Könyvkritika: Nicolas Barreau - A szerelem receptjei

Nicolas Barreau

A szerelem receptjei (Menu ​d'amour)

A nő mosolya előzménye

Magyar kiadás éve: 2021

Fülszöveg:

A nő mosolya című kötet előzménye.

Amikor az ábrándos természetű irodalom szakos diák, Henri Bredin menthetetlenül beleszeret az életvidám Valérie Castelbe, a lány olyan elérhetetlennek tűnik számára, akár a Hold. Bármire képes lenne azért, hogy meghódítsa a tengerkék szemű teremtést, de a dolog reménytelennek tűnik. Ám egy napon a Szajna parti könyvárusok ládáiban keresgélve Henrinak egy ütött-kopott, vérvörös bőrbe kötött könyvecskén akad meg a szeme: a 16. századi kis kötetben egy szerelmi bájital receptje is szerepel. Vajon hat-e?

   Nagyon vártam már ezt a kötetet, hiszen egészen megszoktuk mi, magyar Nicolas Barreau rajongók, hogy minden évben február eleje körül jelenik meg egy új regény a szerzőtől.

   Kicsit félek, mert az eddigi ismereteim szerint most már hivatalosan is minden történetét kiadták itthon az írónak, szóval ki tudja, hogy lesz-e még valaha is új sztori és ha igen, akkor mikor?

   A szerelem receptjei egyébként pont a legkedvencebb NB regényem, A nő mosolya előzménye, hiszen Aurélie Bredin szüleiről szól, az ő megismerkedésük mindennapjaiba ad betekintést, valamint kiderül, hogy miként is lett olyan híres, finom és érzékien kikapós Aurélie szerelmi menüsora, a Menu ​d'amour, amit csábítás és hódítás céljából ő is megfőzött.

   Amikor először a kezembe vettem a kötetet rögtön egy pici csalódás ért, hiszen az így is rövidke, mindössze 160 oldalas regényből, ténylegesen csupán csak 73 oldal maga a történet, tehát mindenképpen egy kisregényről beszélünk.

   A fennmaradó oldalak receptek gyűjteménye, maga a teljes és részletes Menu ​d'amour, ami végülis nem olyan rossz és passzol is ehhez az egészhez, csak hát azért ár-érték arányban jobban örültem volna, ha több az olvasnivaló és kevesebb a recept...

   Henri Bredin, Aurélie apja a főszereplő és az ő szemszögéből követhetjük nyomon az eseményeket. A fiú még egyetemista, fiatal, bohókás, elvarázsolt és persze fülig szerelmes egy elérhetetlen lányba.

   Valérie Castel a másik szereplő, akivel egyszerűen nem tudtam szimpatizálni, főleg, hogy nagyon idő sem volt rá. A bizonytalansága, az állandó késései és a Henri felé irányuló semmilyen érzései miatt unszumpatikusnak tűnt, ami aztán a későbbiekben sem javult igazán.

   A szerelmi bájitalt és egyéb szerelemmel kapcsolatos recepteket tartalmazó középkori varázskönyvecske ötletét csodálatosnak tartottam. Teljesen magával ragadott a képtelen, mégis lehetségesnek tűnő ötlet. Annyira tipikusan Nicolas Barreau féle húzás ez, hogy valami hihetetlen.

   Szinte láttam magam előtt a Szajna parti antikvár könyvárust azzal a sunyi képével, ahogy rábeszélte elkeseredett, szerelmi bánattól lázas barátunkat, hogy feltétlen vegye meg a könyvet, mert látszik rajta, hogy szüksége van rá. :)

   A hangulat, a lerások, az ételek, a kávézók, az irodalom és a művészetek iránti olthatatlan szenvedély, valamint Párizs varázsa megint magával ragadott. Egyszerűen magáért beszél. Elképesztő.

   Mivel valóban egy rövid kis szösszenetről beszélünk, így érdemben többet nem tudok és nem is akarok nyilatkozni, mert akkor mindent elárulnék.

   A lényeg az, hogy Nicolas Barreau elragadó stílusa újra betalált, így aki szereti a műveit, az most sem fog csalódni, ám aki még csak most ismerkedne az író munkásságával, az semmiképpen se ezzel a sztorival kezdje!

   Pár szó a borítóról:  A borító az eredeti másolata és persze nagyon szép. 

   Teljes mértékben illik A nő mosolyához, hiszen mindkettőn szerepel az Eiffel-torony, egy szőkés-barnás hajú nő, ráadásul itt is előtérbe kerül a piros szín, ami Valérie ruháján köszön vissza.