Könyvkritika: Stacey Thomas - Ármány

Stacey Thomas

Ármány  (The Revels)

Magyar kiadás éve: 2024

Fülszöveg:

Anglia, 1645.

Polgárháború dúl katolikusok és protestánsok, gavallérok és kerekfejűek között. Az országot boszorkányüldözés láza járja át. A fiatal drámaíró, Nicholas Pearce a hírhedt boszorkányvadász Percival bíró tanonca lesz. Ám titkot rejteget: képes hallani a holtak hangját. E különleges adottságával életet menthetne, de vajon felvállalja-e a veszélyt, ha ez akár a saját vesztét is okozhatja?

   Egy teljesen hirtelen jött választás és olvasás volt ez a részemről, melyet töredelmesen bevallom, eleinte a gyönyörű és figyelemfelkeltő borító inspirált, aztán persze, végleg a fülszöveg győzött meg.

   Szerintem egyébként érdemes odafigyelni az I. P. C. kiadó könyveire, mert nagyon szépen vannak kiadva, ráadásul az igényes külső, remek történeteket takar.

   A legutóbbi két-három évben több Kedvencem is az ettől a kiadótól megjelent regények közül került ki, mint például Natalie Jenner: A ​Jane Austen társaság, Alyssa Palombo: Katrina ​van Tassel varázskönyve, Jess Armstrong: Penryth ​Hall átka vagy éppen most az Ármány, Stacy Thomas tollából. *_*

   Új Kedvencet avattam, ez nem is kérdés, ráadásul lehet, hogy már most megtaláltam az évem egyik legkiemelkedőbb olvasmányát, valamint borítóját is. Izgalmas és reménykeltő.

   Az Ármány egy olyan történelmi fantasy, ami egyben Medieval Mystery-Thriller, tehát egy középkori környezetben játszódó rejtély, telis-tele gyilkossággal, cselszövéssel és árulással.

   Egy igen érzékeny témát dolgoz fel, a boszorkányüldüzéseket, amik ugyebár rengeteg ártatlan emberi életet követeltek, megannyi értelmetlen és tragikus halált.

   Egyszerre lírai és modern mű, a stílusa régies, a mondanivalója viszont még ma is aktuális, sőt. Sajnos mostanában mi is tanúi lehetünk megannyi boszorkányüldüzésnek, szóval mindenképpen tanulságsos ez a sztori.

   Van benne mágikus realizmus, egy kis történelmi fikció, egy csipet szerelem, gyász, de fontos szerep jut a barátságnak és önmagunk elfogadásának is.

   Főszereplőnk, Nicholas, fivére halála után arra kényszerül, hogy alávesse magát édesapja akaratának, így hamarosan egy Will Percival nevű egykori boszorkányvadász, ,,ma" már csak simán az országot járó bíró tanonca lesz.

   Ezzel talán nem is lenne akkora probléma, csakhogy Nicholas maga is boszorkány, hiszen különleges adottásga van: hallja a holtak énekét.

   Így történik hát, hogy a fiatal fiú az események sűrűjében találja magát.

   A regény - szerintem - két nagy részre tagolódik.

   Az első egységben Nicholas és Will megismerkedését, lassan kibontakozó barátságát láthatjuk, valamint azt, hogy miként lesz a fiú, mestere hű szolgálója, miközben szerelembe esik és azzal is szembesülnie kell, hogy a polgárháború csupán egyetlen rossz dolog, ami árnyékot vet szeretett országára.

   A második részben, Will és Nicholas eljutnak egy olyan községbe, ahol egy kegyetlen boszorkányvadász szedi áldozatait és úgy tűnik, hogy talán csak kettejük kétes szövetsége állíthatja meg a tébolyult gyilkosságokat...

   Szerettem ezt a történetet, teljesen elvarázsolt és habár eleinte kicsit nehezen rázódtam bele, végül vitt magával és nem eresztett.

   Tele volt antihősőkkel, megosztó karakterekkel, akiket nem igazán sikerült megkedvelnem, de néhányuk motivációját azért megértettem.

   Nicholas maga is hamar elmerült ebben a mocsokban és sokáig úgy tűnt, hogy nem minden megbánás nélkül fog szabadulni belőle. Rengeteg áldozatot kellett hoznia, de sosem önérdekből cselekedett, mindig másokért és ezt szerettem, illetve tiszteltem benne.

   Willről úgy gondoltam, hogy gonosz, de hamar rá kelett jönnöm, hogy őszintén megbánta a tetteit és vezekelni akar a múltban elkövetett bűneiért.

   A női szereplők roppant erőteljesek voltak, főleg Grace és Althamia kettőse, meg Bess és Agnes is.

   Borzasztó volt olvasni az elvakult gyűlölettel izzó, buta, puritán gondolkodású emberekről, akik vakon vádaskodtak és nem törődtek a következményekkel. Hihetetlen.

   Stacey Thomas nem kertelt, minden szörnyűséget leírt nekünk, részletesen, szóval voltak benne bőven undorító dolgok is. Mindkét értelemben.

   Erős társadalomkritika ez a mű, mely a régi időkről regél, mégis a mai korról is szól.

   Elsősorban Stacey Halls és Bridget Collins rajongóinak ajánlom a figyelmébe, mert akik szerették a két írónő műveit, azoknak ez a regény sem fog csalódást okozni.

   Mit is írhatnák még? Olvassátok el, mert megéri. :)

   Remélem, hogy a jövőben ismét olvashatok majd magyarul az írónőtől.

   Pár szó a borítóról:  A borító az eredeti kiadás magyarosított változata, ami főleg a lila és a zöld színek árnyalataiban pompázik és amin a mágiára utaló csomók vannak és növények, mintha öltve lennének, valamint állatok, egy galléros egérke és pár lepke.

   Imádom, szuperul illik a sztorihoz. Kifejező, csodálatos és egyedi.