Könyvkritika: Palotás Petra - Dacszövetség 4.

Palotás Petra

Dacszövetség 4.

Hamburgi regények - Negyedik kötet

Magyar kiadás éve: 2025

Fülszöveg:

A ​változás szele senkit sem kerül el.

Hamburg, 1908

Fridát az eszének, a szorgalmának és egy ismeretlen segítőnek köszönhetően felveszik az egyetemre, azonban kételyek gyötrik. Magukra hagyhatja a szeretteit? Van-e joga ahhoz, hogy egy másik városban folytassa a tanulmányait? Érzése szerint ugyanis nemcsak az anyjának és az öccsének van nagy szüksége rá, hanem az ikreknek életet adott Sophie-nak is. Mert bár Sophie minden erejével igyekszik megfelelni az új szerepének, a tény, hogy ezáltal a házassága foglya maradt, egyre erősödő melankóliával árnyékolja be a mindennapjait. Hiába adta a szívét Joseph Beckernek, mégsem osztozhat vele a hitvesi ágyon.

Najuma hetente kétszer fellép a Hamburg-Amerika Bár zenekarával, nappal azonban továbbra is a Zimmermann család szolgálatában áll. Mindeközben Katica lázasan keresi a lehetőséget, hogy végre éttermet nyithasson a Hanza-városban. Olyan elszánt, olyan eltökélt, hogy Palkó egyre gyakrabban érzi magát másodhegedűsnek.

Hogyan alakul a négy hölgy barátságának dinamikája? Sikerül megvalósítaniuk az álmaikat? Milyen hatással van a jövőjükre a számukra egyelőre még ismeretlen családi titok? Merre viszi őket az óceánjáró, amikor több hónapra kénytelenek maguk mögött hagyni Hamburgot?

Az Év Könyve díjas írónő Palotás Petra történelmi-romantikus regénye megannyi őszinte, mély és fordulatos pillanatot ígér. A Világ Kapuja pedig örökre a szívünkben él tovább.

   Az előző három kötetről írt értékelésemet az alábbi linken találjátok: Palotás Petra - Hamburgi regények.

   Az évemet és főleg a januáromat, Palotás Petra regényeinek bűvöletében töltöttem és kiemelkedő Kedvencem lett a Hamburgi regények sorozat.

   Akkor még sokan azt hittük, hogy ez a negyedik kötet lesz a záró darab, de olvasva az írónő hivatalos Facebook oldalát, már jóval a megjelenés előtt tudtuk, hogy ez végül nem így lesz.

   A Hamburgi regények  tehát folytatódni fog és már most késő lenne olvasni a következő kötetet, főleg, hogy jóformán egyetlen délután leforgása alatt befaltam ezt a részt.

   Frida, Najuma, Sophie és Katica története teljesen beszippantott. Egyszerűen nem tudtam letenni.

   Kiültem az udvarra, pontosabban kifeküdtem a szuper kis napozóágyamba, majd olvastam és olvastam, ja és olvastam. :)

   Sajnos nem egy hosszú regényről beszélünk, tehát ilyen téren egyáltalán nem okozott kihívást. 

   Palotás Petra még mindig remekül ír. Olvasmányosan, ráadásul viszonylag rövid fejezetekkel operál. Annyira gyorsan haladtam, hogy csak kapkodtam a fejem. Mindig történt valami izgalmas, valami megdöbbentő.

   Bevallom, pár éve még biztosan nem szívesen olvastam volna egy ilyen történelmi romantikust, mert eleinte nem szerettem az ilyen típusú könyveket, de az évek során szerencsére sokat változott és tágult, leginkább javult az ízlésem.

   Egy ízig-vérig csodálatos történetről beszélünk, ami a lányok gyerekkorában kezdődött és most már ott tart, hogy némelyiküknek szintén lesznek gyermekei.

   Ez az eleinte könnyednek szánt sztori, most már évtizedeket felölelő családregénnyé nőtte ki magát, megannyi érdekes, szívemnek oly kedves és persze megosztó, kevésbé szerethető karakterekkel.

   Például ebben a felvonásban kedveltem meg végre igazán Najumát és látom rajta azt, hogy hová is fejlődött az ő karaktere. 

   Még mindig Frida és Katica kettőse a kedvencem, de most már teljes mértékben egyenrangúként látom mellettük Sophie és Najuma párosát is.

   A változás szele valóban nem kerül el senkit sem és ők négyen elértek bizonyos életszakaszba, ahol már megkapták, ami jár nekik, mégis továbbra is megannyi nyitott kérdés felvetődik.

   Viszonylag elégedett szájízzel hagyom őket magukra, de izgatottan várom a folytatást. Valóban bőven van még potenciál az ő Dacszövetségükben és végtelenül hálás vagyok Palotás Petrának, amiért úgy döntött, hogy még nem akarja és nem is tudja elengedni a lányok, pontosabban a nők kezeit. :)

   Az előző, összesítő posztomban már mindent leírtam erről a sorozatról. Tényleg, újfent csak dicsérni és dicsérni tudom. 

   Egyszerre elgondolkodtató és szórakoztató műről van szó, ami teljes mértékben kikapcsolt és kilendített a megterhelő hétköznapokból. 

   Nevettem, sírtam, örültem és gyászoltam a főszereplőkkel, miközben megannyi titok lengte őket körül. A múlt szálai is hatással voltak rám, csakúgy, mint a jelen és persze nézve az évszámot, már most félek a jövő miatt...

   Hálásan köszönöm ezt az élményt, ezt a kalandot, amit átélhettem. Találkozunk 2026-ban... 

   Habár az is igaz, hogy szinte már-már örökké tudnám olvasni, mint valami soha véget nem érő történetet.

   Pár szó a borítóról:  A borító mint mindig, mesés.

   Nagyon jól illik az eddigi részek kinézetéhez. Most is a négy lányt láthatjuk és a háttérben persze Hamburgot.

   Egy kívül-belül szépen megrajzolt és megtervezett, csodás kötetről beszélünk.