Filmajánló: Tőrbe ejtve - Az üveghagyma

 Sziasztok! :)

   Régóta vártam már, hogy felkerüljön a Netflix kínálatába a Tőrbe ejtve kvázi folytatása, Az üveghagyma, aminek nemcsak a neve rendhagyó, hanem a története, a szereplői és úgy egészében véve minden ami körüllengi.

   Rian Johnson, mint író és rendező újra nagyot és bravúrosat alkotott, csak kapkodtam a fejem és még az sem hiányzott, hogy nem moziban néztem meg ezt a krimi műremeket.

   Igyekeztem elkerülni a külföldi spoilereket és csupán annyit tudtam, hogy a film lényegében pozitív kritikákat és visszhangot kapott. 

   Egy újabb modern kori Agatha Christie feldolgozásnak tartják, egy olyan kriminek, ami megnevettet! és közben persze el is gondolkodtat.

   Kezdjük azzal, hogy egy igazi sztárparádé, hiszen felvonultat megannyi olyan színészt, akiket vagy már jó régen láthattunk a filmvásznon vagy éppen olyan nagyágyúkat akik évekig szinte csak egy zsánerű alkotásokban tűntek fel, így mindenképpen üdítő újdonságot gyújt, hogy most valami egészen mást játszottak.

   Nagyon szerettem ezt a filmet is és nálam hozta a maximális elvárásokat.

   Tartalmilag leginkább az Agatha Christie féle Mert többen nincsenek, Gloriett ​a hullának és a Nyaraló gyilkosok című regényekhez tudnám hasonlítani, persze a készítők maguk nyilatkozták, hogy pont nem ezeket az AC műveket vették alapul, ami kicsit meglepő, de ők biztosan jobban tudják.

   A hangulat első osztályú, feszült tempót diktál. Visszatekint a kranténidőszakra, társadalmi kritikát gyakorol azon, ráadásul végtelenül csavaros, körmönfont és meglepő.

   A színek, a helyszínek és zene pompásan illenek a tökéletesnek, idillinek tűnő miliőbe, ahol természetesen mindenkinek van valami titka.

   Azért is imádtam annyira, mert sok jelenet, megannyi sokkoló pillanat a kedvenc társasomra, a Cluedo-ra és a Nyom című filmre emlékeztetett. A Cluedo-ra több utalás és kikacsintás is történt, ezeken igazán jót nevettem.

   Tele volt fekete humorral, egy különc és kissé gyagyás detektívvel, valamint kiemelkedő volt az összes karakter, ami azt hiszem a legnagyobb erőssége ennek a filmnek.

   Az igaz, hogy bizonyos szereplők sajnos kimondottan keveset voltak a középpontban, de akkor viszont mindent vittek.

   Egy 10+ fős gárdát már egyébként is nehéz úgy mozgatni, hogy ott mindenki megkapja a maga nagy pillanatát, de a rendezőnek valahogy mégis sikerült, ez pedig leginkább a színészek zsenialitásának köszönhető.

   Tipikusan olyan film, amit újra és újra meg fogok majd nézni, valamint szívesen olvasnék belőle akár egy jó kis regényt is.

   Jó szívvel ajánlom, mert kitűnő kikapcsolódás és habár a témája kicsit sablonosnak tűnhet, bőven okoz kellemes perceket, meglepetéseket, az indíték kevésbé, de a gyilkos kiléte még most is meglepő.

   Számomra az első részt nem múlta felül, nem überelte, de mindenképpen pozitív alkotás és izgatottan várom Benoit Blanc következő nagy kalandját/nyomozását.