Könyvkritika: Adalyn Grace - Nadragulya

Adalyn Grace

Nadragulya  (Belladonna)

Nadragulya sorozat - 1. rész

Magyar kiadás éve: 2024

Fülszöveg:

Táncra ​perdülnél a céljaidért magával a Halállal?

A tizenkilenc éves, csecsemőkorában elárvult Signát gyámok sora nevelte, akiket a jóléte helyett csak a rá váró mesés vagyon érdekelt… és mindegyikük gyanús módon, idő előtt halt meg. Utolsó életben maradt rokonai a titokzatos Hawthorne-ok: a Töviskert nevű, egyszerre csodálatos és nyomasztó birtokon élő, különc család.

A gyászoló családfő vad mulatságokkal próbál megfeledkezni a felesége haláláról, a fia a család megkopott hírnevét próbálja helyreállítani, a lánya pedig titokzatos betegségben haldoklik. De amikor az anya szelleme megjelenik Signa előtt, és azt állítja, hogy megmérgezték, a lány rádöbben, hogy halálos veszély leselkedik a családra. Ezért egy goromba lovászfiú segítségével kezd el nyomozni a gyilkos után. De csak akkor reménykedhet a sikerben, ha szövetségre lép magával a Halállal, egy megbabonázó és veszélyes árnnyal, aki mindig és mindenhol a nyomában járt. Bár pokollá tette az életét, Halál megmutatja neki, hogy a kapcsolatuk erősebb és ellenállhatatlanabb lehet, mint azt valaha is gondolni merte.

   Vannak számomra egyértelmű könyvek.

   Egyértelmű, hogy el fogom olvasni, ahogy az is, hogy óriásiak felé az elvárásaim és persze az is, hogy tetszeni fog.

   Nevezzük ezt valamiféle könyves hatodik érzéknek, hiszen ennyi elolvasott kötet után már ismerem az ízlésemet és talán nem sok minden lephet meg. Kivételek persze mindig vannak, jó és rossz értelemben is! 

   A Nadragulya ilyen értelemben nem tartozott közéjük, mert egyszerűen tudtam, éreztem, hogy imádni fogom és ez persze így is lett. :)

   Egy gótikus mesét vártam, egy olyan történetet, ami egyszerre elvarázsol, megrettent és felemel. Ez olyan volt és még annál is sokkal, de sokkal több.

   Egyszerre volt egy lírai hangvételű, csodaszépen megírt fantasy, egy történelmi környezetben játszódó krimi és egy mesteri módon csavart romantikus sztori.

   Az első oldaltól - az utolsóig, beszippantott és nem eresztett.

   Eleinte, mégis kicsit nehezen rázódtam bele és úgy érzem, ennek az volt az oka, hogy régen olvastam már ennyire igényes nyelvezetű young adult regényt. Sokszor azt éreztem, hogy nem is annak a korosztálynak íródott és talán inkább new adult. Nem is tudom, de egy biztos: a fordítás mesteri, le a kalappal előtte.

   Signa annyira szimpatikus főhősnő volt. Nagyon megszerettem. 

   Erős, bátor, karakán és habár néha nem hitt eléggé magában, kicsit elbátortalanodott, mégis képes volt másnak lenni, másként gondolkodni és cselekedni. Annyira kevés mostanság az ilyen hősnő.

   Amikor megérkezett Tövisligetbe és előtte kicsit megismerhettük a tragikus múltját, azt, hogy a Halál szó szerint követte őt mindenhová, na ott már tudtam, hogy ez egy igazán jó könyv lesz.

   Tövisliget az az udvarház, ami valóban gótikus és imádtam a benne eltöltött minden szót és percet.

   Érdekesek voltak a további szereplők, ráadásul Sylas és Halál kettőse lenyűgözött.

   Ilyen merész és nehéz szerelmi háromszögről már régen olvastam, hiszen mindkét férfi teljesen elvarázsolt.

   Szépen-lassan, persze kezdtem sejteni az igazságot, de ez semmit sem vont le a cselekmény értékéből. Sőt, alig vártam, hogy kiderüljön a valódi magyarázat. :)

   A nyomozós szál, a gyilkosság, a mérgezés, a nadragulya, a növények jelenléte, a szellemek és az állatok, Signa képessége és igazából minden, de tényleg minden mesteri módon voltak tálalva.

   Tanulságosnak is bizonyult, fontos kérdéseket fogalmazott meg az élet és a halál körforgásáról, a gyászról és az elengedésről.

   Már most késő lenne olvasni a folytatást, de remélem hamar érkezni fog, mert habár megannyi kérdésünkre választ kaptunk, annyi új merült fel, hogy csak kapkodtam a fejemet.

   A Halál és a Sors iróniája ez a könyv, de a lehető legjobb értelemben.

   Olvasni kell és kész. Nincs mese.

   Pár szó a borítóról:  A borító az egyik eredeti kiadás mgyarosított változata, rajta Signa akit körbevesz a nadragulya halálos ölelése.

   Sziporkázó és kellőképpen igéző, akárcsak maga a történet.