Könyvkritika: Amanda Foody és Christine Lynn Herman - Gonosztevők ​viadala

Amanda Foody és Christine Lynn Herman

Gonosztevők ​viadala  (All of Us Villains)

Gonosztevők ​viadala duológia - 1. rész

Magyar kiadás éve: 2024

Fülszöveg:

Amanda ​Foody és C. L. Herman kasszasikeres társszerzői debütálása, a Gonosztevők viadala egy sötét történetbe kezd, melyben a becsvágy és a mágia…

Beleszerettél az Éhezők viadala győzteseibe.

Most készülj fel a Vérfátyol gonosztevőivel való találkozásra.

Felkel a vérhold. A Vérfátyol lehull. A verseny elkezdődik.

Minden generációban, a Vérhold eljövetelekor Ilvernath távoli városának hét családja megnevez egy-egy bajnokot, akik egy életre-halálra szóló tornán mérkőznek meg egymással.

A díj? A nagy mágia titkos forrása feletti kizárólagos ellenőrzés, a világ leghatalmasabb erőforrása, amelyről azt hitték, hogy már régóta kimerült.Ám idén egy botrányos, mindent eláruló könyv leleplezte a versenyt, és a hét új bajnokot a világ reflektorfényébe állította. A könyv értékes információkkal is ellátta őket, amelyekkel a korábbi bajnokok nem rendelkeztek – betekintést nyertek a többi család stratégiájába, titkaiba és gyengeségeibe. És ami a legfontosabb, választás elé állította őket: elfogadják a sorsukat, vagy átírják az örökségüket.

Akárhogy is, ezt a történetet vérrel kell megírni.

   Volt már Az éhezők viadala, az Örökösök viadala és még a Kívánságok játéka is. Egy biztos, ha ezeket szerettétek, akkor a Gonosztevők viadalát egyenesen imádni fogjátok. :)

   Én így voltam vele.

   Nem tudom, hogy miért Charlie van írva, Christine helyett, hiszen C. L Herman azt a szerzőnőt takarja, aki nálam már Az elemésztő homály esetében is brillírozott és az egyik kedvencem lett, szóval nem is értem, hogy miért írták így el a nevét...ezt feltétlenül javítani kellene!

   A könyv egy igen különleges hangulatú, nyers és durva dark fantasy, ami bonyolult és összetett mágiarendszer köré épül. A varázslatoknak például egyedi nevei vannak.

   Egy olyan világban játszódik, ahol nyílt titok a varázslás, az átkok és áldások sora, mégis csupán csak hét család birtokolja igazán, akik egy húszévente megrendezésre kerülő életre-halálra szóló tornán érdemlik azt ki.

   Az emberek nem is tudnak erről a véres tradícióról, egészen addig, amíg meg nem jelenik egy mindent leleplező könyv. Senki sem tudja, hogy ki írta valójában, bár gyanúsítgatások azért vannak persze, de a lényeg mégis az, hogy ez a kötet leleplezi a hét család minden piszkos kis titkát, így a közelgő Vérhold legújabb bajnokai a reflektorok kereszttüzébe kerülnek.

   Mindig szerettem volna tudni, hogy milyen lehet ha két ember ír egy történetet? Vajon megbeszélik a dolgokat vagy egymást is meglepik? Felosztják bizonyos karakterek bizonyos szemszögeit? Érdekes, az biztos.

   Megismerhetünk négy olyan fiút és lányt, akiket mindig is arra neveltek, hogy vérszomjas harcosok és kiváló varázslók, no meg kegyetlenek legyenek és mindent feláldozzanak annak érdekében, hogy végül ők kerüljenek ki győztesként.

   Roppant összetett, érdekes és megosztó szereplőkről beszélünk és azt hiszem ez az egyik nagy erőssége ennek a kötetnek. A jellemábrázolás. Pazar, szépen kidolgozott, aminek hatására egyszerre lehet gyűlölni, szeretni és szánni ezeket a tinédzsereket.

   Aztán valahol a kötet negyedénél lehull a Vérfátyol és elkezdődik a viadal.

   Attól kezdve aztán kő-kövön nem marad.

   Kialakulnak itt barátságok, szerelmek, szövetségek, de közben jól láthatjuk, hogy mi történik valójában, amikor a felnőttek arra kényszeritik a gyerekeket, hogy öljenek. A sztori valódi erkölcsi dillemmákat fogalmaz meg. 

   Valaki például szönyetegnek hiszi magát és végig küzd ez ellen, de aztán mégis ölni fog és attól kezdve, már nem lesz megállás. Akad olyan, aki mindig erre készült, most mégis a viadal átkának megtörésén dolgozik, mert képtelen gyilkolni. Mások sosem hitték volna, hogy ennyire élvezni fogják a hatalmat.

   Az a baj, hogy úgy érzem most, nem tudom kellőképpen leírni ás átadni azt, hogy mennyire nagyon tetszett ez a regény. Tudom furán hangzik, de el kell olvasnotok és akkor majd ti is látni fogjátok, hogy miről beszélek.

   Annyira félek, hogy végül Az elemésztő homály sorsára jut és elkaszálják, pedig a következő rész, egyben ugyebár a lezárás is lenne. :(

   Nem akarom, hogy így járjon, mert szeretném tudni, hogy hová vezet, mivé forrja ki magát.

   Egy biztos: csodálatos, mesterien felépített, inkább felnőtteknek szőtt véres mese ez, ami még olvasás után is sokáig velünk marad.

   Pár szó a borítóról:  A borító az egyik eredeti kiadás magyarosított változata és igazából semmi extra dolgot nem láthatunk rajta.

   A szürke, köves háttér és a rajta futó vérszínű erek és levelek a lüktető mágiát jelképezik és fontos jelentéssel bírnak.