Könyvkritika: Andrea O'Lacy - Lady Anna Bell - Két világ között

Andrea O'Lacy

Lady Anna Bell - Két világ között

Magyar kiadás éve: 2025

Fülszöveg:

Anna Bell, a szelíd, kíváncsi, mély érzésű cselédlány váratlanul a nemesek világában találja magát. Féktelen tudásszomja és borotvaéles esze révén hamar beilleszkedik – erre szükség is van, hiszen származását titkolnia kell. Azonban apró-cseprő botlásai okoznak némi problémát…

Lord Gabriel Devereux született arisztokrata, ízig-vérig úriember. Lobbanékony természete gyakran sodorja kellemetlen helyzetekbe, de nemes lelke, egyenes jelleme átsegíti a nehézségeken. Egy nap egy fiatal lányt pillant meg a tóparton, és ez a találkozás örökre megváltoztatja az életét.

Anna és Gabriel óvatosan bimbózó szerelme viszontagságokkal, indulatokkal, ármányokkal, félreértésekkel és drámákkal teli úton bontakozik ki.

Andrea O’Lacy XIX. századi Angliában játszódó szenvedélyes, korhűen megfestett és magával ragadó romantikus regényéből kiderül, hogy vissza lehet-e térni a földre, ha egyszer már a menny kapujában álldogált az ember.

   A könyvet Palotás Petra is ajánlja és én megbízom az ízlésében, szóval eldöntöttem, hogy elolvasom ezt a regényt.

   Kicsit lassan haladtam vele, de nem azért mert nem tetszett vagy nem kötött le, hanem mert közben beteg lettem és sokszor nem volt erőm az olvasáshoz.

   Lady Anna Bell története csodásan intenzív élmény volt és legjobban azoknak ajánlom, akik szeretik a történelmi romantikusokat, valamint a régensség korában játszódó írásokat. 

   Habár ténylegesen 1823-ban veszi kezdetét, mégis leginkább ehhez a korszakhoz illik, ennek a korszaknak az elvárásait teszi a magáévá.

   Anna,  egy fiatal cselédlány, akit szörnyű testi és lelki megaláztatások érnek, így amikor a nemesek világában találja magát, azt gondolhatnánk, hogy rosszabb dolgok már nem fognak történni vele. 

   Megismerkedik Lord Gabriellel és ők ketten rögtön érdeklődni kezdenek egymás iránt.

   Anna és Gabriel, Se veled, se nélküled! kapcsolata néha bosszantó, néha megmosolyogtató, néha pedig vicces, de mindig szívdobogtató.

   Persze rajtuk kívül mindenki látja, hogy odavannak a másikért, de azért jó sokáig kerülgetik a dolgokat, kerülgetik egymást.

   Voltak félreértések, amikor fogtam a fejemet, hogy: Ne már! Ennyire nem lehetnek vakok! Ennyire nem beszélhetnek el egymás mellett!

   No persze, így volt az egész izgalmas és fordulatos, de hát akkor is. 

   Néha kicsit túlírtnak éreztem, sokszor kaptam magam azon, hogy úgy vélem: Ezt kicsit másképpen, ezt kicsit hamarabb is meg lehetett volna oldani, főleg úgy, hogy szerintem a vége kimondottan elkapkodott lett. Azt meg még úgy olvastam volna. Egy hosszabb epilógusnak igazán örültem volna, mert nekem ez így olyan lezáratlan lett.

   A szerző stílusát viszont imádtam. 

   Remek és történelmileg igencsak hű képet festett erről az izgalmas időszakról. A bálok, a rang és a nemesség elvarázsolt, a képmutatás is hű volt, akárcsak az igaz szerelem. Tetszett az is, hogy a cselédek beszéde fonetikus volt, de ettől lett még hihetőbb ez a regény.

    Akik szerették Jane Austen klasszikusait, azok ezt a sztorit is biztosan értékelni fogják, habár engem zavart, hogy az írónő többször is meg volt említve, de a nevét helytelenül írták le! Erre azért figyelni kellett volna!!! --> Bocsánat a sok felkiáltójelért...

   Mindent összevetve: Nem bántam meg, hogy megvettem és elolvastam. Örülök, hogy adtam neki egy esélyt és a jövőben szívesen olvasnék még az írónőtől, főleg egy ebben a korban játszódó másik írást, esetleg akár még egy folytatást is. Annában és Gabrielben határozottan van potenciál. 

   Nem volt hibátlan, ez tény, de mindig értékelem a szépen megírt könyveket, az érdekes karaktereket, a finom humort és a szereplők jellemfejlődését. No meg persze a történelmi hűséget. Egyszerűen látszik, hogy a szerző nem csak úgy a hasára ütött, hanem bőven és lelkiismeretesen utánajárt a dolgoknak. Olyanról írt, amit jól kiismert.

   Ajánlom. :) Ismétlem, hogy Austen és Bridgerton rajongóknak kitűnő választás lehet.

   Pár szó a borítóról:  A borító annyira szép. *_* 

   Az Álomgyár megint kitett magáért. Ebből is látszik, hogy törődik a szerzőivel.

   Az aranyozott pár mesés, akárcsak a makkok, a betűk vagy a falevelek.

   A tölgyfának pedig jelentősége van.