Könyvkritika: Melanie Harlow - Mindig van tovább

Melanie Harlow

Mindig van tovább (After We Fall) 

After We Fall sorozat - Második rész

Magyar kiadás éve: 2020

Fülszöveg:

Jack ​Valentini nem az esetem.

A szexi, borongós kedélyű cowboy a filmekbe való, nekem jó lesz az öltöny meg a nyakkendő. Úri modor. Borotvált arc.

Jack talán csodálatos, de mogorva, durva, faragatlan. Messziről kerülne egy ilyen városi lányt, mint én, és ezt nem is leplezi.

De munkát kaptam a család farmján, én lettem a PR tanácsadójuk, úgyhogy kénytelen lesz elviselni engem, ahogy én is őt. Azt, hogy bámul. Meg a változékony hangulatait. A szűk farmerját. Az izmait.

A hatalmas, kemény izmait.

Hamarosan teljesen másféle feszültség támad köztünk, olyan, amitől helytelenül viselkedek az istállóban, a fák között az erdőben, vagy a furgonban. Sosem tettem még ilyesmit, ami ennyire nem vall rám… De túl jó, nem bírom abbahagyni.

És minél többet tudok erről a gyászoló veteránról, annál jobban értem őt. Elvesztette a feleségét, ettől megtört lett, keserű, és saját magát hibáztatja. Úgy gondolja, nem érdemel második esélyt a boldogságra.

De téved.

Nem kell, hogy én legyek az első szerelme. Elég, ha az utolsó leszek.

Imádni való mese a reményről, amit sosem adhatunk fel, a hitről, hogy a boldogság igenis jár nekünk, akkor is, ha a lehető legváratlanabb pillanatban köszönt ránk.

A legszerethetőbb szerelmespár, akik alig tudják elhinni, hogy tényleg rátaláltak arra, akit talán nem is kerestek.

Ismerd meg titkaikat!

   Nem voltak hatalmas elvárásaim ezzel a történettel szemben, de szerencsére kudarc sem ért. 

   Az Éhezők Viadala kiegészítő kötetének okozta csalódása után, valami olyan sztorira vágytam, ami könnyed, szórakoztató és kicsit vicces is, a Mindig van tovább pedig pont egy ilyen könyv volt, habár azt el kell ismernem, hogy jóval komolyabb témákat is boncolgatott, mint egy átlag New Adult kötet.

   Fontos szerep jutott a halálnak, a gyásznak és a továbblépésnek, az elfogadásnak, az újrakezdésnek, valamint volt benne egy kicsi Büszkeség és balítélet beütés is, hiszen a két főszereplő először nagyon mást gondolt egymásról, aztán ahogy haladtunk előre és egyre jobban megismerték a másikat, rájöttek, hogy nem kellett volna elhamarkodottan ítélniük.

   Működött a kémia, amit én mindig nagyra értékelek. A szereplők között izzott a levegő és az nálam már egyből jó pont. 

   Imádom, amikor kezdetben ki nem állják egymást, piszkálódnak, de végül képtelenek ellenállni a vágyaiknak és aztán abból valami jóval több alakul ki.

   Margot, a tipikus városi lány, kicsit elkényeztetett, de azért feltalálja magát és Jack oldalán megtanulja, hogy milyen valójában az igazi szenvedély.

   Jack pedig sajnos a szokásos NA klisés pasi, aki morcos, bunkó, de jóképű, vonzó és persze arany szíve van.

   Kezdem azt gondolni, hogy az ilyen történetekbe már másfajta fickót nem is képesek beleírni az alkotók, de ez most valamiért mégsem idegesített.

   Mindkettejüket megkedveltem egyből, akárcsak a mellékszereplőket, az egész Valentini családot, lelki szemeim előtt pedig láttam a farmot, a gazdaságot, a birtok szélén álló erdőt és a fák között megbúvó kis tavat. 

   Roppant hangulatos. Végre nem egy nagyvárosi, betontömbös környezet, ahol a megbántott, lelkileg sérült, de dúzgasdag pasi a százemeletes torony tetőtéri lakosztályából figyeli, amint elszalad mellette az élet. Egyszóval, mindenképpen jót tett kicsit a környezetváltozás.

   Sosem olvastam még ettől az írónőtől, de tetszett a stílusa. Jól haladtam vele, gördülékenyen ír és simán lehetett követni az eseményeket, habár kicsit kiszámítható volt és mint írtam, nem volt kliséktől mentes sem.

A kép forrása

   Az előző feleség, Steph emléke cseppet sem bizonyult zavarónak, mint mondjuk anno a Colleen Hoover féle Csúf szerelemben Rachelé, habár ott maga a fogalmazásmód volt gagyi, itt pedig Jack szépen elmesélt mindent és az ő elbeszéléseiből ismerhettük meg a nőt.

   A történet mind Margot, mind pedig Jack szemszögéből is olvasható, ők ketten minden téren jól kiegészítették egymást.

   Néha kicsit zavartak az indokolatlan káromkodások, de egy ilyen sztorinál már megszokhattam volna, hogy minden nyers, vadabb és a szókimondás is egyfajta extra kifejezésmód, amivel az írónő jobban érzékelteti a gondolatokat.

   Nem tudom, hogy ismeritek-e vagy láttátok a 2015-ös, Hallmark féle Tökös szerelem,angolul Harvest Moon című filmet, de engem leginkább annak a kibővített, erotikusabb változatára emlékeztetett.

   Ha az a film tetszett nektek, akkor bátran ajánlom, hogy ezt a könyvet is olvassátok el. :)

   Mindent összevetve: Kitűnő kikapcsolódás, egyszerre humoros, romantikus, érzéki és szexi. Nagy csodákat nem kell tőle várni, de egyszer mindenképpen megéri elolvasni.

   Úgy tudom, hogy a kötet egyébként egy sorozat része, annak is a második kötete, de mivel minden rész más-más karaktereket mutat be és elvileg nem is kapcsolódnak egymáshoz, így standalone regényként is simán megállja a helyét.

   Pár szó a borítóról:  A borítót a hazai kiadó szavaztatta meg velünk, olvasókkal és szerintem szuper.

   Illik a történethez és jól kifejezi azt. Ezerszer jobban tetszik, mint bármelyik külföldi kiadás borítója, amin megint a félmeztelen, izmos pasi kinézetet alkalmazzák.