A nagy Jane Eyre - projekt: Második rész

 Sziasztok! :)

   A nagy Jane Eyre - projekt második felvonásában magáról az eredeti kötetről írok egy kis ajánlót, értékelést.

   Íme:

   Miután az Epic Drama csatornán megnéztem a 2006-os sorozatot, valamint a 2011-es filmet is, igazából nem volt kérdés a számomra, hogy a könyv is tetszeni fog.

   Sokáig olvastam, de ezúttal direkt, mert annyira tetszett, hogy nem akartam még elszakadni a szereplőktől és a világtól. Egyszerűen imádtam.

   Nem is értem magam, hogy eddig miért nem kerítettem rá sort, hiszen egy másik Brontë nővér által írt klasszikust, az Üvöltő szeleket már többször olvastam és a kedvenceim között tartom számon.

   No de, ami késik, az nem múlik, hiszen máris eldöntöttem, hogy a februárban érkező kétes film előtt újraolvasom majd az Üvöltő szeleket és sor fogok végre keríteni még több Anne és Charlotte Brontë regényre. Már alig várom őket. *_*

   Nem is tudom, hogy mi olyat írhatnék még a Jane Eyre-ről, amit előttem már nem írtak le oly sokan, de azért megpróbálom.

   A külsőben oly átlagos Jane egy látszólag szerethetetlen lány, hiszen megvetette a nagynénje és a családja, valamint eleinte igen rossz sorsa volt a lowoodi intézetben is, de ő nem adta fel, barátokra és szövetségesekre lelt a zord körülmények ellenére, hogy aztán felnővén, Thornfield Hall birtokára szegődjön nevelőnőnek.

   Az egész kötetből Jane és Mr. Rochester első találkozása, majd pedig a szépen-lassan alakulgató kapcsolata lett a kedvencem. 

   Mr. Rochester szerintem egy igazán megosztó karakter, de én minden hibája és hazugsága ellenére a szívembe zártam őt. *_* Íme egy újabb Edward a listámon, akinek mindent is képes vagyok elnézni és szüntelenül rajongok érte.

   Jane nem látja tisztán önmagát, de Rochester látja őt, már a kezdetektől és ezt nagyra értékelem benne. Kezdetben barátok, majd egyenrangú társak lesznek.

   Egyszerűen elvarázsolt a gótikus hangulat, a néhol hideglelős, borzongató leírások hada és persze az eltitkolt feleség jelenléte.

   Charlotte Brontë izgalmasan, olvasmányosan ír, több, rövidebb fejezettel operál, amiket egy klasszikusnál még jobban értékelek, hiszen lássuk be, a szövegük nagyon nehéz, olykor dagályos és sokszor úgy érezhetjük, hogy nem vezet sehová. Ám ennél a kötetnél nem ezt éreztem, nem bizony, egy pillanatra sem.

   Jót mosolyogtam Jane és Rochester sziporkázó szóváltásain, ráadásul imádtam Thornfield Hall leírásait. Teljesen elbűvölt.

   Újfent nagyra értékeltem az általam olyannyira megszeretett viktoriánus kor minden báját és nyűgjét.

   A befejezéssel pedig ennél elégedettebb már nem is lehetnék.

   Kivételes regény, ez nem vitás. Sokszor újra fogom még olvasni. Már csak egy saját példányt kell szereznem belőle!