Könyvkritika: Lucy Strange - Az ​Alka-sziget rejtélye

Lucy Strange
Az ​Alka-sziget rejtélye (The Island at the Edge of Night)
Magyar kiadás éve: 2025
 
Fülszöveg:
Egy távoli, elhagyatott szigeten, egy bentlakásos iskola rideg falai között Faye Fitzgerald hirtelen rádöbben, hogy társaival együtt azért került oda, mert valami gonoszságot követett el. De hiába próbálja felidézni a viharos éjszakát, amikor elment otthonról, nem emlékszik rá, hogy pontosan mi történt. Elhatározza, hogy felderíti a sziget baljós rejtélyeit, de vajon ahhoz is lesz bátorsága, hogy szembenézzen a saját lelkében lakozó titkokkal?
 
   Lucy Strange neve nálam garancia a minőségi irodalomra. Egyszerűen nem tud olyat írni, amiben én akár csak egy kicsit is csalódni tudnék.
   Rettentően vártam már ennek a könyvnek a magyar megjelenését, hiszen jó sok idő telt el a legutóbbi Strange-kötet óta és féltem, hogy a kiadó esetleg nem fog több regényt megjelentetni a szerzőtől.
   Az Alka-sziget rejtélye egy gótikus irodalmi gyöngyszem, kiváló ifjúsági rejtély és persze tanulságos, drámai, valamint varázslatos.
   Főszereplőnk, Faye, valami szörnyűséget tett, valami olyat követett el, amiért a családja száműzi őt az Alka-szigetre, habár a kislány semmire sem emlékszik.
   A szigeten található az egykori apátságból lett iskola, ahová olyan gyerekek kerülnek, akik gonoszak.
   Ez bizony így ki van mondva, ilyen nyíltan és sokkolóan le van írva, szóval már eleve egy érdekes helyzetből indulunk, hiszen mégis mit tehet egy gyermek, ami miatt azt minden további nélkül, gonosznak bélyegzik?
   Megannyi titok, hazugság, csalás és gyilkosság lappang az iskola ódon falain belül, ráadásul Faye és a többiek hamar rádöbbenek, hogy ők tulajdonképpen foglyok itt, menekülniük pedig talán nem is lesz lehetséges...
   Imádtam a sztorit körüllengő baljós hangulatot. Ijesztő volt, felkavaró.
   Kiváló arányban volt a misztikum és a realitás. A népi folklór erősen jelen volt, de LS új módon szőtte bele a cselekménybe.
   Érdekes karakterekkel találkozhattunk, mint például maga Faye, Filiberto herceg vagy éppen Boudicca. Összetartottak és mindenben támogatták egymást.
   Aztán persze ott voltak a megosztó felnőttek is. A Lighter házaspár, Christina néni, Sir Charles vagy éppen a vén tengeri medve, Maddox Gillespie.
   Fontos szerep jutott a barátságnak, a családnak és persze a felnőttek, gyerekekhez fűződő viszonyának, valamint az ember és a természet kapcsolatának.
   Az állatok szeretete ismét jelentős szerepet játszott. Bruce, a kutyus nagyon édes volt, no és persze Hárpia, a póni is.
   A fák titkai és Faye apjának kutatása lenyűgözött, ráadásul ezáltal volt egy történet a történetben szál is.
   A vége reményt keltő és minden kérdésre választ kapunk. 
   Na jó, majdnem mindenre, ám azzal a pici rejtéllyel nincs gond, sőt, inkább inspiráló, hogy a szerző ránk bízza a dolgot.
   Lucy Strange stílusa mindig elvarázsol. Szépirodalmi módon fogalmaz, mégis olvasmányosan. 
   Pörögnek az események, sosem állunk meg egy pillanatra sem.
   Kimondottan jó lenne ha idehaza nagyobb figyelmet kapnának az ő művei és most is leírom, ha kell újra meg újra, hogy bármelyik regénye lehetne kötelező olvasmány.
   Természetesen új Kedvencet avattam, ez igazából soha egy pillanatig sem volt kérdés. :)
   Annyira szuper lenne, ha megjelenne majd a Pam Smy által illusztrált és azzal közös: Lockett & Wilde's Dreadfully Haunting Mysteries: The Ghosts of the Manor kisregény vagy éppen más írásai is.
   Olvassatok tőle, mert megéri.
   Pár szó a borítóról:  A borító az eredeti kiadás magyarosított változata, rajta Faye, aki egy csónakban hajózik az Alka-sziget felé vagy éppen el onnan? Ki fog derülni.
   A színek annyira tetszenek, a lila és a narancssárga árnyalatait egyszerűen imádom.

Megjegyzések