Könyvtemető, avagy az idei évem eddigi legnagyobb csalódásai

Sziasztok! :)

   Ebben a bejegyzésben olyan idén ,,olvasott", pontosabban inkább félbehagyott, illetve végigszenvedett kötetekről fogok írni, amiket egyáltalán nem szerettem.

   Ne feledjétek, ez persze csak és kizárólag az én véleményem!

   Íme a listám:

1. Anne Eekhout - Mary

   Egy munkatársam ajánlatára vettem meg és olvastam el ezt a könyvet, mert ő nagyon szereti az eredeti művet és sok jót mesélt erről a kötetről. Felkeltette az érdeklődésemet.

   Nekem sajnos nem tetszett annyira, mert úgy érzem: Se füle, se farka nem volt ennek az egésznek.

   A hangulata az tetszett, a gótikus irodalom műfajából sok minden átjött, meg igazából olvasmányos is volt, könnyen haladtam vele, de ezen kívül más pozitívumot nem tudok megemlíteni.

   Egyetlen karakter sem volt szimpatikus, de legfőképpen Percy és Isabella kettősét utáltam a legjobban. Én úgy értelmeztem, hogy Mary kettejükről mintázhatta Frankestein figuráját, mert ők is olyan önzők és gonoszak voltak, mint Victor.

   Szegény Marynek bőven kijutott a rosszból, a családjára sem számíthatott, aztán Isabellára sem és utána a férjére sem.

   Mary egyébként egész szép fejlődésen esett át és sajnáltam a gyásza miatt is, de nem értettem, hogy miként élhet egy ilyen nyitott kapcsolatban, ahol a férje nyíltan csalja kb. mindenkivel, de legfőképpen a mostohatestvérével. Hihetetlen.

   Én az ilyen nyitott kapcsolatban/házasságban élünk dolgot sosem tudtam megérteni. Ez lehet mondjuk, hogy engem minősít…

   Aztán a cselekmény olyan kis zagyva volt, próbált ijesztő és baljóslatú lenni, de nem sikerült neki, inkább lett érthetetlen és felesleges.

   Mr. Booth még akár izgalmas is lehetett volna, ha nem olyan átlátszóak a szándékai és az, hogy Mary a kezdetektől fogva féltékeny volt rá, így hát minden cselekedetébe belelátott valami félelmeteset.

   A két idősíkon játszódó cselekmény szépen kiegészítette egymást és láttam sok párhuzamot az írónő élete és a regény között, de ennyi.

   Számomra a végén már csak üres fecsegés volt és ez lefárasztott, kiakasztott.

2. Sarah Perry - Megvilágosodás

   Annyira akartam szeretni, de sajnos egyszerűen nem kötött le.

   Számomra lassú a cselekmény folyása és a szereplőket sem tudtam megkedvelni.

   Nem is erőltetem, ezt most itt sajnos abbahagyom. :(

   Nem csillagozom, mert nem lenne igazságos.

   Az írónő többi, nálam lévő könyvét viszem is vissza a könyvtárba.

3. Andrea Mara - Senki ​nem látott semmit

   Nem voltak nagy elvárásaim a kötet felé, de sokan dicsérték mostanában, szóval igazán kíváncsi lettem rá.

   Lassan haladtam vele, volt nap, hogy egyáltalán nem is olvastam, szóval annyira nem kötött le. Engem nem nyűgözött le annyira, mint másokat.

   Egyszeri olvasásnak tökéletesen megfelelt, de igazából ennyi.

   A karakterek nagyon megosztóak voltak. Ilyen baráti társaságom inkább ne legyen…hihetetlen.

   Önző, képmutató, hazug, aljas banda. Nem is csodálom, hogy Sive végül mindegyikükkel megszakította a kapcsolatot.

   Néha izgalmas volt, az biztos, hogy fordulatokban bővelkedett, de valamiért akkor sem hagyott bennem mély nyomot.

   Minek az embernek ellenség, ha ilyen barátai vannak? :O

4. Yiğit Turhan - Szörnyek ​Szíve 

   Recenziós példányt kaptam ebből a kötetből a BYBLOS Books és az I.P.C. kiadó jóvoltából, amit itt is nagyon szépen köszönök nekik. :)

   A könyv mesésen néz ki, de egyben kicsit ijesztő is.

   Az éldekor, a piros alapon fekete pillangók szépek, ám a borítón lévő, pillangót markoló, szörnyetegszerű kezek már igencsak aggodalomra adnak okot.

   Azt gondolom, hogy egy igencsak megosztó kötetről van szó.

   Biztosan lesznek, akik majd fogják szeretni és lesznek, akik nagyon nem. Felmerül tehát a kérdés, hogy én kiknek a táborát erősítem?

   A válasz pedig az, hogy eleinte utáltam, aztán valahol, túl a felén, sikerült kicsit megszeretnem.

   Nehezen indult, mert valahogy nem haladt előre a cselekmény és sokáig úgy éreztem, hogy egy helyben toporgunk. Pedig egyébként olvasmányos sztori, hiszen gyorsan haladtam vele, mégis azt éreztem: a főszereplőnkkel együtt, csupán csak kallódunk.

   Az is erősen közrejátszott az utálatomban, hogy képtelen voltam megkedvelni a karaktereket, ez igazából végig fenn is állt, egészen az utolsó fejezet, utolsó mondatáig.

   Nem éreztem azt, hogy ismerem Riccardo-t, hogy együtt tudok érezni vele. Perihan, minden megosztó és szörnyű tette ellenére is jobban felkeltette az érdeklődésemet.

   A többiek, csupán csak instant mellékszereplőkként asszisztáltak ebben az egészben, ráadásul a hirtelen jött baráti, majd szerelmi? szál sem igazán tudott meggyőzni.

   Mindenki önző, sekélyes, kegyetlen és megszállottjai valamiféle olyan túlvilági hatalomnak, amit szerintük megérdemelnek és kész. Ezzel el is van intézve a dolog.

   Ezt kidolgozatlannak éreztem, holott telis-tele van antihősökkel, tehát megvolt az esélye, hogy fejlődhessenek, tanuljanak a múlt hibáiból, de mégsem tették és erre egyáltalán nem voltam felkészülve.

   Itt van nekünk ez a történet a történetben szál, hiszen a fiú, a halott nagymamája naplóját olvassa, amiről azt hiszi, hogy csupán csak egy jól kiszínezett, fantáziadús kézirat.

   A folklórt, a mitológiát is kevéskének éreztem, szerintem sok dolog nem volt kellőképpen megmagyarázva.

   A Molyon lévő horror címkét erősen túlzásnak érzem, akkor már inkább a gótikus irodalom téma, de talán inkább az sem. Inkább dark fantasy, rengeteg drámával és az önazonosság már-már teljes hiányával.

   A regény utolsó negyedében erősen felpörögtek az események és nem tudtam letenni a könyvet.

Izgultam és rágtam a körmöm, drukkoltam, hogy ne úgy érjen véget, ahogyan aztán mégis véget ért…:(

   Micsoda igazságtalanság! Micsoda brutalitás, az emberségesség és a szeretet teljes hiánya. Borzalom!

   A sokkoló végkifejlet mégis tanulságos abból a szempontból, hogy reális képet fest a mai világ önérdekeit előtérbe helyező társadalmáról.

   Bizony azt kell mondjam, többségében pontosan az ilyen „emberek" érvényesülnek. Azok, akik átgázolnak mindenen és mindenkin, akiknek tényleg semmi sem szent. Akiknek nincsen egy cseppnyi megbánás és szeretet sem a szívében.

   Ők az igazi szörnyek, a cím ebből a szempontból roppant találó.

   Egyszeri kikapcsolódásnak tökéletesen megfelelt, viszont biztos vagyok benne, hogy sosem fogom újra elővenni és a jövőben nem tervezek olvasni ettől a szerzőtől.

5. L. J. Shen · Parker S. Huntington - Éjsötét ​Romeo

   Hűha, kicsit bajban vagyok ezzel a könyvvel.

   Szeretem L. J. Shen munkásságát és az sem szokott zavarni, ha valaki még társul hozzá, de ez a könyv most nekem kicsit sok volt.

   Igazából hosszú, túlírt, így sokszor nehezen haladtam vele. Valahogy nem mindig kötött le, ennek pedig az volt a fő oka, hogy besokalltam a tömény pornótól. :D Sosem hittem volna, hogy ezt valaha le fogom íni egy erotikus kötetnél…

   Máskor arra szoktam panaszkodni, hogy az adott író nem volt elég bevállalós, de most meg mindkettő túlságosan is bevállalós volt. Na, ilyen vagyok én, az örök elégedetlen.

   A sztori piszok szókimondó, végtelenül trágár. Néha kissé igénytelennek éreztem, de persze tagadhatatlanul illett a cselekményhez.

   A szexjelenetek izgatóak voltak, roppant részletesek és huh…sokszor melegem volt, meg tátottam a számat! :D Kemény, a szó minden értelmében.

   Viszont mindig azon kaptam magam, hogy forgatom a szemeimet. Olyan, Ne már! módon.

   Romeo egy újabb megosztó karakter lett, aki nem is változott nagyon jó irányba. Ezzel nem volt bajom, mert szeretem az ilyen figurákat, az viszont tény, hogy a valóságban nem tudnék szeretni egy ilyen pasit. A viselkedése bicskanyitogató! Sokszor az jutott eszembe, hogy a cím végtelenül találó. :P Szegény, szerencsétlen, totál sötét (éjsötét) Romeo.

   Dallas viszont kimondottan idegesített. Annyira egy semmilyen, lebutított kis….ahhhhh idegesítő fruska volt. Céltalan, lusta, semmittevő. Hű, szegényt utáltam és kész. Változott ő is jó irányba, elismerem, de végtelenül irritált.

   A mellékszereplőket sem szerettem. Romeo barátai, leírom: idióták.

   Szóval, ha valaha lesz ennek magyarul folytatása, akkor kétszer meggondolom, hogy el fogom-e olvasni, mert azokban ők lesznek a férfi főszereplők. Akarom én ezt? Lehet, hogy nem.

Ami a legfontosabb és egyben, ami a legkevésbé tetszett, hogy semmi őszinte szerelmet nem éreztem a két főszereplő között. Semmit!

   Nekem ez most sajnos csalódás volt és töredelmesen bevallom, hogy a végét gyorsítva olvastam el, kihagyva bizonyos részeket. Csak simán túl akartam lenni rajta és kész.

   Akartam mostanában olvasni még a szerzőtől és olvasni más erotikus-romantikusokat, de most megint elment tőlük a kedvem. :(

6. Ashley Poston - Regényes ​szerelem

   Ó, hogy én ezt mennyire akartam szeretni, de így negyedik nap után hivatalosan is feladom.

   Pedig legalább az érte kapható plecsni miatt el kellett volna olvasnom, de nem megy. Erőltettem, kínlódtam vele, de egyszerűen belefáradtam. :(

   Az alapötlet szuper, de a kivitelezés olyan kis semmilyen.

   Egyik szereplőt sem tudtam megkedvelni. Nekem ez annyira lapos volt és annyira túlírt. Szerintem nem haladt előre a történet. Vontatott volt, ráadásul annyira idegesített ez az instant-szerelem dolog…

   Pedig tényleg óda az olvasáshoz és ki ne veszne el szívesen a kedvenc regényében, de ebben számomra ki is merül a pozitívum.

   Nem fogom csillagozni, mert az igazságtalan lenne.

   Egy újabb Csabai Könyvbörzés kötet volt, de ezzel most nagyon befürödtem. Ez van, legalább megpróbáltam.