Könyvkritika: Lucy Strange - A ​világítótorony legendája

Lucy Strange

A ​világítótorony legendája  (Our Castle by the Sea)

Magyar kiadás éve: 2019

Fülszöveg:

A világítótoronyban felnövő Pet világa tengeri viharok, titkos alagutak és egy titokzatos vízszörnyről szőtt legenda köré épül. De most, hogy Anglia háborúban áll, a fennsík egyszeriben csaták helyszíne lesz, és a családja szétszakad. Ez a könyv egy kicsi, bátor lányról szól, akire senki sem figyel oda, és aki riadtan bújik el, ha egy repülőgép elszáll fölötte. Egy lányról, aki részese lesz a legendáknak.

   A ​világítótorony legendája a harmadik Lucy Strange könyvem, mert A kastély szelleme és A nővérek átka című kötetek már sorra kerültek nálam, így ezen a linken olvashattok róluk bővebben.

   Azért írok most külön erről a regényről és nem egyben egy másikkal, mint legutóbb, mert kicsit lassabban haladtam vele, nagyobb volumenű írásnak gondolom, ráadásul sokkal komolyabb témákat dolgoz fel, mint ahogy azt jó előre várnánk.

   Persze a rövidke kis fülszöveg már sokat elárul.

   Nem feltétlenül gondolom úgy, hogy ez egy gyermekkönyv, sőt igazából már megutóbb is írtam, hogy Lucy Strange könyveit jó szívvel ajánlom minden korosztály számára.

   A regényben egy roppant aktuális és sajnos végtelenül szomorú téma kerül a középpontba, a háború, itt konkrétan a II. világháború.

   A regény a háború kitörése előtti rövid, de feszült időszakról mesél, majd több részre bontva, magáról a háború első évéről és persze annak romboló, pusztító hatásairól egy kis vidéki, angol halászfalucska és annak lakóinak életén keresztül.

   A főszereplőnk és egyben a mesélőnk, Petra ,,Pet" Smith, egy olyan lány, akit már megszokhattunk az írónő előző történeteiben is. Tipikus főhősnő, szuper karakterfejlődéssel, megható karakterívvel.

   Pet és a családja egy világítótorony őrei és gondozói, annak a tövében laknak egy kis házikóban, ráadásul a háború miatt még nehezebb lesz nekik, főleg azért, mert az édesanyjuk német származású.

   Érdekes megközelítés volt egy félig német családról írni a II. világháború poklában, ilyet eddig még sosem olvastam.

   Ebből is látszik, hogy miért annyira különlegesek Lucy Strange könyvei.

   Számtalan sok olyan háborús sztorit ismerünk, amiben németek szerepelnek, de szerintem kevés az olyan, ahol ők lettek megtéve főszereplőnek.

   Petráék mindeddig nyugodt és kiegyensúlyozott életére csakhamar rávetül a kirekesztés, a kémkedés gyanújának árnyéka, utána pedig még szörnyűbb dolgok veszik kezdetét...:(

   Nem egy könnyed olvasmányról van szó. A kiadó 10 éves kor felett ajánlja, a Molyon pedig sok olvasó inkább 15 éves kortól, amit én magam is támogatok.

   Ebben a történetben tengeri szörnyek, nyomtalanul eltűnt hajók és négy önfeláldozó lány legendája elevenedik meg, ám ez csak a keretet adja, egy csipetnyi misztikumot csempész a sokkalta fontosabb és sokkolóbb események sűrűjébe.

   A varázslat, a mágikus realizmus ott bujkál a lapok között, de nincs egyértelműen kimondva.

   Van itt bizony hazaárulás, kémkedés, hazugság, tiltott szerelmek, rombolás, halál, szabotázs akciók sora, valamint az egyre közeledő háború rémsége, mégis felszabadít, hogy aztán egyszerre töltsön el irtózattal és reménnyel.

   Mindezek középpontjában pedig, egy a saját, önnön bátorságát sem igazán ismerő kislány áll, aki szépen-lassan felnő, - túlságosan is hamar - de megtanulja, hogy mi az igazi szeretet, kiben érdemes bízni és kiben nem!

   Bevallom, hogy nem sokszor szoktam elolvasni a könyvek végén lévő Köszönetnyilvánításokat, de Lucy Strange-nél minden esetben megteszem, legfőképpen azért, mert az írónő maga mesél arról, hogy milyen történelmi kutatásokat végzett - többek között - ehhez a kötethez is.

Lucy Strange és a könyv

   Bámulatos volt megismerni egy másik oldalt, azoknak a német származású embereknek a sorsát, akiket nyomasztó bizalmatlanság övezett és így sokukat elválasztottak a családjaiktól, kiszakították őket a megszokott közegükből, hogy végül valami mondvacsinált indokkal felakasszák és/vagy évekig bezárva tartsák őket.

   Ugye, hogy ezt még ti sem ismertétek igazán? Nemhiába mondják, hogy minden éremnek két oldala van. 

   A történelemórákon mindig a németek rémtetteiről hallunk, ami persze egyértelmű, nem szándékom semmibbe venni azokat, de azért érdekesnek bizonyult arról olvasni, hogy mások miként bántak velük, legalábbis azokkal, akiknek csupán tényleg csak annyi volt a bűne, hogy régen Németországban laktak vagy éltek ott rokonaik, ismerőseik.

   A szerző mindig alapos, átgondol mindent mielőtt leírná, megfontoltan utánanéz a dolgoknak, majd azokból alkot valamit a fantázia és a valós események határain egyensúlyozva.

   Olvasás közben bőven értek váratlan meglepetések, kellemesek és kellemetlenek egyaránt, szóval engem végig lekötött, izgalmas volt, de azért annyira nem tetszett, mint mondjuk A nővérek átka.

   Leginkább azoknak ajánlom, akik szeretik az írónő munkásságát, valamint olyan olvasóknak, akiket leköt egy ifjúsági könyv, amely komoly témákat boncolgat és rengeteg tanulsággal bír. 

   Nem győzőm hansúlyozni, hogy az iskolákban bármelyik LS regény lehetne kötelező olvasmány és/vagy ajánlott irodalom.

   Pár szó a borítóról:  A borító az eredeti kiadás magyarosított változata, ami megint csak csodaszép.

   Szépen összeillik a többi regénnyel.

   A borítón az a bizonyos legendás világítótorony, valamint a Petráék háza, a tenger és a közelgő, fenyegető hajóhad, illetve a vadászrepülő, no meg Pet maga, aki ennek az egésznek a tanúja volt.

   A könyv kívül-belül meseszép, igényes rajzokkal teli és a kihajthatós borítófülek újfent egy teljes képet adnak ki.