Könyvtemető, avagy az idei évem eddigi legnagyobb csalódásai - 2026

 Sziasztok! :)

   Érkezem az első idei Könyvtemetővel. 

   Ezek még mindig azok a könyvek, amiket vagy nagyon nem szerettem és/vagy amiket félbe is hagytam.

   Íme a lista:

1. Andrea Bartz - Itt ​sem voltunk

   Nos, nekem ez most csalódás volt. :(

   Sajnálom, mert mindig nagy elvárásaim vannak a Reese Witherspoon Könyvklub köteteivel, de azért nem lepődtem meg, mert természetesen nem egy okozott már csalódást.

   Egy könyves Facebook csoportban figyeltem fel rá és ott ajánlották, sőt rémlik, hogy a Verity-hez hasonlították, pontosan azért is kaptam kedvet hozzá, de szerintem messze állt ez a Verity színvonalától.

   Mondjuk a karakterek pontosan olyan unszimpatikusak voltak, mint ott, ez tény. Legalábbis számomra biztosan.

   Egyik szereplőt sem tudtam megkedvelni, ám nem ez zavart igazán, hiszen vannak jó antihősös sztorik.     Inkább az idegesített, hogy Emily szinte a könyv feléig milyen vakon hitt Kristenben…Ez felbosszantott, mert ettől butának tűnt a szememben.

   Aztán végül beindultak az események, bár bevallom volt, amit átlapoztam, mert egyszerűen nem kötött le.

   A vége persze meglepett, de közben az is felidegesített, mert nekem úgy tűnt, hogy most már Emily és Aaron fognak tovább gyilkolni, amit nem is igazán értettem

   Szóval erősen felejthető könyv lett.

2. Jane Austen és Merryn Williams - A ​Watson család története

   Ez nekem most egyáltalán nem tetszett. :(

   Nagyon szomorú vagyok miatta, mert kedvet kaptam a minap a Jane Austen életmű folytatásához és az Austen plecsni megszerzéséhez, ezért kikölcsönöztem a könyvtárból az összes olyan művet, amit még nem olvastam még, de ez a kötet el is vette tőle a kedvemet.

   Nem az volt a bajom vele, hogy más fejezte be, mert nem érződött annyira és jó volt az átmenet a két szerző között.

   Inkább az zavart, hogy kusza és furcsa volt a cselekmény, ráadásul nekem egyáltalán nem olvastatta  magát és a karaktereket sem sikerült megkedvelnem.

   Külön zavart, hogy a főszereplő kisasszonyokat Emmának és Elizabethnek hívták. Miért kellett így hívni őket? Mondjuk az Emma Watson neven azért kicsit derültem is. :D

   Hatalmas csalódás volt. :(

   Simán belekezdtem mellette egy újraolvasásba, ami nálam egyáltalán nem jelentett jót!

3. Fiala Borcsa - Gyilkosság ​a képtárban

   Nagyon szeretem Fiala Borcsa ifjúsági könyveit. Nekem ezek mindig instant olvasások és ez most sem volt másképpen.

   Érdekes, hogy az írónő ilyen témájú könyvei eddig a Kolibrinél jelentek meg, most meg hirtelen a Lampionnál. Meg is lepődtem rendesen, mondjuk ez semmit sem vont le a történet értékéből.

   Kicsit restellem, de ez a sztori most annyira nem kötött le. Talán velem volt a baj, lehet, hogy nem tudtam ráhangolódni rendesen vagy nem tudom, de a szokottnál lassabban haladtam vele és sokszor halogattam. Ez van.

   Az ifjúsági szálba, most is bele lett keverve egy kis fantasy, mint a legutóbbi két kötetében.

   A történet ötletes volt, érdekesen lett felépítve és igen kalandosra sikerült.

   Főszereplőnk, Ágoston, a nagypapájával keveredik mindenféle izgalmas és ijesztő kalandokba, ezúttal a festmények világában.

   Nekem ez most tényleg sokkal kevésbé tetszett, de összességében elmondható, hogy az írónő könyvei továbbra is minőségi szórakozást nyújtanak a mai ifjúsági irodalom felhozatalban.

4. Margaret Rogerson - Vespertine - Holtak tisztítója

   Ez most nekem sajnos csalódás volt. :(

   Pedig nagyon vártam és ígéretes volt a fülszöveg, ráadásul a világ, amit felvázolt a szerző, az nagyon tetszett. Érdekesnek találtam, jól ki volt dolgozva, de valami mégis hiányzott belőle.

   A szellemek hierarchiáját érdekesnek találtam.

   Nem tudtam megkedvelni a szereplőket, főleg a főszereplőt, Artemisiát.

   Szegény lány mintha a cselekményen kívül ragadt volna és sokszor azt sem tudta, hogy mi történik körülötte. Legalábbis én így éreztem. :(

   Az első 150 oldal még egészen elvitt magával és reménykedtem, hogy még jobban beindulnak majd a dolgok, de aztán elkezdett leülni az egész.

   Lassan haladtam vele, döcögős volt. Sokszor azon kaptam magam, hogy nincs is kedvem olvasni. Volt egy pont, ahol abba akartam hagyni.

   Végül kiolvastam, de nyögvenyelősen.

   A borító nagyon szép és alapvetően szeretem Rogerson stílusát, habár a szerelmesei között nemigen szoktam érezni a kémiát…mondjuk itt nem is erről volt szó.

   A vége tulajdonképpen befejezetett és lezárt, de azért benne van a potenciális folytatás lehetősége.

   Egyébként kicsit hasonlít az Egy sötét ablakhoz, szóval azoknak akik azt olvasták és szerették, mindenképpen a figyelmébe ajánlom.

5. Lynn Painer - Egymásnak teremtve

   Lynn Painter könyveire elvből nem adok alacsony értékelést, mert szeretem a munkásságát, de ez a könyv határozottan a gyengébbek közé tartozik. Legalábbis szerintem.

   Az alapötlet jó volt, viszont sokkal többet ki lehetett volna hozni belőle. Az igaz, hogy leginkább a Micsoda nő! filmre hasonlított, de ennél több pozitívumot nem igazán tudok elmondani róla.

   Gyorsan lehetett vele haladni és olvastatta is magát, de én egyáltalán nem éreztem a kémiát a szereplők között és ez bántott a leginkább.

   Sokszor belelapoztam vagy halogattam az olvasását, szóval ez már eleve nem jelentett túl jót.

   A szerző már-már faék egyszerű karakterekkel operált, ráadásul izgulni sem tudtam értük.

   Jaj, és humoros sem volt. Borzasztó.

   Elvoltak külön, aztán elvoltak együtt, volt persze szex, jött a „nagy" konfliktus, majd a kibékülés és ennyi.

   Nem tudom, nem igazán tetszett. Áhhhh, csalódás volt. Igazi chick lit, az tagadhatatlan, de semmi mélység nem volt benne. Csak úgy volt és kész.

   Eredetileg négy csillagot akartam rá adni, de mire ennek az értékelésnek a végére értem, rájöttem, hogy ez most tényleg nem sokat ért… :(

   Álkapcsolat rajongóknak egyszeri, elmegy olvasmány lehet, de sokat ne várjunk tőle.

6. Stephen Chbosky - Képzelt ​barát

   Amikor most hétvégén voltam a könyvtárban, két tini lány a polcok között ezt a könyvet méltatta, hogy iszonyú ijesztő, szóval kedvet kaptam hozzá.

   Igazából már ott a könyvtárban elolvastam belőle pár oldalt és felkeltette az érdeklődésemet, szóval olvastam tovább rendületlenül.

   Először tetszett is, valóban ijesztő volt és érdekelt, hogy hová fog kifutni.

   Eleinte vitt magával, az első 400 oldal berántott, de aztán tegnap a felénél azt kezdtem érezni, hogy: Hm. Jó, jó, de akkora katyvasz!

   Amikor már kezdett átmenni ilyen begyepesedett vallási-teológiai dolgokba és végre átláttam, hogy mi is akar ebből kisülni?! Na, ott azt mondtam: Nem! Akkora marhaság!

   Szóval, gyorsan utánanéztem, hogy mi is ez, mit képvisel, hogy jól gondoltam-e, jól értettem-e és igazam lett.

   Belelapoztam, itt-ott átböngésztem, de ennyi.

   Végül csalódás lett, mert nem erre számítottam.

   A hangulata kezdetben nagyon tetszett. Ez a kisvárosi légkör és gyerekek dolog hozta a jó öreg Stranger Things érzést, meg még kicsit A figyelőkre is emlékeztetett, ja meg az Odaátra, de aztán átment totális őrületbe és ott teljesen elvesztett.

   Sajnálom, mert bőven volt benne potenciál, de az volt az érzésem, az író sem tudta, hogy mit is akart ebből kihozni! Vagy nem tudom.

   Kár érte.

7. Laura Wood - A botrányügynökség

   Nos, nekem ez most nem igazán tetszett.

   Az is lehet, hogy csak simán rosszkor talált meg.

   Elolvastam, de halogattam és nem jó értelemben.

   A hangulata, maga a viktoriánus légkör az persze tetszett, mert ahogy az a borító hátuljára is van írva: valóban az Enola Holmes regényeket idézte, de ennyi.

   A szerelmi szálat olyan kis lagymatagnak találtam, a rejtély meg szimplán csak nem érdekelt.

   A szereplőket sem tudtam megkedvelni.

   Sajnálom, mert jobbat vártam.

   Biztos, hogy nem fogom folytatni ezt a sorozatot :(

8. Sebastian Fitzek - Lány ​az ablakban

   Ezt most félbehagyom sajnos, de nem azért mert nem tetszett, hanem mert újra rossz passzban vagyok az idegeimmel és ilyenkor az erőszakos könyvek nem kötnek le. :(

   Kijött valamiféle olvasási válság is rajtam…

   Majd egyszer adni fogok neki még egy esélyt.

9. Dot Hutchison - Pillangók ​kertje

   Örülök, hogy„elolvastam", de borzasztóan felzaklatott, ráadásul fel is bosszantott!

   Egyszerűen nem értem és nem fogom fel, hogy 20+ néhány lány, hogyan nem fogott össze még jobban és ölték meg ezt a két-három elmebeteget?! Nem értem, sajnálom, és nem is láttam benne pontosan ezért kellő rációt.

   Volt konyha, volt késük, mondta a mesélő! Jóval többen voltak, mint ez a kezdetben kettő, majd három elmebeteg! és nem voltak képesek arra, hogy kicsinálják őket? NEM! NEM! NEM!

   És a végén…Sophia kiszabadult anno és nem szólt senkinek! sem, hogy mi a fene folyik ezen a helyen? Nem jelezte a rendőrségen?

   Jó, voltak indokaik, hogy miért nem lázadtak és öltek, meg a nő a végén miért nem szólt, de számomra ezek mondvacsinált indokok voltak és a valóságban remélem!, hogy nem így történne…persze ne is történjen! Jaj, értitek.

   Szóval, leginkább felháborodtam ezen a regényen, no meg sokat öklendeztem és már komolyan a legrosszabbra gondoltam és azt hittem kiderül Inara ennek a roh@dt Kertésznek a lánya, csak nem vesznek tudomást a dologról, az elmeroggyant fiai meg a saját testvérüket erőszakolják meg… Már ez is megfordult a fejemben.

   Beteg egy történet volt! Nyomasztó, sokkoló, ahhhh. Soha többé!

10. T. Kingfisher - Csalán ​és csont

   Egy újabb hangoskönyv, habár ezzel a kötettel már szemeztem egy ideje, egyszer a könyvesboltban is meg akartam venni, viszont örülök, hogy végül nem tettem.

   Még hangoskönyvként is abba akartam hagyni, annyira nem kötött le.

   Az elejét főleg untam, az utat, hogy miként jutottunk el a sárbanyáig, utána persze beindult és kicsit jobban is tetszett, de addig igazi kínszenvedés volt.

   Egyedül Csontkutya és a démontyúk nevettetek meg, ők nagyon jópofák és aranyosak voltak, de szegénykék nem tudták elvinni a hátukon a sztorit.

   A világfelépítés egyébként tetszett, azt érdekesnek találtam, de ennyi.

   A szereplőket sem igazán tudtam megkedvelni.

   A szerzővel igen hullámzó a viszonyom. Tudom, hogy sokan szeretik a stílusát, de nekem nem mindig jön át. Ezt most egy gyengébb fantasynek éreztem tőle.

11. Rebecca Serle - Egy ​olasz nyár

   Positano iránt már a Csak te és a Napsütötte Toszkána legjobb jelenetei miatt rajongok, szóval a helyszínt imádtam, meg az ételek és italok leírásait is, de a hangulaton kívül nem tudott berántani.

   A főszereplőnk, Katy, kicsit már-már furának, néha betegesnek tűnt az anya-imádatával…

   Tudom, hogy most vesztette el, tudom, hogy gyászolt, de akkor is, pedig nekem is Anyu a legjobb barátnőm és támaszom.

   A másik pasival való kibontakozó kapcsolata sem tudott meghatni, mert hiába van válságban a házasságuk, a kikacsintás sosem megoldás!

   A történet viszont egyáltalán nem hagyott bennem semmiféle nyomot. :(

12. Darja Bobiljova - Szomszédok

   Jaj, annyira akartam szeretni, mert hát folk horror és azokat nagyon szoktam szeretni, ráadásul A medve és a csalogány óta az orosz folklórt is imádom.

   Szóval minden adott volt egy újabb telitalálat Summerween olvasáshoz, de sajnos csalódnom kellett.

   Úgy volt, hogy abba fogom hagyni, de aztán rászántam magam a folytatásra és hát igazi kínlódás volt.

   A természetfeletti szál inkább csak amolyan háttérként szolgált és azon volt a hangsúly, hogy ki-hogyan él, mit csinál és a többi. Ezek pedig részletesen, olyan tipikusan oroszosan voltak leírva.

   Kevés párbeszéddel, sok leírással és egy végtelenül haladatlan cselekménnyel.

   A vége pedig annyira lehangoló volt, akkora csalódás.

   Szóval ez most egyáltalán nem tetszett. :(

13. Tom Hindle - Gyilkosság ​a Garda-tavon

   Nem igazán nyerte el a tetszésemet, pedig szoktam szeretni a cozy mystery alműfajt és tulajdonképpen nem is ezzel volt a baj, hanem a végtelenül unszimpatikus karakterekkel.

   A főszereplő nő, Robyn volt az egyetlen értékelhető karakter, a többiek viszont…borzalom.

   Ennyire unszimpatikus szereplőkkel már régen találkoztam. Ritkán szokott előfordulni velem, hogy a gyilkosnak drukkolok, de szinte vártam, hogy öljön még meg ezek közül többet is, mert simán megérdemlik.

   A helyszín, a Garda-tó, az persze elvarázsolt és jó kis nyárias krimi hangulata volt, de akkor sem igazán tetszett.

   A végét simán sikerült kitalálnom, ami mondjuk nem baj, de így nem is lepett meg és persze olyan oltári nagy csavar sem volt benne.

   Az időmet eltöltöttem vele takarítás, utazás vagy éppen fürdés közben, így hangoskönyvként, de ha könyvként kerül elém, akkor szerintem simán félbehagyom…