Kettő igen és egy határozott nem!

 Sziasztok! :)

   Ez a bejegyzés most egy ilyen kis összesítő írás lesz, azokról a könyvekről, amiket mostanában olvastam.

   Az első két könyv tetszett, az utolsó viszont sajnos csalódás volt.

   Íme:

1. Ben Miller - Hogyan ​lettem Éjfél, a kutya

   Többször írtam már itt Molyon is, hogy igyekszem lépést tartani a gyermekirodalom újdonságaival, hogy azokat aztán tájékozottan tudjam ajánlani a gyermekkönyvtárban. Ráadásul, a bennem élő gyerek is nagyon jól szórakozik ezeken a meséken, illetve ifjúsági regényeken.

   A Hogyan lettem Éjfél, a kutya című regénynek először a borítója és a kacifántos címe keltette fel az érdeklődésemet, aztán végleg meggyőzött a fülszöveg.

   Ez volt az első olvasásom az írótól/színésztől, de biztosan nem az utolsó.

   Szuper kedves, szívmelengető és tanulságos kis olvasmány volt ez, ami teljesen elvarázsolt és megvett magának. *_*

   Az illusztrációk csodálatosak, annyira szépen meg vannak rajzolva. Egyszerűen jó rájuk nézni.

   Maga a történet pedig telis-tele van mágiával, finom humorral, cuki kutyusokkal, valamint rosszban sántikáló emberekkel.

   Éjfél, ez az óriási szívű, fekete szőrmók, már az első oldaltól kezdve belopta magát a szívembe, akárcsak George, a kisfiú, aki eleinte átvitt, majd szó szerinti értelemben is értett a kutyák nyelvén.

   Tényleg jó szívvel fogom majd ajánlani az olvasóknak.

2. C. J. Tudor - A ​Krétaember

   Ez egy Csabai Könyvbörzés szerzemény volt, mindössze 1000 forintért, de megérte.

   C. J. Tudor egyébként az egyik kedvenc thriller szerzőm. Imádtam anno a Lányok a máglyán könyvét, szóval, amikor megláttam, hogy valaki árulja az első regényét, nem volt kérdés, hogy lecsapok rá.

   Egyébként nem igazán értem ezt az alacsony Molyos százalékot. 

   Azt el kell ismernem, hogy nem volt olyan jó, mint a máglyás kötet, de azért kellőképpen ijesztő és hátborzongató volt.

   Nem sikerült rájönnöm a miértekre, csupán csak arra, hogy mi lett a fülszövegben is emlegetett fejjel…Ahhhh, ezt már leírni is borzalom!

   Régebben nem tudtam volna elolvasni egy ilyen darabolós sztorit, de most „simán" csúszott. Na jó, fogjuk rá.

   Nem a brutalitáson volt a hangsúly. Arról szerencsére kevés szó esett. Inkább a karakterdrámák kerültek a középpontba.

   A végére nekem már a főszereplő, a mesélő, Ed volt a leggyanúsabb…

   Hihetetlen volt vele együtt rádöbbeni az igazságra és arra, hogy milyen jelentős hatással bírtak egymás életére a szereplők.

   Ha ez nem lett volna, akkor az nem történik meg és akkor az a valaki nem így reagál és a többi…Nem semmi. Felkavaró.

   Nem könnyű olvasmány, de a keményebb thriller, valamint a lightosabb horror kedvelőinek jó kis olvasmány lehet.

   Szerintem a szerző többi könyvét is érdemes lenne lefordítani magyarra!

3. L. J. Shen és Parker S. Huntington - Éjsötét ​Romeo

   Hűha, kicsit bajban vagyok ezzel a könyvvel.

   Szeretem L. J. Shen munkásságát és az sem szokott zavarni, ha valaki még társul hozzá, de ez a könyv most nekem kicsit sok volt.

   Igazából hosszú, túlírt, így sokszor nehezen haladtam vele. Valahogy nem mindig kötött le, ennek pedig az volt a fő oka, hogy besokalltam a tömény pornótól. :D Sosem hittem volna, hogy ezt valaha le fogom íni egy erotikus kötetnél…

   Máskor arra szoktam panaszkodni, hogy az adott író nem volt elég bevállalós, de most meg mindkettő túlságosan is bevállalós volt. Na, ilyen vagyok én, az örök elégedetlen.

   A sztori piszok szókimondó, végtelenül trágár. Néha kissé igénytelennek éreztem, de persze tagadhatatlanul illett a cselekményhez.

   A szexjelenetek izgatóak voltak, roppant részletesek és huh…sokszor melegem volt, meg tátottam a számat! :D Kemény, a szó minden értelmében.

   Viszont mindig azon kaptam magam, hogy forgatom a szemeimet. Olyan, Ne már! módon.

   Romeo egy újabb megosztó karakter lett, aki nem is változott nagyon jó irányba. Ezzel nem volt bajom, mert szeretem az ilyen figurákat, az viszont tény, hogy a valóságban nem tudnék szeretni egy ilyen pasit. A viselkedése bicskanyitogató! Sokszor az jutott eszembe, hogy a cím végtelenül találó. :P Szegény, szerencsétlen, totál sötét (éjsötét) Romeo.

   Dallas is kimondottan idegesített. Annyira egy semmilyen, lebutított kis….ahhhhh idegesítő fruska volt. Céltalan, lusta, semmittevő. Hű, szegényt utáltam és kész. Változott ő is jó irányba, elismerem, de végtelenül irritált.

   A mellékszereplőket sem szerettem. Romeo barátai, leírom: idióták.

   Szóval, ha valaha lesz ennek magyarul folytatása, akkor kétszer meggondolom, hogy el fogom-e olvasni, mert azokban ők lesznek a férfi főszereplők. Akarom én ezt? Lehet, hogy nem.

   Ami a legfontosabb és egyben, ami a legkevésbé tetszett, hogy semmi őszinte szerelmet nem éreztem a két főszereplő között. Semmit!

   Nekem ez most sajnos csalódás volt és töredelmesen bevallom, hogy a végét gyorsítva olvastam el, kihagyva bizonyos részeket. Csak simán túl akartam lenni rajta és kész.

   Akartam mostanában olvasni még a szerzőtől és olvasni más erotikus-romantikusokat, de most megint elment tőlük a kedvem. :(

   Ui: Bocsi a sok, halmozott írásjel használatért. :)