Könyvkritika: Heidi Swain - A téli kert

Heidi Swain

A téli kert  (The Winter Garden)

Nightingale tér sorozat - 3. rész

Magyar kiadás éve: 2022

Fülszöveg:

Idén ​télen vajon kivirágzik a szerelem?

Freya Fuller élete megvalósult álom, hiszen bentlakó kertészként dolgozik egy gyönyörű suffolki birtokon. De a tulajdonos halálakor megszűnik a munka, és Freya távozni kényszerül otthonából. Nem hagyja cserben a szerencse: a Nightingale térre költözik, ahol segít kialakítani egy pompás kertet, ami a karácsonyi időszakban nyitva lesz a nagyközönség előtt.

A Nightingale téren mindenki barátságosan fogadja Freyát, leszámítva az itt lakó művészt, Finnt. Ők ketten, akárhogy igyekeznek, nem tudnak kijönni egymással. Márpedig ahhoz, hogy a téli kert elkészüljön, szót kellene érteniük.

Vajon képesek lesznek rá, hogy legalább az ünnepek idejére félretegyék nézeteltéréseiket? Vagy – azáltal, hogy felbukkan valaki Freya múltjából – még inkább elszabadulnak az indulatok?

   Teljesen őszinte leszek: az olvasási válságom miatt nem úgy haladtam ezzel a regénnyel, mint szerettem volna,  éppen ezért nem támasztottam nagy elvárásokat sem. 

   Szimplán úgy gondoltam, hogy tökéletes kikpacsolódásnak teljesen megfelel majd, ami igaz is lett, viszont sosem gondoltam volna, hogy végül ennyire elnyeri a tetszésemet. :)

   Fontos tanulság saját magamnak: Sose becsülj alá egy chick lit témájú regényt!

   Habkönnyű szórakozás ezúttal a hófödte, deres, jeges Nightingale téren. 

   Valóban ez áll a középpontban, a tér és a lakói, ám ennél jóval több, jóval mélyebb és pontosan ezért kiváló élményt nyújt.

   Élettel teli, varázslatos, a hangulata azonnal elkapott, berántott és nem eresztett, egészen az utolsó oldal, utolsó mondatáig.

   A Freya és Finn között kialakuló romantikus kapcsolat félreértések és az egymás mellett való elbészélések végtelen sorából állt, ám ez most egy kicsit sem zavart, sőt imádtam az esetlenségüket, értetlenségüket.

   Néha picit vontatott volt, lassabban haladtam vele, mint az első résszel, mert itt-ott túlírt lett, kevés párbeszéddel és sok-sok leírással, Freya belső monológjaival, amik azért a végére zavaróakká váltak.

   Említésre méltó az a bizonyos téli kert és a kúria, a Prosperous Place, valamint a Téli Fesztivál, ami szépen-lassan összekovácsolta a csapatot és ami Freya-nak is plusz lendületet adott.

   Jó volt olvasni  ilyen szuper ötletekről, mert ma már szinte képtelenség elképzelni, hogy az emberek ennyire elszántan összefognának egy ügyért, ennyire buzgó módon küzdenének bármiért is...:(

   A kiadó másodiknak a harmadik részt jelentette meg, szerintem azért, hogy kötet passzoljon az évszakhoz, hiszen ezek valahol összefüggnek, párhuzamosan haladnak egymás mellet, mégis önállóan is olvashatóak.

   A közeledő tél, az adventi események, a fesztivál, a vásár és a hideg időjárás lírai leírásai mind-mind segítettek, hogy megfelelő karácsonyi lelkiállapotba kerüljek.

   Ajánlom a romantikus és a chick lit rajongóknak, elvégre ahol kell ott humoros, ahol kell ott drámai, a stílusa pedig nyílt, őszinte, ami miatt gyorsan lehet vele haladni.

   A szereplők teli vannak élettel, szinte lelépnek a lapokról, éppen ezért van benne valami plusz, valami mélyebb, ettől pedig kiemelkedik a tucatból.

   Igazi szívmelengető téli mese a természet szeretetéről és a közösség összefogásáról, annak mindent átütő, összekovácsoló, átformáló erejéről.

   Sokszor a The Holiday című film jutott róla az eszembe, ami nálam mindenképpen jót jelent.

   Pár szó a borítóról:  A borító az eredeti kiadás magyarosított változata és szerintem szépséges.

   A kékes-narancsos árnyalat kellőképpen átadja nekünk a télies, ünnepi légkört.

   Láthatjuk magát a téli kertet, Freya munkáját, háttérben a zenepavilonnal, a fényekkel, a fákkal, a bokrokkal és a hóval, valamint egy kis híddal és befagyott tavacskával.

   Mesés.