Könyvkritika: Vi Keeland - Megszállottság

Vi Keeland

Megszállottság  (The Unraveling)

Magyar kiadás éve: 2025

Fülszöveg:

Ez nem szerelem, ez már megszállottság

A New York-i pszichiáter, Meredith McCall egy szörnyű veszteség után csak fájdalmasan sodródik a saját életében. Azonban minden megváltozik, amikor megismeri Gabriel Wrightot. Ő az új páciense. Már az elején felkelti az érdeklődését, teljesen felvillanyozza. Tudja, nem lenne szabad elvállalnia a kezelését, de képtelen ellenállni a férfinak.

Kapcsolatuk egyre szövevényesebb lesz, és Meredith úgy érzi, már képtelen Gabriel nélkül élni. Egy idő után ragaszkodása nem más, mint beteges rögeszme. És ahogy egyre jobban összekuszálódik minden, a helyzet már nem is lehet ne rosszabb…

Aztán történik valami.

   Vi Keeland egy általam is olvasott romantikus-erotikus könyvéről írt véleményemet az alábbi linken tudjátok elolvasni: Könyvkritika: Vi Keeland - Csak szex.

   Évekkel ezelőtt olvastam az írónőtől a Csak szex című könyvét és igazából nem nyert meg magának annyira, hogy újra próbálkoztam volna vele, pedig tudom, hogy idehaza népszerű és sok könyve megjelent már az Álomgyár és a Könyvmolyképző kiadóknál is.

   Azt viszont mindig értékelem, ha egy szerző képes megújulni és más műfajokban is kipróbálja magát, pontosan ezért figyeltem fel erre a regényre a könyvtárban, amikor vittem az új köteteket az olvasóterembe.

   Gyorsan ki is kölcsönöztem magamnak és igazából már tegnap este befejeztem, egy kicsivel éjfél előtt, csak egyszerűen nem volt kedvem bekapcsolni a gépet és írni róla, ráadásul úgy káromkodtam, mint egy kocsis, szóval...

   A befejezéssel kell kezdenem, mert azt egyszerűen nem lehet figyelmen kívül hagyni. Ilyen csattanós, olvasó-gyötrő végeket Freida McFadden szokott írni, szóval, amikor láttam, hogy Keeland is hasonló dolgokhoz folyamodott igen kreatívan kezdtem szitkozódni. :D

   Persze így már minden értelmet nyert, no de akkor is! Mindig írom és mondom, hogy az ilyen végeket egyszerűen be kellene tiltani!

   Az alapötlet keltette fel az érdeklődésemet, mert ilyen Joker/Harley féle toxikus románcot láttam benne, egy kis Caroline Kepnes féle Te-vel megspékelve és igazam is lett.

  Valóban ilyen volt, mégis több és jobb. Sokkal-sokkal jobb.

   Ez a pszichiáter-beteg megszállottság már a Diana Hunt: Őrületben sorozatában is bejött, nagyjából tudtam, hogy mire számítsak, ám azért bőven voltak benne meglepetések.

   Mindenképpen el kell ismerni, hogy Meredith teljesen szakmaiatlanul viselkedett, ám a körülményeket tekintve nem lehet érte hibáztatni. A regény pontosan ezért, erős morális kérdéseket vetett fel, valamint a gyász és a mély depresszió témaköreit is igen átfogóan tárgyalta.

   A cselekmény eleinte két szálon futott, a múltban és a jelenben, de aztán szépen összeértek a szálak és aztán már csak a most eseményeit követhettük nyomon.

   Igazából egyik szereplőt sem sikerült megkedvelnem, én mindannyiukat antihősnek éreztem kicsit, viszont voltak bizonyos dolgaik, amikkel nagyjából egyet tudtam érteni.

   Roppant gyorsan olvasható kis történet volt, ami végig fenntartotta az érdeklődésemet és kellemes izgalommal töltött el.

   Örülök, hogy adtam neki egy esélyt és csatlakozom a Molyon előttem szólóhoz, aki azt írta, hogy ha Keeland fog még thriller témákban írni, akkor azokat én is el akarom majd olvasni. Szerintem ez is az ő zsánere, olyan Elemi ösztönösen persze, erotikával bőven megfűszerezve. Hmmm. :)

   Ha film készülne belőle és én rendezném, akkor Michele Morrone lenne Gabriel, az tuti!

   Pár szó a borítóról:  A borító az egyik külföldi kiadás magyarosított változata és azért tetszik igazán, mert teljesen értelmet fog nyerni, hogy mit is ábrázol és az ilyet kimondottan szeretem. 

   Az a tipikus: Áhá! felkiáltással és megvilágosodással ér fel.