Könyvkritika: Shawn M. Warner - Leigh Howard és a kastély szellemei és Emilia Hart - Szirének
Sziasztok! :)
Itthon lábadozok ebből a szörnyű tüdőgyulladásból, de azért hozok két, mostanában olvasott könyvet.
Az egyiket nagyon szerettem, a másikat viszont már kevésbé...
Íme:
Shawn M. Warner
Leigh Howard és a kastély szellemei (Leigh Howard and the Ghosts of Simmons-Pierce Manor)
Magyar kiadás éve: 2025
Fülszöveg:
Leigh élete romokban hever.
Árván maradt, ráadásul valami dúsgazdag rokonok fogadják be őt, akiknek a létezéséről még csak nem is tudott. Igyekszik beilleszkedni az új életébe, de képtelen feldolgozni a gyászt.
Amikor megtudja, hogy a rendőrség zsákutcába került a szülei meggyilkolásának ügyében, rádöbben, hogy egyetlen módon lelhet békére: ha ő saját maga oldja meg a rejtélyt.
Leigh mindent kockára tesz, hogy választ kapjon a kérdéseire, útközben pedig új családtagokkal és barátokkal gazdagodik, többek között egy többszörös személyiségzavarral küzdő szellemmel köt barátságot.
Először is: ez a borító valami rettenetes, de tényleg!
Nekem egyáltalán nem tetszik és utáltam, amikor megláttam, hogy a kiadó megtartja, de hát ez van.
Nem is értem, hogy a szerző erre hogyan adhatta az áldását? Szerintem, aki kitalálta és tervezte, az megpróbált egyszerre vagány és ijesztő kinézetet kreálni a sztorinak, de úgy, mintha az igazi mondanivalójával egyszerűen nem lett volna tisztában.
És, habár és-sel nem kezdünk mondatot, ez a legnagyobb bajom ezzel a kötettel is. Az, hogy nem tudja, mi legyen…
Ezért adok rá „csak" négy csillagot, pedig gyorsan haladtam vele, mert érdekelt és tetszett, de a sok potenciál ellenére, olyan kis semmilyen lett.
Ha gótikus, kísértetházas sztori akarna lenni, akkor annak kevés. Ha meg ilyen ifjúsági fantasy, egy belevaló hősnővel, akkor annak is kevés.
Valahogy nem találta meg a helyét, legalábbis nálam, amit sajnálok, mert nagyon vártam.
Izgalmasnak tűnt a fülszöveg, mégis végig hiányzott belőle valami plusz. Standalone kötetnek túl gyenge, mert sok minden nem lett benne rendesen megmagyarázva.
Ha lenne folytatása, akkor azt mondanám rá, hogy oké. Bevezetésnek kiváló. Igen, talán ez volt vele a legnagyobb bajom: olyan volt, mint egy hosszú, túlírt bevezetés.
Simán elolvasnám majd a folytatásokat, mert szerettem a szerző stílusát és szimpatikusok voltak a szereplők, na meg ez az egész nyomozós- krimi-paranormális szál.
A gyászfeldolgozás, a depresszió, az öngyilkosság és a talált család gondolatai pedig mind-mind fontos témák.
Egy esélyt megérdemel, de sokat nem kell várni tőle. Egyszeri kikapcsolódásnak viszont tökéletesen megfelelt.
Pár szó a borítóról: Nem, nem és nem! Fentebb, már mindent leírtam róla amit gondolok...
Förtelmes.
Emilia Hart
Szirének (The Sirens)
Magyar kiadás éve: 2025
Fülszöveg:
2019, Broken Hill, Ausztrália. Lucynek fogalma sincs róla, hogyan került volt barátja kollégiumi szobájába az éjszaka kellős közepén, és arról sem, hogy miért fojtogatja a fiút. Tettétől elborzadva nővére tengerparti házába menekül, azt remélve, hogy Jess talán magyarázatot tud nyújtani a támadást megelőző, nyugtalanítóan élénk álmokra, ám nővére sehol sincs. Jess után kutatva Lucy egyre több mindent tud meg a városkát övező furcsa történetekről. Megmagyarázhatatlan eltűnések, mindegyikük férfi. Egy tengervíz áztatta barlangban hagyott csecsemő. A hullámokban suttogó női hangok. És eközben egyre valóságosabbnak tűnő álmai.
1800, Írország. Maryt és Elizát erőszakkal szakítják el szülővárosuktól, és egy fegyenchajón útnak indítják őket Ausztrália felé. Miközben a hajó egyre távolabb hurcolja őket az általuk ismert világtól, furcsa, megmagyarázhatatlan változásokat vesznek észre magukon.
Emilia Hart, az óriási sikerű Vészlény szerzőjének új regénye rendkívüli olvasmány a női kitartásról és a tenger különös varázslatáról.
Tavaly ősszel kellemes csalódás volt számomra Emilia Hart boszorkányokról szóló regénye, szóval amikor megláttam, hogy jönni fog magyarul az új könyve, ami szirénes témájú, egy percig sem volt kérdés, hogy el fogom olvasni. :)
Kicsit sokára kerítettem rá sort, mert itthon halmokban állnak az olvasatlan új és könyvtári könyvek...
Viszont pár napja elkapott az érzés, hogy nekem most ezt kell olvasnom és milyen jól tettem. :)
Egy újabb szuper Hart történethez volt szerencsém és most már tudom, hogy a jövőben bármit is fog írni, én azt biztosan elolvasom majd.
Az írónő nagyon jól ért a női sorsok, a női összetartozás és a történelem, valamint a fantázia mixének ábrázolásához.
Újfent csodálatos módon keveredett a fikció a valósággal, ráadásul ismét finoman adagolta a mágikus realizmust.
Emilia Hart mesésen hinti a szavakat, kivételes tehetséggel adagolja az információkat, miközben mesterien fogalmaz és árnyalja a karaktereit.
A történet ezúttal két szálon futott, a jelenben és a múltban, hogy aztán kicsit összekuszálja a dolgokat, csak azért, hogy majd a végén nagyot nézzünk.
Nagyjából sikerült kiszámítanom a cselekmények alakulását, kitaláltam, hogy mi fog következni, de ez nem vont le a sztori értékéből. Azért így is bőven akadtak még meglepetések.
Szerettem Lucy, Jess, Mary és Eliza négyesét. Erős, bátor nők, akiket most nem a vészlény, hanem a szirén vér kötött össze. Korokon, varázslaton és időn túl kapcsolódtak ők egymáshoz.
Volt itt minden. Rejtély, eltűnések, gyilkosságok, nők elleni erőszak, de közben fontos szerep jutott a családnak, a testvéreknek és persze önmagunk elfogadásának.
Ez a regény egyszerre szórakoztatott és nevelt, oktatott, de mindezt kecsesen tette.
Igen, Emilia Hart munkásságáról leginkább ezek a szavak jutnak eszembe: finom, okos, kreatív, gyengéd, kecses. Olyan, mint egy igazi nő, aki közben erős és kitartó is.
Meg kell jegyezni a nevét, érdemes számolni vele. Szerintem ő még egyszer díjakat fog bezsebelni az írásaival. Mindenképpen megérdemelné.
A boszis könyve kicsit közelebb állt hozzám, de attól még a Sziréneket is imádtam. :)
Pár szó a borítóról: A borító a kiadó sajátja és meseszép.
Szuper ez a kékes-lilás- rózsaszínes árnyalatú kinézet és persze roppant beszédes.
Megjegyzések
Megjegyzés küldése