Két újabb gótikus irodalom témájú könyv, amiket mostanában olvastam
Sziasztok! :)
Az elmúlt pár napban két olyan könyvet is olvastam, amiket a Molyos: Gótikus Irodalom Remekei kihívásra választottam, így most ezekről hozok egy kis értékelőt.
Az elmúlt pár napban két olyan könyvet is olvastam, amiket a Molyos: Gótikus Irodalom Remekei kihívásra választottam, így most ezekről hozok egy kis értékelőt.
Az előző bejegyzés ebben a témában: Két gótikus irodalom témájú könyv, amiket mostanában olvastam
Íme:
1. J. M. Miro - Hétköznapi szörnyetegek
Sosem tartottam még olvasási maratont, így tegnap elhatároztam, hogy ezzel a kötettel fogom kipróbálni milyen is az. *_*
Régóta terveztem a könyv elolvasást és nem baj, hogy idáig halogattam, mert így kevesebbet kell várnom a következő részre. Micsoda függővég, nem semmi.
Szóval olvastam ezt a regényt tegnap és ma, egész nap. Tényleg. Egész nap. Csak enni, inni, fürödni és mosdóba kimenni álltam meg és persze aludni.
Érdekes élmény volt, szerintem egyébként nem fogok rendszert csinálni belőle.
A lényeg mégis az, hogy nagyon szerettem ezt a történetet. Eleinte kicsit nehezen haladtam vele, nehéz volt követni a sok szálat, de teljes mértékben lekötött, érdekelt, szóval vitt magával előre.
Szerintem olyan volt, mint a Vándorsólyom kisasszony különleges gyermekei, csak jóval véresebb és kegyetlenebb. Itt nem különlegesek voltak, hanem tehetségek. Hasonló a két sztori, de azért mindkettő egyedi.
A karaktereket nagyon megkedveltem, főleg Alice, Charlie, Marlowe és Komako négyesét, de Jacob is tetszett. Igen, kétségtelen, hogy ő volt a legmegosztóbb, de egyben a legérdekesebb szereplő, legalábbis számomra.
A jóslat megijesztett, mert szerintem nem azt takarja, amire gondolunk, amire ők gondolnak. SPOILER Így, hogy Charlie végül elvesztette az erejét, nem lehet inkább, hogy őt takarja és ő lesz majd a valódi ellenfél? Hűha, az izgi lenne. SPOILER VÉGE
Kiváló világfelépítés, ijesztő, horrorisztikus képek, de közben tele van érzelemmel és szeretettel. Kreatív mitológia, megismételhetetlen szörnyekkel és történelemmel.
Érdekes dark fanatasy, annyira ajánlom. Különc, de a szó legjobb értelmében.
Izgatottan várom a folytatást és jó lenne már most olvasni. *_*
Vándorsólyom kisasszony és Wednesday rajongóknak különösen ajánlott.
Az utolsó 50 oldalt úgy olvastam, mint valami őrült. Annyira izgalmas volt, le se tudtam tenni és csak kapkodtam a fejemet.
Régóta terveztem a könyv elolvasást és nem baj, hogy idáig halogattam, mert így kevesebbet kell várnom a következő részre. Micsoda függővég, nem semmi.
Szóval olvastam ezt a regényt tegnap és ma, egész nap. Tényleg. Egész nap. Csak enni, inni, fürödni és mosdóba kimenni álltam meg és persze aludni.
Érdekes élmény volt, szerintem egyébként nem fogok rendszert csinálni belőle.
A lényeg mégis az, hogy nagyon szerettem ezt a történetet. Eleinte kicsit nehezen haladtam vele, nehéz volt követni a sok szálat, de teljes mértékben lekötött, érdekelt, szóval vitt magával előre.
Szerintem olyan volt, mint a Vándorsólyom kisasszony különleges gyermekei, csak jóval véresebb és kegyetlenebb. Itt nem különlegesek voltak, hanem tehetségek. Hasonló a két sztori, de azért mindkettő egyedi.
A jóslat megijesztett, mert szerintem nem azt takarja, amire gondolunk, amire ők gondolnak. SPOILER Így, hogy Charlie végül elvesztette az erejét, nem lehet inkább, hogy őt takarja és ő lesz majd a valódi ellenfél? Hűha, az izgi lenne. SPOILER VÉGE
Kiváló világfelépítés, ijesztő, horrorisztikus képek, de közben tele van érzelemmel és szeretettel. Kreatív mitológia, megismételhetetlen szörnyekkel és történelemmel.
Érdekes dark fanatasy, annyira ajánlom. Különc, de a szó legjobb értelmében.
Izgatottan várom a folytatást és jó lenne már most olvasni. *_*
Vándorsólyom kisasszony és Wednesday rajongóknak különösen ajánlott.
Az utolsó 50 oldalt úgy olvastam, mint valami őrült. Annyira izgalmas volt, le se tudtam tenni és csak kapkodtam a fejemet.
2. Anne Eekhout - Mary
Egy munkatársam ajánlatára vettem meg és olvastam el ezt a könyvet, mert ő nagyon szereti az eredeti művet és sok jót mesélt erről a kötetről. Felkeltette az érdeklődésemet.
Nekem sajnos nem tetszett annyira, mert úgy érzem: Se füle, se farka nem volt ennek az egésznek.
A hangulata az tetszett, a gótikus irodalom műfajából sok minden átjött, meg igazából olvasmányos is volt, könnyen haladtam vele, de ezen kívül más pozitívumot nem tudok megemlíteni.
Egyetlen karakter sem volt szimpatikus, de legfőképpen Percy és Isabella kettősét utáltam a legjobban. Én úgy értelmeztem, hogy Mary kettejükről mintázhatta Frankestein figuráját, mert ők is olyan önzők és gonoszak voltak, mint Victor.
Szegény Marynek bőven kijutott a rosszból, a családjára sem számíthatott, aztán Isabellára sem és utána a férjére sem.
Mary egyébként egész szép fejlődésen esett át és sajnáltam a gyásza miatt is, de nem értettem, hogy miként élhet egy ilyen nyitott kapcsolatban, ahol a férje nyíltan csalja kb. mindenkivel, de legfőképpen a mostohatestvérével. Hihetetlen.
Én az ilyen nyitott kapcsolatban/házasságban élünk dolgot sosem tudtam megérteni. Ez lehet mondjuk, hogy engem minősít…
Aztán a cselekmény olyan kis zagyva volt, próbált ijesztő és baljóslatú lenni, de nem sikerült neki, inkább lett érthetetlen és felesleges.
Mr. Booth még akár izgalmas is lehetett volna, ha nem olyan átlátszóak a szándékai és az, hogy Mary a kezdetektől fogva féltékeny volt rá, így hát minden cselekedetébe belelátott valami félelmeteset.
A két idősíkon játszódó cselekmény szépen kiegészítette egymást és láttam sok párhuzamot az írónő élete és a regény között, de ennyi.
Számomra a végén már csak üres fecsegés volt és ez lefárasztott, kiakasztott.
Nekem sajnos nem tetszett annyira, mert úgy érzem: Se füle, se farka nem volt ennek az egésznek.
A hangulata az tetszett, a gótikus irodalom műfajából sok minden átjött, meg igazából olvasmányos is volt, könnyen haladtam vele, de ezen kívül más pozitívumot nem tudok megemlíteni.
Egyetlen karakter sem volt szimpatikus, de legfőképpen Percy és Isabella kettősét utáltam a legjobban. Én úgy értelmeztem, hogy Mary kettejükről mintázhatta Frankestein figuráját, mert ők is olyan önzők és gonoszak voltak, mint Victor.
Szegény Marynek bőven kijutott a rosszból, a családjára sem számíthatott, aztán Isabellára sem és utána a férjére sem.
Én az ilyen nyitott kapcsolatban/házasságban élünk dolgot sosem tudtam megérteni. Ez lehet mondjuk, hogy engem minősít…
Aztán a cselekmény olyan kis zagyva volt, próbált ijesztő és baljóslatú lenni, de nem sikerült neki, inkább lett érthetetlen és felesleges.
Mr. Booth még akár izgalmas is lehetett volna, ha nem olyan átlátszóak a szándékai és az, hogy Mary a kezdetektől fogva féltékeny volt rá, így hát minden cselekedetébe belelátott valami félelmeteset.
A két idősíkon játszódó cselekmény szépen kiegészítette egymást és láttam sok párhuzamot az írónő élete és a regény között, de ennyi.
Számomra a végén már csak üres fecsegés volt és ez lefárasztott, kiakasztott.
Megjegyzések
Megjegyzés küldése