Gothic Seaside témájú könyveket ajánlok - Gothic Seaside hónap a blogon - 1. felvonás

 Sziasztok! :)

   Legkedvencebb vloggerem, Darling Desi, augusztus 26. - augusztus 1. között Gothic Seaside hetet tart és én meg arra gondoltam, hogy ez jó átmenet lesz a nyár és az ősz között, így mától egészen szeptember első hetéig Gothic Seaside hónapot fogok tartani itt a blogon.

   A gothic seaside téma lényegében olyan könyveket takar, amiknek gótikus a hangulata, illetve a gótikus irodalom a fő műfaja és a cselekményükben fontos szerepet játszik a tenger vagy egy tengerparti helyszín, illetve ház.

   Ez pont jó apropó a Daphne du Maurier életmű olvasásomhoz és fogok majd pár olyan dolgot csinálni, ami ehhez a témához köthető. Desi is addot meg pár pontot, meg majd én is fogok még kitalálni.

   Első felvonásként pedig olyan könyveket ajánlok, amik ilyen témájúak és én már olvastam őket.

   Íme a lista:

1. Kendall Kulper - A ​tenger boszorkánya és A mágikus tolvaj

   Még 2016-ban olvastam az első részt, ami tulajdonképpen a második résznek felel meg, hiszen A mágikus tolvaj előzménye A tenger boszorkányának.

   Az első kötet egy igazán különleges, egyedi hangvételű és kissé lassú folyású regény volt, ami az igazat megvallva, annyira nem nyerte el a tetszésemet.

   Ám most ez a második rész, nagyon tetszett. :) Én magam is meglepődtem, hogy mennyire.

   Arra számítottam, hogy majd kínlódni fogok, lassabban haladok vele és sokszor abbahagyom majd, hogy pár perc pihenőhöz jussak, főleg hogy az első kötettel teljesen így voltam, de ez most tényleg nem így történt.

   Leültem, belekezdtem és egyszer csak azon kaptam magam, hogy teljesen magával ragadott.

   Izgalmas volt, különleges, mert egy olyan világot tárt elénk, amiben a mágia a mindennapi élet része, mégis mindenki fél tőle, ám használni akarja.

   A tenger boszorkányában már megismerhettük a szereplőket és ezt a furcsa világot is, de most teljesen kitágult a látókörünk. Minden előzőleg felmerült kérdésre és titokra választ kaptunk.

   Tanúi lehettünk Essie Roe – Avery anyukája – gyermekkorának és fiatal felnőtt korának, találkozhattunk a nagymamával, Jennie-vel, valamint Avery apjával is.

   Visszatértünk a Prince-szigetre is, de az idő nagy részét mégis a világ körül kalandozva, Malcolm „Mal" társaságában tölthettük el.

   Imádom az olyan könyveket, ahol a szereplőkkel együtt járhatjuk be a világot.

   Mal ugyanis mágikus kincsekre vadászik, így amikor tudomást szerez egy olyan ősi tőrről, amivel bárkinek a varázserejét el lehet lopni, azon nyomban felkerekedik és eldönti, hogy megszerzi azt.

   Amit még kiemelnék, az a természet és az állatok szeretete, ami csak úgy süt a lapokról, valamint mindenképpen ajánlom a hajózás és a tenger szerelmeseinek, mert végtelenül reális képet fest az ilyesfajta kóborló életről.

2. Daphne du Maurier - A ​Manderley-ház asszonya

   Rajongok Manderley birtokáért, ezért a már – már élő, lélegző kúriáért, amit tisztán látok magam előtt ha becsukom a szemeimet.

   El kell ismernem, hogy a kötet kimondottan hosszan építkezik, az események szinte csak a könyv utolsó harmadában vállnak igazán izgalmassá, ám mégsem találok benne hibát, mert addig kellemesen lehet borzongani és találgatni, hogy vajon mi is történt valójában Rebeccával?

   A névtelen Mrs. de Winter még mindig az egyik kedvenc főhősnőm, leginkább azért mert pozitív karakterfejlődésen esik át. Kezdetben jelentéktelen, csendes és naiv, aki hagyja magát irányítani, de amikor kiderül az igazság, akkor nem hátrál meg és kérdés nélkül néz szembe minden rá váró rosszal.

   Az biztos, hogy túlságosan alárendeli magát Maximnak, de elnézem neki, mert egyszerre hálás a  férfinak és persze szereti őt.

   Erős női karakterekből nincs hiány, valamilyen szinten feminista regény, hiszen ott van az ijesztő Mrs. Danvers, akinek Rebecca iránti megszállottságára még mind a mai napig nem jöttem rá teljesen. Számomra mindig is kérdéses volt, hogy túlzó anyai szeretettel rajongott érte vagy inkább betegesen szerelmes volt belé? Szívesen visszamennék az időben és megkérdezném az írónőt, hogy vajon mi az igazság.

   Aztán ott van maga a címszereplő, Rebecca, aki képmutatásban és látszatban is kiemelkedő teljesítményt nyújtott. Többszöri olvasásra sem sikerült őt teljesen megfejtenem, hiszen ellentétes elbeszélések alapján ismerhetjük meg. Valódi, igazi kilétét talán csak ő maga ismerte, hiszen minden körülötte élőnek más-más arcát mutatta. Az biztos, hogy neki tényleg nem parancsolt senki sem, igazi szélvész volt éltében és holtában is. Szerintem az egyik legmegosztóbb és legkevésbé szimpatikus irodalmi karakter, mégis érdekes és megismételhetetlen.

   Azért rajongok ennyire ezért az örök klasszikusért, mert olyan, mint egy jó Jane Austen vagy Brontë regénybe oltott Agatha Christie kötet. Van benne szerelmi szál, de nem olyan hangsúlyos, helyette fontosabb a nyomozás, az itt-ott fellelhető gótikus lidércnyomás, a kimondatlan és félreértett érzelmek sokasága, ettől pedig egyszerre kitűnő lélektani dráma és elgondolkodtató krimi is.

   Bekúszik a bőröd alá és nem ereszt. Még napok múlva is azon gondolkozol, hogy helyesen cselekedett-e Maxim vagy milyen ember is volt valójában Rebecca? Ez pedig figyelemreméltó.

3. Shea Ernshaw - Gonosz mélység

   Egy kellemesen borzongató, kietlenül ködös és kissé gyászos történetről beszélünk, ami tele van vibráló mágiával, egy átokkal, valamint sok-sok értelmetlen halállal.

   Sparrow kisvárosi légköre utánozhatatlan. Egyszerre taszító és vonzó. Az ott élő emberekkel nem mindig sikerült egyetértenem, mert egyszerűen nem értettem, hogy miként szervezhetnek fesztivált egy sorozatos haláleseteket okozó átok köré…?

   Olvasás közben láttam magam előtt a kikötőt, a hajókat, a világítótornyot és a szereplőket, akik egyszerre várják és félik a Swan nővérek visszatértét.

   A boszorkányság és a mágia végig ott lappang, de nincs konkrétan kimondva, nem olyan nyílt, mint más fantasy kötetekben, mégis áthat mindent.

   Azoknak bátran ajánlom ezt a kötetet is, akik olvasták és szerették Kendall Kulpertől A tenger boszorkányát, Alice Hoffmantól az Átkozott boszorkákat, valamint Christine Lynn Herman tollából Az elemésztő homályt vagy éppen Kiera Casstól A szirént.

   A sztori háromnegyedénél egy olyan durva csavar derül ki, amire bevallom, hogy nem is gondoltam, pedig ha jobban odafigyeltem volna, megannyi utalás volt rá.

   Akkor már tudtam, sejtettem, hogy mi lesz a befejezés. Készüljetek fel, hogy egy drámai könyvről van szó, ami nem feltétlenül happy enddel zárul. Igazából nézőpont, hozzáállás kérdése is picit, de többet nem mondok.

4. C. J. Cooke - A ​világítótorony boszorkányai

   Ezt a könyvet ajándékba kaptam, még valamikor a nyáron, így féltem is tőle rendesen, hiszen nem én választottam.

   Óriási, kellemes csalódás volt. Fantasztikus történet, jó szívvel ajánlom mindenkinek aki szereti a boszorkányos – tündéres fantasy könyveket, de örömét fogja benne lelni az is, akit érdekelnek a női sorsok, valamint a boszorkányüldözések borzalmai.

   Az írónő stílusa engem Lucy Strange, Alice Hoffman és Shea Ernshaw szerzőkére emlékeztetett, roppant olvasmányos volt, izgalmas, nagyon könnyen haladtam vele.

   Sokszor drámai, néha hátborzongató, szívfacsaró, egy nagyon pici romantikával és sok-sok családi konfliktussal.

   Egy tipikus őszi sztori. Miközben olvastam, átjárt a kellemes gótikus hangulat és a misztikum. Fontos szerep jut a helyi folklórnak, a babonáknak és a mágikus realizmusnak.

   Imádtam a helyszínt, láttam magam előtt a ködös, skót tájat, a szigetet és a világítótornyot, no meg Basilt, a cuki, napozó cápát. (L)

   A befejezés némi kérdést hagyott bennem, nem mindenre kaptunk egyértelmű választ, de ez talán így is van jól.

   A szerző jegyzetei érdekesek és rengeteg igazság van bennük, akárcsak magában a regényben, így vérbeli társadalomkritika is.

5. Lucy Strange - A ​világítótorony legendája

   Nem feltétlenül gondolom úgy, hogy ez egy gyermekkönyv, sőt igazából már legutóbb is írtam, hogy Lucy Strange könyveit jó szívvel ajánlom minden korosztály számára.

   A regényben egy roppant aktuális és sajnos végtelenül szomorú téma kerül a középpontba, a háború, itt konkrétan a II. világháború.

   A regény a háború kitörése előtti rövid, de feszült időszakról mesél, majd több részre bontva, magáról a háború első évéről és persze annak romboló, pusztító hatásairól egy kis vidéki, angol halászfalucska és annak lakóinak életén keresztül.

   A főszereplőnk és egyben a mesélőnk, Petra „Pet" Smith, egy olyan lány, akit már megszokhattunk az írónő előző történeteiben is. Tipikus főhősnő, szuper karakterfejlődéssel, megható karakterívvel.

   Pet és a családja egy világítótorony őrei és gondozói, annak a tövében laknak egy kis házikóban, ráadásul a háború miatt még nehezebb lesz nekik, főleg azért, mert az édesanyjuk német származású.

   Érdekes megközelítés volt egy félig német családról írni a II. világháború poklában, ilyet eddig még sosem olvastam.

   Ebből is látszik, hogy miért annyira különlegesek Lucy Strange könyvei.

   Számtalan sok olyan háborús sztorit ismerünk, amiben németek szerepelnek, de szerintem kevés az olyan, ahol ők lettek megtéve főszereplőnek.

   A varázslat, a mágikus realizmus ott bujkál a lapok között, de nincs egyértelműen kimondva.

   Van itt bizony hazaárulás, kémkedés, hazugság, tiltott szerelmek, rombolás, halál, szabotázs akciók sora, valamint az egyre közeledő háború rémsége, mégis felszabadít, hogy aztán egyszerre töltsön el irtózattal és reménnyel.

6. Elisabeth Gifford - A ​tenger háza 

   Elvarázsolt a hangulata, a ködös, lápos, hangás táj, valamint a sós tengeri levegő és persze maga a tenger. *_*

   A valóságban nem hiszem, hogy megtalálnám a helyem egy ilyen tájon, de olvasni róla, na, az egyszerűen szuper volt.

   A sztori két szálon futott és minden a selkie vagyis a fókaemberekről szólt, pontosabban eleinte. Mert utána átcsapott egy igen erős karakterközpontú drámába.

   Néha egyébként nekem hozta a Katrina van Tassel varázskönyve regény hangulatát is, ami nálam kimondottan jó pont. Akik azt szerették, azok ebben a történetben sem fognak csalódni.

   Legjobban Ruth jellemfejlődése tetszett. A depresszió ábrázolása igen tanulságos volt és a saját kálváriámra emlékeztetett. A gyógyulás folyamatáról mindig szívesen olvasok.

   Mit is írhatnék még: elvarázsolt. :)

   Plusz pont a sokféle mitológia és mítosz megjelenéséért. A szerző igen jól ötvözte a valóságot a mondák világával.

Élt és lélegzett ez a könyv.

7. Lucy Strange - Az ​Alka-sziget rejtélye

   Az Alka-sziget rejtélye egy gótikus irodalmi gyöngyszem, kiváló ifjúsági rejtély és persze tanulságos, drámai, valamint varázslatos.

   Főszereplőnk, Faye, valami szörnyűséget tett, valami olyat követett el, amiért a családja száműzi őt az Alka-szigetre, habár a kislány semmire sem emlékszik.

   A szigeten található az egykori apátságból lett iskola, ahová olyan gyerekek kerülnek, akik gonoszak.

   Ez bizony így ki van mondva, ilyen nyíltan és sokkolóan le van írva, szóval már eleve egy érdekes helyzetből indulunk, hiszen mégis mit tehet egy gyermek, ami miatt azt minden további nélkül, gonosznak bélyegzik?

   Megannyi titok, hazugság, csalás és gyilkosság lappang az iskola ódon falain belül, ráadásul Faye és a többiek hamar rádöbbenek, hogy ők tulajdonképpen foglyok itt, menekülniük pedig talán nem is lesz lehetséges…

   Imádtam a sztorit körüllengő baljós hangulatot. Ijesztő volt, felkavaró.

   Kiváló arányban volt a misztikum és a realitás. A népi folklór erősen jelen volt, de LS új módon szőtte bele a cselekménybe.

8. Emilia Hart - Szirének

   Egy újabb szuper Hart történethez volt szerencsém és most már tudom, hogy a jövőben bármit is fog írni, én azt biztosan elolvasom majd.

   Az írónő nagyon jól ért a női sorsok, a női összetartozás és a történelem, valamint a fantázia mixének ábrázolásához.

   Újfent csodálatos módon keveredett a fikció a valósággal, ráadásul ismét finoman adagolta a mágikus realizmust.

   Emilia Hart mesésen hinti a szavakat, kivételes tehetséggel adagolja az információkat, miközben mesterien fogalmaz és árnyalja a karaktereit.

   A történet ezúttal két szálon futott, a jelenben és a múltban, hogy aztán kicsit összekuszálja a dolgokat, csak azért, hogy majd a végén nagyot nézzünk.

   Nagyjából sikerült kiszámítanom a cselekmények alakulását, kitaláltam, hogy mi fog következni, de ez nem vont le a sztori értékéből. Azért így is bőven akadtak még meglepetések.

   Szerettem Lucy, Jess, Mary és Eliza négyesét. Erős, bátor nők, akiket most nem a vészlény, hanem a szirén vér kötött össze. Korokon, varázslaton és időn túl kapcsolódtak ők egymáshoz.

   Volt itt minden. Rejtély, eltűnések, gyilkosságok, nők elleni erőszak, de közben fontos szerep jutott a családnak, a testvéreknek és persze önmagunk elfogadásának.