Még mindig olvassátok ezeket is! - 7. rész
Sziasztok! :)
A mai bejegyzésemben hét olyan, mostanában olvasott könyvet hozok, amiket röviden és tömören: nagyon szerettem és azért olyanok is akadnak köztük, amik kevésbé tetszettek...
1. Rachel Gillig - Egy sötét ablak
Erre a könyvre, anno még a Könyvfesztiválon figyeltem fel és végig a radaromon volt, követtem a nyomát és folyamatosan olvastam az értékeléseket róla.
Akkor nem vettem meg, de pár napja igen és most el is olvastam.
Régen találkoztam már ennyire jól kidolgozott és egyedi fantasy világgal. Az alapjai valahol a tarot-kártyák mélyén lehetnek, gondolom én, de igazából annál jóval egyedibb az egész.
A mágia felépítése és megjelenése, a világ maga, a nevek és a kártyák, a Pásztor király, az Éger ősi könyve és a mítoszok.
Sok idő kellett mire belerázódtam, kb. úgy 150 oldal. Mármint tetszett végig, nagyon gyorsan haladtam vele, a belerázódást inkább úgy értem, hogy mire megértettem és átláttam ezt az egész világot, na nekem ahhoz kellett sok idő.
Elspeth szimpatikus volt, Ravyn is és a kettejük között fűződő viszony nagyon tetszett.
Sok érdekes és megosztó karaktert ismerhettem meg, de legjobban a Lidérc maradt meg bennem, ő annyira baljóslatú.
Gondoljunk csak bele. Egy szörnyűséges hang, ami a fejünkben él, tanácsokat ad, ha kell segít, ha kell helyettünk lesz bátor vagy éppen vérszomjas…Ez azért eléggé ijesztő. Na jó, nekem nagyon ijesztő, főleg amióta van ez az egész mentális betegségem.
Szóval ez a sztori kellőképpen megrázott, de felcsigázott.
Izgatottan várom a második, befejező részt, mert jócskán maradtak bennem kérdések.
Az biztos, hogy erre az írónőre érdemes odafigyelni. :)
2. Richard Coles - Gyilkosság vecsernye előtt
Esküszöm nem hazudok, nekem a címben szereplő vecsernye szó keltette fel az érdeklődésemet.
Katolikus vagyok, de nem gyakorló, szóval fogalmam sem volt, hogy mit takar a vecsernye elnevezés. Tudom, ez engem minősít.
Az ajánló Agatha Christie és G. K. Chesterton munkáihoz hasonlította ezt a sztorit, de szerintem AC-hez messze semmi köze, Brown atya kalandjaihoz már inkább.
Kicsit nehezen indult, az első 100 oldalban nem is történt gyilkosság, csupán csak a szereplőket
ismerhettük, meg, amivel nekem igazából nem volt bajom, mert volt ez a kellemes, tipikusan angol, vidéki hangulat és nekem azt is tetszett. :)
Daniel kanonok viszont nem sokat nyomozott, inkább csak ráhibázott bizonyos dolgokra, meg következtetéseket vont le, valamint a munkájából adódóan jól ismerte a nyáját és ezekből a dolgokból indult ki.
Az édesanyja és az öccse, Theo, talán még picit érdekesebbsek is voltak, mint ő maga…
Ám mindent összevetve, jól szórakoztam rajta, vitt magával a lendület, nem jöttem rá a miértekre és a tettes kilétére, szóval ez jó pont egy kriminél.
Cozy mystery, kellemes, kis könnyed hangulatú könyv, ha lesznek majd magyarul folytatások, akkor azokat is biztosan el fogom olvasni.
3. Micimackó – Bölcsességek a Százholdas Pagonyból
Lehet nem leszek túl népszerű ezzel a kijelentésemmel, de én igazából sosem szerettem annyira a Micimackót, nekem túl bugyutácska volt…
Ez viszont az első Libri díszkötetem, amit én választottam és egyáltalán nem bántam meg, mert csodaszép, kívül-belül igényesen összeállított könyvecske.
Az éldekor nagyon szép, az illusztrációk aranyosak és jópofák, az idézetek pedig viccesek, tanulságosak.
Miközben olvastam, forgattam, kellemesen somolyogtam és szeretettel teltem el.
Kedves kis összeállítás, ami így a polcom egyik éke lett. *_*
4. Freida McFadden - A munkatárs
Egy újabb sodró lendületű pszicho-thriller az írónő tollából.
Nálam a neve már garancia a szórakozásra és a borzongásra, szóval nem is volt kérdés, hogy elolvasom ezt a könyvet.
A Millie Calloway-sorozat kötetei kicsit jobban tetszettek, mert ebben a regényben nem tudtam megkedvelni egyetlen karaktert sem.
Tele volt antihősökkel, akik a kötet végére sem javultak meg, senki sem esett át karakterfejlődésen ami azért kicsit zavart.
Amikor a könyv végére értem azt gondoltam: Ezek teljes mértékben megérdemlik egymást!
Eleinte elképzelni sem tudtam, vajon hová fog kifutni a cselekmény, de aztán kezdett derengeni a dolog.
A szerző jól ért a megosztó, árnyalt karakterek ábrázolásához, szóval ezzel most sem volt gondom. Különleges és cseppet sem mindennapi nőkről ír, az biztos.
Megint gyorsan lehetett haladni az olvasással, vitt magával, ám nekem valami mégis hiányzott…
5. Freida McFadden - Gyilkos örökség
Eredetileg nem ezt a könyvet tervezem olvasni, de belekezdtem kettő másikba is és egyik sem kötött le, szóval azokat hagytam és inkább elővettem ezt.
Milyen jól tettem, hiszen nagyon hamar kiolvastam. Freida McFadden írásaiban egyszerűen nem tudok csalódni.
Persze felkavarnak, megütközök rajtuk és a végén mindig meglep, odacsap még egyet búcsúzóúl nekünk, olvasóknak, ám mégis szeretem a könyveit.
Talán az összes eddig olvasott kötete közül ez volt a legdurvább, a legvérsebb, ám mégis faltam a sorokat. Vitt magával a cselekmény, nem volt benne semmi üresjárat.
Pszicho-thriller a javából, újabb megosztó és jól árnyalt női karakterekkel.
Sötét, kegyetlen titkokkal teli, egy sorozatgyilkos apa terhelő múltjával, valamint egy olyan nővel, aki maga sem tudja, hogy mit is örökölt valójában…
Sokáig kétségek gyötörtek Norával kacsolatban, főleg a múltbéli szál miatt. Azt gondoltam, hogy ő sem teljesen normális és igazából nem is, de mégsem úgy, mint mások.
Na, ezt jól megírtam. :D
Bármi is fog majd megjelenni a jövőben az írónőtől, én azt biztosan el fogom olvasni.
6. Jeneva Rose - Hiba volt idejönnöd
Azért mindennek van határa!
Nem gondoltam volna, hogy ez lesz az a könyv, ami kiveri nálam a biztosítékot, de annyira felkavart, felzaklatott, hogy aludni is alig bírtam, rémálmaim voltak tőle és még most is kísért. Bahhhhh.
Beteg, brutális, borzasztó, felkavaró.
Igazából már este kiolvastam, 3/4 1-kor végeztem vele, de nem volt már sem kedvem, sem pedig erőm írni róla.
Utáltam minden szereplőt, a vége pedig akkora arculcsapás volt nekem, hogy azt hittem kifordulok az ablakon.
Spoilermentesen nem is tudok róla nyilatkozni, szóval felesleges bármit is írnom még. Soha többet ne kerüljön a kezeim közé! Förtelem.
SPOILER Mindkét szereplő egy pszichopata állat! Egy kicsit sem sajnáltam Calvint, de hogy Grace/Avery mindent is! megúszott és ekkora vérengzés után hazament a férjéhez, valamint a gyerekeihez, ráadásul szerinte tök normális, hogy ő egy sorozatgyilkos és reméli, hogy a lánya is az lesz…SPOILER VÉGE
Hányinger!
7. Philip Fracassi - Fiúk a völgyből
Hűha, egy újabb könyvtári könyv, amivel befürödtem. Pontosabban megviselt és felkavart.
Azt hittem, hogy a Hiba volt idejönnöd után már semmi sem tud felzaklatni, de tévednem kellett, mert ez a regény még rátett pár lapáttal.
Hideglelős horror volt, ami egyébként eleinte nagyon tetszett, mert a Pat Walsh féle
Crowfield-apátság duológia és Az éhezők viadala mixének tűnt. A hangulata komor, de Peter és Andrew atya kedvelhető karakterek voltak, a kegyetlenkedések és a gyilkosságok ellenére is bíztam benne.
Ám aztán, valahol a felénél, egyre brutálisabb lett, egyre inkább kiverte nálam a biztosítékot, szóval erősen azon voltam, hogy abba fogom hagyni.
Végül elolvastam, de a vége meg annyira szomorúra sikeredett, hogy nem tudok jó szívvel gondolni rá.
SPOILER A démon eredetére semmiféle magyarázatot nem kaptunk, Peter pedig, ez a kedves fiú, meghalt. SPOILER VÉGE
Számomra az benne a legijesztőbb, ami az elején van, az idézet a Vatikán ördögűzőjétől: az, hogy egy megszállt ember mit mondott a démonokról.
A lelkemnek az ilyen túl sok, a gyomromnak is. Jézusom!
Tudom, hogy ha hiszünk az angyalokban, a Jóban, akkor a démonokban és a Rosszban is hinnünk kell, hiszen a kettő nem létezhet egymás nélkül, ez pedig NAGYON IJESZTŐ.
Megjegyzések
Megjegyzés küldése