Könyvkek, amik nagyon tetszettek keserédes vagy sokkoló befejezésekkel is

 Sziasztok! :)

   Ebben a bejegyzésemben olyan könyveket mutatok most nektek, amiket akár már többször is olvastam és persze nagyon szerettem őket, pedig a befejezésük sokkoló lett vagy éppen keserédes, bús.

   Gondolom mondanom sem kell, hogy erősen SPOILERES tartalom van itt készülőben?! ;)

   Ti mit gondoltok az ilyen befejezésekről? Szeretitek őket? Meglepnek, ledöbbentenek vagy akár el is rontják az olvasási élményt?

   Íme a listám:

1. Shea Ernshaw - Gonosz mélység

  Rögtön itt is van egy idei friss olvasmány a boszorkányosan misztikus Gonosz mélység, melynek a végén ugyebár a főszereplőnk testét megszálló tengeri boszorkány szelleme feláldozza az ,,életét", így megmentvén önmagától és gyilkos, bosszúszomjas nővéreitől a várost, a lányt, akit megszállt és persze a szerelmét...

   Ez a befejezés édesen bús, de világosan kézenfekvő, hiszen ember és szellem mégis hogyan szerethetné egymást?

   Az már viszont kevésbé tetszett, hogy a főszereplő fiú végül a valaha megszállt lánnyal maradt, mert hát ha nincs ló, jó a szamár is...nem igaz? Nekem legalábbis ilyen érzésem volt.

2. Karen M. McManus - Tartsd ​meg a titkot

   Kikapcsolódásnak tökéletes, ráadásul standalone krimi kötet, így lezárt és nem kell éveket várni a folytatásokra, igaz a vége eléggé el lett kapkodva, ráadásul az utolsó mondat jó erősen odavág, kicsit csúnyán fogalmazva: rúg még egyet az olvasóba…

   A gyilkos üzenete eljut a főszereplő lányhoz, akiben akkor tudatosul valójában, hogy évekkel ezelőtt miért pont az ő nagynénje lett az áldozat és ki is volt a célpont valójában.

3. Veronica Roth - A ​hűséges

   Tris három köteten keresztül küzd önmaga megvalósításáért, azért, hogy sem őt, sem a várost, végül pedig senkit a világon ne skatulyázzanak be egy-egy csoportba, aztán amikor már minden veszni látszik és az ellenség olyan vegyi fegyvert készül bevetni, ami minden eddig elért célt elfeledtetne és minden rémálom kezdődhetne elölről, a lány inkább feláldozza a saját életét.

   Tris meghal, Négyes egyedül marad, a világ pedig örökre megváltozik, de minden sokk, megannyi könny ellenére is imádtam ezt a befejezést, mert az írónő bevállalta azt, amit oly sok alkotó nem mer és emiatt bőven kapott negatív kritikát.

   Megölte a főszereplőt...ez azért nem semmi.

4. Darcey Bell - Egy ​kis szívesség

   A film is elég szuper befejezéssel ért véget, de azért azt ne felejtsük el, hogy csak nyomokban tartalmazta a könyvet. :(

   A kötetben egy szimpatikus szereplő sincsen, mindenki egy hazug, képmutató és önmagát megjátszó, utálatos dög, szóval hadd ne sajnáljam már, hogy végül mindenki megkapta a maga méltó büntetését vagy így - vagy úgy... :)

      Őszintén mondom, hogy ezek a karakterek mind-mind megérdemelték egymást. Szánni egyiket sem tudtam, együtt érezni egyikkel sem tudtam, képtelenség akár egy pozitív szereplőt is mondani, ami egyébként nem feltétlenül baj, mert néha kell olyan könyv is, amiben antihősökről olvashatunk.

5. Kendare Blake - A ​rémálmok lánya

   Idézet önmagamtól: ,,Ez a befejezés édesen bús, de világosan kézenfekvő, hiszen ember és szellem mégis hogyan szerethetné egymást?"

   A rémálmok lánya erre még jobb példa, hiszen Anna életében és holtában is annyit szenvedett, így örültem,amikor Cas nem volt önző és hagyta őt továbblépni és főleg azt, hogy minden borzalmat elfeledjen és valódi békére leljen.

   Mi ez, ha nem az igaz szerelem? Amikor a másikat annyira szeretjük, hogy még azt is bevállaljuk: inkább mi szenvedünk az ő hiányától, csak neki legyen jobb végre?!

6. C. S. Lewis - A ​végső ütközet

   Ugyen nem gondoltátok, hogy kihagyom a felsorolásból? :)

   A vége szomorú és nem teljesen értek vele egyet, de szeretem a keserédes lezárásokat, mert azok mindig bizonyítják, hogy az író bevállalós volt és számomra az végtelenül szimpatikus.

   A főszereplőink mind-mind meghalnak egy vonatbalesetben, hogy aztán feltámadva az új Narniában, örök élet és örök boldogság legyen a jutalmuk.

   Megrázó, de egyben felemelő, ráadásul alátámasztja és megerősíti mindazt, amit Lewis hét köteten át épített fel: a Narnia jóval több, mint egy fantasy, igazi vallási krónika, maga a hit ereje.

   Arról meg már ne is beszéljünk, hogy okosan és meglepően kegyetlenül nyitva hagyja számunkra Susan Pevensie valódi sorsát...

7. Daphne du Maurier - A ​Manderley-ház asszonya

   Ide ugyebár készült egy folyatás, de mivel azt már nem az eredeti szerző írta, így most nem számolom.

   A sztori egyébként rengeteg megválaszolatlan kérdést hagy függőben és sosem szerettem benne, hogy olyan hirtelen, bővebb magyarázat nélkül ér véget, mégis van benne valami ami megfog és nem ereszt. 

   Minden felmerülő kérdés dacára is, valahogy megnyugszik végül az olvasó, hogy a Manderley-ház felgyújtásával és leégésével, azzal, hogy megszűnt létezni ez a ,,kísértetekkel" teli kúria, talán végül az új Mrs. de Winter és Maxim is megtalálták a megváltásukat, a megnyugvást és talán egy pici boldogságot...? Próbálok hinni benne.

8. William Shakespeare - Rómeó ​és Júlia

   A világ legismertebb szerelmi története, a világ legismertebb drámája, a világ egyik legmegosztóbb szerzőjétől.

   Rómeó és Júlia önkezükkel vetettek véget az életüknek, ami természetesen elborzasztó, ám az olvasókban mégis felmerül a kérdés, hogy valóban létezhet ilyen mély, ilyen mindent elsöprő szerelem, ami eléri, hogy feláldozzuk magunkat, csak azért, mert képtelenek vagyunk a másik nélkül élni és mert hisszük, reméljük, hogy odaát talán újra találkozunk?

   Egy biztos: a Capulet és a Montague család évszázadokra visszanyúló viszályának eme két fiatal tragédiája vetett véget. 

   Ez így volt megrázó és pontosan ezért olyan emlékezetes.