Könyvkritika: L. J. Shen - Vakmerő
L. J. Shen
Vakmerő (Pretty Reckless)
Vágyak iskolája trilógia - Első kötet
Magyar kiadás éve: 2021
Azt mondják, a bosszú hidegen tálalva a legjobb.
Penn
Négy évem volt arra, hogy feldolgozzam, mit tett velem Daria Followhill, és a szívem mára jéggé vált.
Az enyém lett az első csókja.
Az övé pedig az, amit a legjobban szeretek.
Én szegény voltam.
Ő gazdag.
Hogy mi a jó a körülményekben? Hogy változnak. Gyorsan.
Most én vagyok a szülei legújabb kis projektje. A lakótársa. A kínzója. És a kapitánya annak a rivális focicsapatnak, amit annyira gyűlöl.
Én lettem a mostohatestvére!
Annak, aki tönkreteszi a legjobb dolgot az életemben, fizetnie kell, ő pedig a könnyeivel fog. Daria Followhill azt hiszi, ő A királynő. Én viszont be fogom bizonyítani neki, hogy nem több egy elkényeztetett kis hercegnőnél.
Daria
A klasszikus, lázadó punkok senkit sem izgatnak. De ha egy szemét ribi vagy? Ó, akkor beszólnak minden csípős megjegyzésért, gúnyos szemforgatásért és azért, ha az ellenségeid útjába állsz. Tudom, mert az vagyok.
Magas sarkúval baromi nagyot lehet döfni, amikor átsétálsz benne valakin, akit bántani akarsz.
Penn Scullynak teljesen kivéreztettem a szívét, majd otthagytam egy szemeteskukában egy verőfényes nyári napon.
Négy évvel ezelőtt azt kérte tőlem, hogy őrizzem meg neki az összes első alkalmamat.
Most a folyosó túloldalán lakik, és egyedül arra vágyom, hogy én legyek neki mindenben az utolsó.Amikor nekem adta a szívét, az utolsó szavai azok voltak: „semmi nincs ingyen”.
És most? Most ő fizet nekem.
Múlt héten írtam már L. J. Shen egy másik sorozatának kezdő részéről, az Ádázról, amiről ezen a linken olvashattok bővebben, most pedig hozom a fentebb említett történet spin-offjának első kötetét, ami nem a Könyvmolyképző kiadónál jelent meg, hanem az Álomgyárnál.
Ez a Vágyak iskolája trilógia első felvonása, a Vakmerő.
Kicsit tartottam attól, hogy kimondottan spoileres lesz, hiszen nem olvastam még a Bajkeverő/Ruckus című regényt, a többi pedig ugyebár még bőven várat magára...
Itt-ott azért akadtak kikacsintások, visszautalások és bizonyos karakterek itt újból megjelentek, akik már az Ádázban és persze majd a folytatásaiban, de számomra egyáltalán nem volt zavaró, mindent tudtam követni és úgyanúgy élveztem az olvasást.
Annyira nem viselt meg, mint az Ádáz, de erősen elgondolkodtatott, megrázott és ott tartok, hogy még most is a hatása alatt állok, csakúgy, mint a Vicious esetében.
Úgy tűnik, hogy L. J. Shen kimondottan jól ért ehhez. A stílusa, de legfőképpen az általa életre keltett karakterek beeszik magukat az ember bőre alá, az ember lelkébe és elméjébe.
Olvasás közben megint ezernyi érzést éltem át. Vágyakoztam, undorodtam, szerettem és gyűlöltem, bosszút álltam és imádkoztam, mint az összes szereplő, de legfőképpen Daria és Penn párosa.
Az ő kapcsolatuk is mérgező/toxikus volt, akárcsak Vicious és Millie esetében, itt csupán annyi volt a különbség, hogy őket végig a tinédzser éveik alatt követhettük nyomon, hiszen ez a trilógia, mint ahogyan azt a magyarosított cím is igen bölcsen mutatja, középiskolásokról szól, az All Saints High gimnazistáiról.
Ha szerettétek könyvben A Royal családot, valamint filmben a Kegyetlen játékokat, akkor ez a könyv is tutira elnyeri majd a tetszéseteket, mert azok legjobb és legzűrösebb jeleneteit idézték, megspékelve jó sok káromkodással, szókimondással, nyers és forró erotikával, valamint taszító szóbeli és fizikális bántalmazásokkal, no meg rengeteg ármánnyal és hazugsággal.
Vajon tényleg ilyenek a mai fiatalok? Ez volt számomra az egyik legégetőbb kérdés, amire félek, egy csupa, nagybetűs IGEN a válasz, akkor viszont roppant elkeserítő a helyzet, mert ami itt végbement, azt senki sem teszi zsebre.
A kép forrása |
Daria a tipikus méhkirálynő, az elkényeztett kis hercegnő, aki már hozzászokotott, hogy mindent és mindenkit megkap, legalábbis ez a látszat. Az élete tökéletes, irigylésre méltó, belül viszont üvölt és arra vár, hogy valaki megmenste végre. Először nem kedveltem őt, igazi antihős volt a szememben, de ahogy haladtunk előre a történetben megértettem a tetteit és viszonylag egész pozitív karakterfejlődésen esett át.
A szüleit inkább nem minősítéseném. Szerintem borzalmasak és az írónő jól ért ahhoz, hogy rossz szülőket ábrázoljon, akiktől kiráz a hideg. Jaime, mint apa, még csak-csak elment, de Melody? Róla semmi jót nem tudok írni. Azt hittem túl későn jön rá, hogy mekkora hibákat vétett a lánya nevelésében.
Az is felmerült bennem, hogy az Ádázban a rossz gyermekkorral és a nemtörődöm szülőkkel magyarázták - például - Vicious minősíthetetlen viselkedését, de ezeknek a tiniknek elvileg mindenük megvan, a szüleik is boldogok és mégis annyira balhésak, hogy az valami eszméletlen!
Penn, a férfi főszereplő, egy igazi vakmerő, - hiszen a cím is ezt a jelzőt használja rá - vad, magányos, sértett, haragos fiú/fiatalember, aki szintén sok hibát vétett és sokáig nem is nagyon igyekezett azokat helyrehozni. Őt kicsit jobban szerettem, mint Dariát, de még így is hagyott némi keserű szájízt a viselkedése.
Amikor együtt voltak, ők ketten pusztították, rombolták a másikat és önmagukat is. A kémia természetesen kiválóan működött közöttük, megint csak sisteregtek a lapok, aztán meg a fejemet fogtam, annyi mocskos dolog történt közöttük, de akkor sem értettem sokszor, hogy ők mégis mit gondolnak? Mi fog ebből a se veled-se nélküled kapcsolatból kisülni?
A kép forrása |
Bőven követtek el hibákat, kicsinyesek, önzőek és gonoszok voltak, mint úgy egészében az összes szereplő. Nehezen tudtam bárkivel is azonosulni, talán azért nem tetszett annyira, mint az Ádáz, mert ott legalább Millie-t kedveltem.
Ez a sztori is egy érzelmi hullámvasút volt. Teljesen megdöbbentett és közben el is kápráztatott.
Szerintem sokkal több erotika és sokkal több szókimondó, obszcén nyelvhasználat szerepelt benne, mint az Ádázban, aminek ugyebár nagy része kimondottan felnőttekről szólt.
Ez egy igazán nem mindennapi, megosztó, lélektipró regény, amit leginkább azért ajánlok, mert bizony a tinédzser körítés ellenére igen komoly témákat boncolgat. Fel kell készülni, hogy nem holmi habos-babos, csilli-villi, rózsaszín és könnyed kis történetről van szó.
A kiadó legutóbbi nyilatkozata alapján a folytatás november elejére várható, még a befejezés majd csak a jövő év elején. Rajtam kívűl ki várja még?
Pár szó a borítóról: A borító az eredeti kiadás egyik módosított változata és Penn Scully-t láthatjuk rajta, az ő karakterét ábrázolja.
Lehet, hogy a borító most csalóka, mert a jóképű pasinál ezerszer több rejlik benne, mint azt gondolnánk egy ilyen erotikus, limonádé kötetnek hitt regényről.
Megjegyzések
Megjegyzés küldése