlékeket, és hogyan őrizzük meg ezeket mindörökre?
A boldogságkutatás eredményeit felhasználva Meik Wiking erre tanítja meg olvasóit. Adatok és naplók, interjúk és globális felmérések, tanulmányok és pszichológiai kísérletek eredményeire támaszkodva ez a könyv megmutatja, hogyan készíthetünk tökéletes pillanatokat, olyanokat, amelyekre életünk végéig emlékezni fogunk. Olyanokat, amelyek átformálják énünket.”
Végre elmondhatom, hogy olvastam Meik Wiking eddig minden magyarul megjelent könyvét. *_*
Nekem ő az egyik kedvenc szerzőm, imádom a pasast, irigylem az élethez való pozitív hozzáállását és azt, hogy képes mindenben meglátni a jót.
Régen szerettem volna már elolvasni ezt a könyvet, mert amikor sokat voltam a kórházban, az egyik pszichológusnál folyton ott volt ez a kötet a különböző foglalkozásaink alkalmával.
Sok hasznát vettük, mert voltak benne olyan feladatok, amiket meg kellett oldanunk, amikre választ kellett adnunk.
Valóban igaz, hogy a rossz emlékek hajlamosabbak eluralni az életünket…:( Ezt sajnos saját tapasztalatból tudom.
Írok naplót, írtam Bullet journalt és írok még Reading journalt, vezetek álomnaplót és még sorolhatnám. Ott a scrapbook iránti szeretetem is, ami eredetileg szintén a pozitív az emlékteremtéshez kötődik.
Szóval jó kis könyv volt ez, ami újfent bebizonyította számomra, hogy jó úton haladok a mentális egészségem megőrzése felé. *_*
Az illusztrációk és a fényképek most is csodálatosak, Meik tanácsait pedig egyszerűen meg kell fogadni! :)
Alig várom, hogy olvassam majd egy új könyvét.
Nekem ő az egyik kedvenc szerzőm, imádom a pasast, irigylem az élethez való pozitív hozzáállását és azt, hogy képes mindenben meglátni a jót.
Régen szerettem volna már elolvasni ezt a könyvet, mert amikor sokat voltam a kórházban, az egyik pszichológusnál folyton ott volt ez a kötet a különböző foglalkozásaink alkalmával.
Sok hasznát vettük, mert voltak benne olyan feladatok, amiket meg kellett oldanunk, amikre választ kellett adnunk.
Valóban igaz, hogy a rossz emlékek hajlamosabbak eluralni az életünket…:( Ezt sajnos saját tapasztalatból tudom.
Szóval jó kis könyv volt ez, ami újfent bebizonyította számomra, hogy jó úton haladok a mentális egészségem megőrzése felé. *_*
Az illusztrációk és a fényképek most is csodálatosak, Meik tanácsait pedig egyszerűen meg kell fogadni! :)
Alig várom, hogy olvassam majd egy új könyvét.
Pár szó a borítóról: A borító az eredeti kiadás magyarosított változata, rajta megannyi hygge stílusban megrajzolt motívum, mint például a Nap, egy homokóra és persze kétoldalt virágok.
Jól illik a szerző eddig megjelent könyveihez is.
Palotás Petra
A kastélykert álma
Magyar kiadás éve: 2022
Fülszöveg:
Egy gyermekotthon krónikája
1950-es évek, Fehérvárcsurgó
Etelka egy reggel arra ébred: édesapja megbízást kapott, hogy az iskolaigazgatói állását maga mögött hagyva vegye át a Fehérvárcsurgói Állami Gyermekotthon vezetését. A serdülőkor küszöbén álló kislány a már kirepült idősebb testvérei nélkül csöppen a fiúk lakta nevelőintézetbe, ahol életének egyik legfontosabb időszaka veszi kezdetét.
Milyen sorsok keresztezik egymást a Károlyi-kastély falai között? Mekkora hatással vannak egymásra a vélt és valós barátságok? Meg tudnak-e birkózni a gyerekek az élet és a társaik által rájuk rakott terhekkel? Kik lesznek azok a nevelők, akik örökre nyomot hagynak bennük?
Sóvárgás, remény, irigység, versengés és a családpótló szeretet utáni vágy bújik meg a kastély kertjének ősfái között.
Palotás Petra legújabb regényének különlegessége, hogy a szerző saját családjának a históriáját vette alapul: az éveket, amikor az apai nagyszülei igazgatták a fehérvárcsurgói intézetet. Emlékek, anekdoták, tények és az írói fantázia keveréke keltik életre ezt az érzelmekkel teli történetet, amelyben minden korosztály megtalálhatja a számára értékes üzenetet.
Egy gyermekotthon krónikája
1950-es évek, Fehérvárcsurgó
Etelka egy reggel arra ébred: édesapja megbízást kapott, hogy az iskolaigazgatói állását maga mögött hagyva vegye át a Fehérvárcsurgói Állami Gyermekotthon vezetését. A serdülőkor küszöbén álló kislány a már kirepült idősebb testvérei nélkül csöppen a fiúk lakta nevelőintézetbe, ahol életének egyik legfontosabb időszaka veszi kezdetét.
Milyen sorsok keresztezik egymást a Károlyi-kastély falai között? Mekkora hatással vannak egymásra a vélt és valós barátságok? Meg tudnak-e birkózni a gyerekek az élet és a társaik által rájuk rakott terhekkel? Kik lesznek azok a nevelők, akik örökre nyomot hagynak bennük?
Sóvárgás, remény, irigység, versengés és a családpótló szeretet utáni vágy bújik meg a kastély kertjének ősfái között.
Palotás Petra legújabb regényének különlegessége, hogy a szerző saját családjának a históriáját vette alapul: az éveket, amikor az apai nagyszülei igazgatták a fehérvárcsurgói intézetet. Emlékek, anekdoták, tények és az írói fantázia keveréke keltik életre ezt az érzelmekkel teli történetet, amelyben minden korosztály megtalálhatja a számára értékes üzenetet.
Még a tényleges befejezés előtt Kedvencnek jelöltem, mert teljesen elvarázsolt.
Talán még azt is meg merem kockáztatni, hogy a Kékestetőnél is jobban tetszett…
Egy újabb, kívül-belül gyönyörű könyv. Annyira igényes a borító és a belső kép, valamint a hozzá tartozó idézet is. Egyszerűen jó ránézni és forgatni. Már az egy élvezet.
Aztán persze ott van maga a történet, amit az írónő családjának személyes emlékei ihlettek. Erről megint jó volt olvasni. Tudni, hogy van tényleges valóságalapja. Keveredik a fikció és a történelem. Lenyűgöző.
Igazából mindenkit szerettem ebben a sztoriban. Na jó, akadtak azért kivételek, de róluk itt több szó ne is essék!
Etelka, Ferke, Gergely, Zsuzsanna és Andris a fő-fő kedvenceim voltak.
A helyszín, a kastély, ami egy gyermekotthonnak ad új életet, amit megtölt a bizakodó zsivaj, a remény, de egyben a szomorúság is. No és persze a gyermeki báj, az ártatlanság, ám a csínytevések is.
Az egyéni drámák, a mögöttes tartalom, a történetek, amiket nem lehetett figyelmen kívül hagyni.
Palotás Petra megint csak bebizonyította, hogy kiválóan ért a karakterei nyelvén, életre kelti őket és az esendőségükben rejlik az igazi kincs.
Szívmelengető az egész, elvarázsol és nem ereszt.
Egyszerre emberi, egyszerre mesés.
Valahogy sejtettem, hogy szeretni fogom, de azt azért nem gondoltam volna, hogy ennyire.
Imádtam minden sorát és biztos, hogy még újra elő fogom venni.
Minden benne volt, amiről olvasni akartam, a vége pedig kimondottan tetszett.
Talán még azt is meg merem kockáztatni, hogy a Kékestetőnél is jobban tetszett…
Egy újabb, kívül-belül gyönyörű könyv. Annyira igényes a borító és a belső kép, valamint a hozzá tartozó idézet is. Egyszerűen jó ránézni és forgatni. Már az egy élvezet.
Aztán persze ott van maga a történet, amit az írónő családjának személyes emlékei ihlettek. Erről megint jó volt olvasni. Tudni, hogy van tényleges valóságalapja. Keveredik a fikció és a történelem. Lenyűgöző.
Igazából mindenkit szerettem ebben a sztoriban. Na jó, akadtak azért kivételek, de róluk itt több szó ne is essék!
Etelka, Ferke, Gergely, Zsuzsanna és Andris a fő-fő kedvenceim voltak.
Az egyéni drámák, a mögöttes tartalom, a történetek, amiket nem lehetett figyelmen kívül hagyni.
Palotás Petra megint csak bebizonyította, hogy kiválóan ért a karakterei nyelvén, életre kelti őket és az esendőségükben rejlik az igazi kincs.
Szívmelengető az egész, elvarázsol és nem ereszt.
Egyszerre emberi, egyszerre mesés.
Valahogy sejtettem, hogy szeretni fogom, de azt azért nem gondoltam volna, hogy ennyire.
Imádtam minden sorát és biztos, hogy még újra elő fogom venni.
Minden benne volt, amiről olvasni akartam, a vége pedig kimondottan tetszett.
Pár szó a borítóról: A borítón a lila szín dominál és a kastélykertet láthatjuk, valamint Etelka és Ferke kettősét.
Megjegyzések
Megjegyzés küldése