Könyvkritika: Fiala Borcsa - Budapesti rémálom

Fiala Borcsa
Budapesti rémálon
Magyar kiadás éve: 2025

Fülszöveg:
Végét járja a tél, mégis egyre nagyobb és sötétebb ködfelhők ülnek Budapestre. Károgó, agresszív varjak özönlik el a várost. A kapualjak mélyéről acsargó, fekete loncsos kutyák bukkannak fel váratlanul. A tinédzserek javát rémálmok gyötrik, és hullafáradtan kóvályognak tanóráról tanórára.
Nincs ez másképp a Feszty Masa gimnáziumban sem, ami szemet szúr a máskor mindig energikus Sárának, a diákújság főszerkesztőjének is. Elhatározza, hogy a lap kialvatlan munkatársainak és a különc, ám a túlvilágról itt ragadt szellemekkel jó barátságot ápoló Gus segítségével megfejti a rémálmok eredetét, amik immár két hónapja kínozzák őket. Mi áll a démoni éjszakák és varjútámadások mögött? Pontosabban: ki? És akit nem gyötör meg, őt miért nem?
A várost lassan felfaló, sátánian gonosz Lény nyomába eredve a diákcsapat bejárja Budapest titokzatos, föld alatti helyeit. Sáráék víztározók, kazamaták és kripták mélyén kutakodnak, végül pedig felveszi a harcot a kamaszokat rettegésben tartó rémmel.

   Fiala Borcsa az egyik kedvenc kortárs, magyar szerzőm, akinek minden megjelent ifjúsági regényét olvastam és most meg is vettem a legújabbat, közben pedig arra is rájöttem, hogy feltétlenül be kell majd szereznem saját példányt a többi kötetéből.
   A Budapesti rémálom egy fantasy regény, azon belül is egy urban fantasy, hiszen egy mai, modern városi környezetben játszódik és az írónő stílusához hűen remekül bemutatja Magyarország egy szegletét, miközben gyerekekkel, esetünkben inkább tinédzserekkel kalandozhatunk.
   Ezúttal Budapest van terítéken.
   Már a belső borítón lévő térképmellékletből megtudhatjuk és persze a címből is, hogy most a főváros lesz a helyszín. Az írónő könyvei egyszerre szellemesek és játszva tanítanak.
   Most is sok érdekességet megtudhatunk, miközben együtt nyomozunk a Feszty Masa gimnázium tizedikes tanulóival, akik egyhamar rájönnek, hogy egy titokzatos, ősi Lény ébredt fel álmából, hogy gonoszságokat műveljen a mai fiatalokkal.
   A Bakonyi zsiványokban már kacsintgattunk a fantasy felé, hiszen ott a főszereplő időutazásban vett részt.
   Sára, Guszti és a Masamondó diákújság szerkesztői pedig egy démonnal kerülnek szembe, aki leginkább a tinik rémálmaiból táplálkozik.
   A sztori kicsit ismerős lehet, hiszen valami ilyesmi volt anno a Rémálom az Elm utcában című filmben is, de ez senkit se tántorítson el, mert attól még szuper kötet, roppant élvezhető és persze végtelenül humoros.
   Nagyszerűen bemutatja a mai fiatalok iskolás mindennapjait és fontos hangsúlyt fektet arra, hogy bizony ez a menthetetlennek hitt alfa generáció is tud még kellemes meglepetéseket okozni.
   A misztikum valóban fontos szerepet kap a történetben, hiszen Guszti, becses becenevén Gus, látja a szellemeket és igen jó barátságot ápol velük. Leginkább ő lesz Sára és barátai segítségére a Lény ellen vívott elkeseredett harcukban.
   Fiala Borcsa most is jól ábrázolja a család és a barátok fontosságát, a pozitív életszemléletet, miközben egyszerre okítja az olvasót és szórakoztatja azt.
   Nem győzöm hangsúlyozni, hogy mennyire jó lenne ha az oktatásüggyel foglalkozó ,,szakemberek" is belátnák végre a kötelező olvasmányok megreformálását, mert bizony a szerző könyveit mind-mind jó szívvel tudnám ajánlani az iskolások különböző korosztályainak számára.
   A végével nem vagyok teljes mértékben elégedett, mert számomra nagyon hamar záródott le, a megoldás is igen hirtelen jött és ezért maradt bőven hiányérzetem. Szívesen olvastam volna még legalább egy-két plusz fejezetet vagy legalább egy jó hosszú epilógust.
   A Lényről is jó lett volna még többet megtudni. Főleg az eredetéről...
   Ettől eltekintve viszont most is élveztem az olvasást, teljes mértékben lekötött és újfent jó szívvel ajánlom ezt a könyvet és persze az összes többit is, nemtől és kortól függetlenül.
   Pár szó a borítóról:  A borító újfent Bernát Barbara érdeme, munkája.
   Nagyon jól illik az előző kötetekhez, mint eddig mindig. 
   A borítón Sári és Gus kettősét láthatjuk, a Lénnyel a háttérben.

Megjegyzések