Könyvkritika: Vi Keeland - Csak szex

Vi Keeland

Csak szex (Sex, Not Love )

Magyar kiadás éve: 2019

Fülszöveg:

A kapcsolatom Hunter Deluciával visszafelé kezdődött.
Egy esküvőn találkoztunk – ő a vőlegény oldalán ült, én a menyasszonyén. Az éjszaka alatti lopott pillantások után vitathatatlan volt a kölcsönös és erős vonzalom.
Én elkaptam a csokrot, ő elkapta a harisnyakötőt. Hunter szorosan ölelt, mialatt táncoltunk, és azt javasolta, fedezzük fel jobban ezt a vibrálást, ami köztünk van. A nyers és mocskos szavaitól visszavonulót kellett volna fújnom, de valami megmagyarázhatatlan okból épp az ellenkezőjét tettem.
Végül a hotelszobájában kötöttünk ki. Másnap reggel pedig már indultam is vissza New Yorkba, Huntert egy téves telefonszámmal hagyva Kaliforniában.
Gyakran gondoltam rá, de a legutóbbi kapcsolatom után megfogadtam, hogy nem kezdek többé jóképű, pimasz és bűnösen elkápráztató fickókkal. Egy évvel később újra összefutottam Hunterrel, amikor a barátainknak gyereke született. A vonzalmunk egymás iránt semmit sem csökkent. Egy hurrikánként érkező kábulat után követelt egy valós telefonszámot. Úgyhogy megadtam neki anyukámét – ő tutira elijeszt minden férfit a közelemből az örökös gyerek- és esküvőtémájával –, aztán hazarepültem.
Azt gondoltam, ez vicces, egészen addig, míg a következő héten be nem állított anyukámhoz vasárnapi vacsorára. Ez az őrült, elképesztő fickó megnyerte magának anyámat, és szerzett egy nyolchetes megbízást a városomban. Azt javasolta, töltsük ezt az időt azzal, hogy kizökkentjük egymást a mókuskerékből.

Nyolchétnyi észveszejtő szex kötelezettségek nélkül. Mit veszíthettem?

Semmit, azt gondoltam.

Ez csak szex, nem szerelem.

De ismerjük a mondást: ember tervez, Isten végez.

   A múlt héten egyedül üldögéltem éppen a könyvtárban - ahol dolgozom - amikor eszembe jutott, hogy tulajdonképpen onnan még nem is kölcsönöztem könyvet, szóval körútra indultam az újdonságok között és választásom végül a Csak szex című kötetre esett, amit egyébként pont aznap hoztak vissza.

   Ez volt az első olvasásom az írónőtől és az Álomgyár kiadótól is, szóval háromszoros újdonságként hatott, a fentebb említett első kölcsönzésem mellett.

   Sajnos a kelleténél hosszabb ideig olvastam, aminek nem feltétlen a történet volt az oka, hanem az, hogy közben jött a hétvége, amikor nem értem rá, ráadásul két vizsgám is volt közben.

   A lényeg pedig az, hogy tetszett, viszont közel sem volt hibátlan. 

   A legnagyobb gondom pont az volt vele, hogy erősen emlékeztetett a Colleen Hoover  féle Csúf szerelemre és habár azt a könyvet imádtam és a kedvenceim között tartom számon, a Vi Keeland által írt történet sajnos sokkal kevésbé fogott meg.

   Óriási elvárásaim nem voltak, így tehát lehengerlő újdonságot sem igazán nyújtott. Az alapötlet meglepő módon tetszik és simán el tudom képzelni, hogy két felnőtt közön hasonló viszony alakuljon ki, hogy aztán az érzelmek elkerülhetetlenül túlcsorduljanak és végül legyen valami több is...

   A szereplők szimpatikusak voltak, habár sokszor a szememet forgattam Hunter beszólásain. Nem azzal volt a baj, hogy szókimondó és magabiztos, sokkal inkább azzal, hogy ez már a sokadik könyv, amiben a főszereplő férfi mindig ilyen, vagyis ugyanarra a jól bevált sémára épül.

   Hunter tehát szexi, macsó, gazdag, jóképű, nem akar komoly kapcsolatot, mocskos a szája és mocskos az ágyban is, de közben persze egy igazi érző lélek, tragikus múlttal. Néha gyengéd és megmutatkozik az érzelmes oldala, ami miatt hősnőnk természetesen szép lassan beleszeret.

   Natalia rokonszenvesnek bizonyult már a kezdetektől. Határozott, karakán egyéniség, ráadásul tetszett, hogy nem adta magát könnyen, hiszen ettől volt igazán kiemelkedő a tucat könyvek közül.

   Tartotta magát, ameddig csak lehetett és a hamis telefonszámos esetek sok-sok vicces pillanatot okoztak.

   Lehet, hogy a következő kijelentésemtől könnyűvérűnek fogok tűnni, de én biztos képtelen lettem volna ennyi ideig ellenállni egy Hunter kaliberű pasinak...:)

Az eredeti borító

   A mellékszereplőktől annyira nem voltam elájulva, hiszen itt is megjelentek a tipikusan klisés karakterek, mint a nagyszájú legjobb barátnő vagy a túlidealizált ex, aki most is fájdalmasan tökéletes volt.

   A kémia viszont roppant jól működött a szereplők között. Izzott a levegő, pörgött a cselekmény, így olvastatta magát és mindig érdekelt, hogy fajon miként fog folytatódni.?!

   A hazugságokkal, átverésekkel és tragédiákkal tarkított múlt itt is befigyelt, választ adva végül, hogy Hunter miért olyan távolságtartó.

Az írónő

   Igazán jó kérdés, hogy unom-e már az ilyen alapú történeteket, de rájöttem, hogy igazából nem. Kellemes kikapcsolódást nyújtanak, igaz, sokat nem kell rajtuk gondolkodni, ám még mindig okoznak kellemesen arcpirító pillanatokat.

    Fogok még olvasni az írónőtől, hiszen szerettem a stílusát és érdekel, hogy vajon a többi regénye mennyiben tér el ennek a sztorinak az alapjaitól? Ha azok is hasonlóak lesznek, akkor végleg hagyni fogom, de egy esélyt mindenképpen megérdemel.

   A lezárással elégedett voltam. Nem hagyott nyitott kérdéseket, ám túl sok meglepetéssel sem szolgált.

   Pár szó a borítóról:  A borító a kiadó saját munkája, nem az eredeti és nekem kicsit jobban is tetszik, mint a külföldi kiadások kinézete.

   Sokkal intenzívebb, figyelemfelkeltőbb, a történethez is jobban illik. A rózsaszín és fekete-fehér színek aránya pont megfelelő.

      Tipp: Ha olvastátok és szerettétek Colleen Hoover tollából a Csúf szerelem című regényt, akkor bátran ajánlom ezt is, mert biztosan elnyeri majd a tetszéseteket.