Könyvkritika: Madeleine Roux - Az eltemetett múlt

Madeleine Roux

Az eltemetett múlt (Catacomb)

Asylum-trilógia – 3. rész

Magyar kiadás éve: 2018

Fülszöveg:

Néha jobb eltemetni a múltat… Véget ért a gimnázium utolsó éve. Dan, Abby és Jordan a rengeteg átélt kaland után izgatottan kelnek útra egy közös autós kirándulásra, amelyen kipihenik az iskolaévet, és nem gondolnak rá, mi történik majd, amikor véget ér a nyár. Mielőtt azonban megérkeznének New Orleansba Jordan nagybátyjához, a három fiatal észreveszi, hogy valaki követi őket, és fotókat készít róluk. Dan ezután furcsa üzeneteket kap olyasvalakitől, 
akire a legkevésbé számított – mivel az illető az előző halloweenkor meghalt. Ahogy Dan egyre mélyebbre ás, hogy kiderítse, ki áll a sorozatos ijesztő események mögött, olyan eltemetett titkokra bukkan, melyek feltárják előtte, kik is voltak a szülei valójában. A szálak egy csoporthoz vezetnek, akik különleges emberek csontjaiból faragnak talizmánokat. A kíváncsiságtól hajtva Dan egyre óvatlanabb. Hogy barátait megóvja, magát sodorja halálos veszélybe.

   Az első két részről írt értékeléseimet, véleményezéseimet és kritikáimat itt és itt tudjátok elolvasni.

   Ezt a kötetet már pontosan 7 hónapja vártam, hiszen a kiadó eredetileg úgy ígérte és úgy tervezte, hogy 2017. szeptemberben fog megjelenni magyarul. 

   A kérdés már csak az, hogy megérte-e várni rá? A válasz egy lelkes és roppant helyeslő: igen. :)

   Írtam már többször is, hogy olvasási válságban szenvedek és idén még szinte egyetlen jó könyvhöz sem volt szerencsém. Remélem, hogy ez az átok itt és most tört meg, mert Az eltemetett múlt nagyon tetszett.

   Szinte egyetlen éjszaka leforgása alatt elolvastam, mert annyira izgalmas volt, hogy egyszerűen nem tudtam letenni.

A magyar kiadás borítója

   Az előző két rész is hátborzongatóra és ijesztőre sikerült, ami természetesen most sem változott.

   Olvasás közben végig borsódzott a hátam, némi kellően jóleső félelem lett úrrá rajtam. A kötet tele volt rejtélyekkel, borús temetőkkel, a múlt eltemetett titkaival, valamint hőseink New Orleans-ba utaztak, ami már önmagában szuper dolog, hiszen a város híres a voodoo-val, a szellemekkel, a túlvilággal és a misztikummal való kapcsolatáról is.

   Pont ezért, már jól kezdődött az egész, hiszen a téma és a helyszín egyértelműen mutatta, hogy az írónő jól felkészült egy ütős és felejthetetlen zárókötet megírásához.

   Aztán persze ott volt még az a rengeteg titok és találgatás, amit a szereplők magukkal cipeltek az első és második részből.

   Nagyon kíváncsi voltam, hogy végül mik derülnek ki Dan múltjáról, valamint az igazi szüleiről, meg persze erről az egész Crawford igazgató és a múlt szellemei dologról.

   Az igaz, hogy szinte minden kérdésre választ kaptunk, de azért nem voltam maradéktalanul elégedett, hiszen akadtak végül megválaszolatlan rejtélyek. Viszont az is igaz, hogy ez a trilógia pont az ilyen megmagyarázhatatlan és baljós titkairól volt híres, ezért lehet csalódtam is volna, ha minden egyes dologra fény derül.

   Még mindig hiányoltam a Dan és Abby közti romantikát, de azért elismerem, hogy egyszerűen nem volt idejük a csókokra és a bájcsevejre, hiszen folyton üldözték őket és történt velük valami sokkoló.

   Még mindig Jordan a kedvenc szereplőm, mert számomra az ő gondolkodása áll a legközelebb a normálishoz és a kézenfekvőhöz, valamint a srác kimondottan jó fej, meg persze érdekes és összetett karakter.

   Ezt a részt - akárcsak az előzőeket - mindenképpen 16 év felett ajánlanám elolvasásra, mert most is voltak kimondottan gyomorforgató és kizárólag felnőtteknek szóló momentumok, cselekvések.

   Az írónő stílusa egyszerű, letisztult, de pont emiatt tökéletes. 

   Egyáltalán nem írja túl a dolgokat, de ez nem baj, mert ettől pörög és halad jól az egész cselekmény. Érdekes és egyedi sztorikkal ötvözi a valós történelmet, ráadásul kitűnően teremti meg a ködös, vérfagyasztó, már-már horrorisztikus pillanatokat.

Az írónő

   Rólam a legtöbben tudják, hogy gyűlölöm a horrort, de Madeleine Roux könyvei kimondottan elnyerték a tetszésemet. Szívesen olvasnék még tőle a jövőben magyarul, főleg a tavaly megjelent House of Furies című regényét.

   Mindent összevetve: Egy újabb trilógiát sikerült elolvasnom és befejeznem. 

   Hazudnék ha azt mondanám, hogy imádtam ezt a világot és hiányozni fog, mert ahhoz sajnos túlságosan is ijesztő és nyomasztó volt, mégis tetszett és bátran ajánlom mindenkinek, aki egy minőségi és roppant okos horror-szerű könyvre vágyik.

   A szereplők szimpatikusak voltak, könnyen lehetett velük azonosulni.

   A fekete-fehér fényképek és illusztrációk kellőképpen megalapozták a kísérteties hangulatot. 

   Bosszúszomjas szellemek, rettentő gyilkosok, titkos társaságok, némi mágia, valamint fordulatos cselekmény várja azokat akik végül úgy döntenek, hogy adnak egy esélyt ennek a trilógiának.

   Pár szó a borítóról: A könyv kívül-belül minőségi munka és ezért ezer hála és köszönet a Maxim kiadónak. Talán még azt is megmerem kockáztatni, hogy megérte rá több, mint fél évet várni...

   A borítón lévő szellemlány képe természetesen mind tematikájában, mind hangulatában jól illik a sorozat előző részeihez.