Könyvkritika: L. J. Shen - Vadító

L. J. Shen

Vadító (Angry God)

Vágyak iskolája trilógia - Harmadik kötet

Magyar kiadás éve: 2022

Fülszöveg:

Az összetört szívek szellemei visszatérnek

Vaughn Spencer.

Csak úgy nevezik: A Vadító.

Számomra nem több egy szívtelen királyfinál.

A szülei uralják a várost, a rendőrséget és a Fő utca minden polgárát és üzletét.

Nekem nincs másom, csak az én szaftos kis haragom, amit iránta érzek – amióta egyszer majdnem megölt.

Miközben minden hétvégén más csajjal kavar, sorra töri a szíveket, orrokat és szegi meg a szabályokat, arra is marad ideje, hogy engem szívasson.

Foggal-körömmel küzdök ellene, és nem számítok arra, hogy a gimnázium befejezése után az óceán túloldalára is követ majd.

Most mégis itt van velem egy sötét, kísérteties kastélyban, London külvárosában.

Ösztöndíjas gyakornok. Egy pazar szobrász. Egy született zseni.

Azt mondják, ez a hely el van átkozva, és tényleg.

A Carlisle-kastély két szörnyű titkunkat is őrzi.

Vaughn azt hiszi, megölheti az elmúlt idők szellemeit, de van valami, amit nem tud. Hogy amit kaszabol, az a szívem.

   Lezárult egy újabb trilógia, ami hivatalos spin-offja volt a Sinners of Saint sorozatnak. A köszönetnyilvánításban maga az írónő hangsúlyozza, hogy ez az egyik kedvenc regénye magától és úgy egészében véve mindhárom kötet közel áll a szívéhez.

   Hónapokkal ezelőtt sorra került már nálam a Könyvkritika: L. J. Shen - Vakmerő és a Könyvkritika: L. J. Shen - Vagány is, amiket szerettem, de legjobban a Vadítót vártam, mert úgy éreztem, hogy ez lesz az én könyvem.

   Tévedtem, méghozzá igen nagyot.

   Nem azt mondom, hogy utáltam, de volt egy pont amikor azt éreztem, hogy félbehagyom, nem folytatom tovább és annyira megviselt, lesokkolt, egyszerűen elborzadtam tőle.

   Szigorúan 18 éven felülieknek ajánlom és erős idegzetűeknek.

   E. K. Blair regényét a Banget pont az ilyen gyermekmolesztáló, kegyetlen pedofil események és túlontúl részletes leírások miatt hagytam abba...

   Még a Papírhattyú sem viselt meg ennyire, pedig az sem könnyed témákat boncolgatott...sőt.

   A Vadító egy olyan fiú és lány szerelmi történetét meséli el, akik pusztítóak egymás számára, gyötrödnek az őket ért megrázkódtatásoktól, gyűlölik a másikat, ám legfőképpen önmagukat.

   Vaughn esetében azt érzi az ember, hogy ez a fiatal fiú nem normális, erős szociopata és néha már-már pszichopata hajlamokat mutat, persze a szerző megadja nekünk a választ és a kegyelemdöfést, hogy miért is lett ilyen szerencsétlen.

   Lenora alapjában véve rendes, csendes lány, ám Vaughn olyan sokat gyötri, akárcsak az osztálytársai, akik gúnyolják, megalázzák, fizikailag bántalmazzák és majdnem meg is ölik!, hogy szintén van rá magyarázat, miért válik ennyire elkeseredetté, lemondóvá.

   Ha azt hittétek, hogy az Ádáz eseményeit és ezáltal Emilia és Vicious mérgező, Se veled, se nélküled! kapcsolatát nem lehet felülmúlni, tovább fokozni, akkor óriásit tévedtetek. Lenora és Vaughn rajtuk is túltesznek.

   Olvasás közben végig azon járt az agyam, hogy ezek ketten mégis mikor fogják meggyilkolni egymást? Már szinte ,,vártam", hogy komolyabb sérülést okozzanak a másiknak, bármilyen bután is hangzik ez tőlem.

 A kép forrása: Pinterest

   A legtöbbször fizikai fájdalmat éreztem a könyv olvasásakor, valamint letettem inkább, szünetett tartottam vagy éppen a fejemet fogva jajgattam. Borzalom!

   A karakterek persze most is sokat változtak, fejlődtek pozitív irányba, L. J. Shen mindent elkövetett, hogy megmásítsa a véleményünket azokról a figurákról, akiket ő maga tett unszimpatikussá a szemünkben, ezt elismerem.

   Váltott szemszögekben, több idősíkon követhettük nyomon az eseményeket és persze egy-egy fejezetben a szülők szólaltak meg, a kötet vége felé közeledve, amikor kiderült, hogy Vaughnnal milyen kegyetlen dolgok történtek.

   Számomra egyébként Emilia és Vicious, mint szülők, eléggé leszerepeltek,  mert ők maguk emlékeznek vissza bizonyos jelenetekre, majd vallják be, hogy évekig nyomasztotta őket a gyanú, hogy valami nem stimmel Vaughn viselkedésével, valamint az őt zaklatóval sem, mégis állandóan bemagyarázták maguknak, hogy biztosan tévednek, a fiú szólna ha bármilyen atrocitás érte volna...

   Ebben semmiféle realitást nem láttam és mélyen elítéltem őket. Könyörgöm! ott éltek a gyerekükkel és látták, hogy egyik napról a másikra mennyire rossz irányba változott, majd ahogy nőtt, úgy lett még inkább kegyetlen másokkal, önpusztító és a többi, akkor miért nem tettek valamit, bármit?

A kép forrása: Twitter

   Vaughn pedig aztán el is meséli, hogy egyszer szinte rajtakapták őket a szexuális zaklatás után, Vicious már-már sarokba szorította az illetőt, marta őket a gyanú, hogy itt valami rossz történt, ám végül csak hallgattak, elterelték a saját figyelmüket, szinte meggyőzték önmagukat, hogy az nem lehet, ilyen az ő fiúkkal nem történhetett...:(

   Aztán ott volt még két olyan jelenet, ami szintén kiverte nálam a biztosítékot. Az egyik, amit Lenny tett a legjobb barátjával Pope-pal és kötelezte rá Vaughnt, hogy végignézze. Bosszú ide vagy oda, ez nekem gyerekes tett volt, meggondolatlan és totál felesleges. 

   No és persze az a bizonyos vésős incidens, a vérszívások...áh inkább hagyjuk is!

   Meglepő módon semmilyen szinten nem kavart fel Vicious végső tette, inkább megkönnyebbülést éreztem, elégtételt, hogy egy ilyen féreg, mint a zaklató, azt kapta, amit bőven megérdemelt!

   Nem szeretnék többet írni erről a kötetről, mert csalódást okozott, főleg amiatt, hogy a szereplők nem megfelelően kommunikáltak egymással és emiatt évtizedekig gyötrődtek, nem mellesleg pedig, sok más áldozat kínjait megelőzhették, elkerülhették volna...

   Egyetlen pozitívuma, hogy többször említsére került benne Troy Brennan, a Sparrow kötet férfi főszereplője, aki itt szintén ,,mindent is" elintéző megoldóemberként volt emlegetve. :)

   Pár szó a borítóról:  A borító követi az előző két rész tematikáját, ami a külföldi kiadások egyik magyarosított változata.

   Termépszetesen a főszereplő, Vaughn Spencer van a középpontban.

A kép forrása: Pinterest