Könyvkritika: L. J. Shen - Bajkeverő

L. J. Shen

Bajekverő (Ruckus)

Sinners of Saint sorozat - Második rész

Magyar kiadás éve: 2021

Fülszöveg:

Ha ​valami romlott és piszkos és szórakoztató – akkor benne vagyok! És ez a lány? Úgy tűnt, igazán szórakoztató lenne megrontani.

ROSIE

Azt mondják, hogy az élet egy gyönyörű hazugság, a halál pedig egy fájdalmas igazság. Igazuk van. Senki sem keltett bennem elevenebb érzést, mint az a pasi, aki állandó emlékeztetőül szolgál arra, hogy a napjaim meg vannak számlálva. Ő az én fényes, tiltott gyümölcsöm. Egy hatalmas illúzió a kegyetlen valóságommal szemben. Ráadásul a nővérem exbarátja. Mielőtt azonban elítélnél, egyvalamit tudnod kell: én láttam meg őt először. Én sóvárogtam utána először. Én szerettem bele először. Tizenegy évvel később pedig besétál az életembe, és egy második esélyt követel. Dean Cole akar lenni az én Bronzlovasom. De az én időm lejár. Nem olyan vagyok, mint mások. Van egy betegségem. Néha én győzedelmeskedem felette, máskor a betegség felettem. A lovagom, fehér lovon, végre megérkezett. Remélhetőleg még nem túl későn.

DEAN

Azt mondják, hogy a legfényesebb csillagok égnek ki a leggyorsabban. Igazuk van. Ez a csaj teljesen felvillanyoz. Pimasz és szarkasztikus, de hatalmas a szíve. Egy olyan világban, ahol minden fénytelen, úgy ragyog, mint a kicseszett Szíriusz. Tizenegy évvel ezelőtt a sors elválasztott bennünket egymástól. Nem fogom hagyni, hogy ez ismét megtörténhessen. Kész küzdelem közel kerülni hozzá, de nem a semmiért nevez mindenki Ruckusnak, vagyis Bajkeverőnek. Rosie LeBlanc hamarosan megtapasztalhatja, milyen az, amikor teljes erőbedobáással harcolok valamiért. És a meghódítása minden más győzelemnél édesebb lesz.

   Az előző, Vicious-Ádáz értékelésemben már írtam, hogy nekem Rosie és Dean párosa nem tűnt olyannak, mint akikben sok potenciál rejlik, de ennél nagyobbat nem is tévedhettem volna, méghozzá teljesen jó értelemben.

   Sok mindenben különbözött az Ádáztól, hiszen Millie és Vicious duója toxikus volt és megrázó, szinte majdnem megölték egymást, közben pedig mégis imádták a másikat, még ebben a kötetben hamar világossá vált, hogy Bébi LeBlanc és Ruckus mindig is kerülgették egymást, csak rosszkor-rossz időben.

   Nekik szükségük volt egymásra, arra, hogy legyen valaki aki esélyt ad nekik, támogatja és segíti őket, különben tényleg mindketten elvesztek, megsemmisültek volna...

   Az ő kapcsolatuk és ezáltal az egész könyv, teljesen más hangulatot árasztott. Nem volt tele annyi feszültséggel és gyűlölettel, ami üdítően hatott főleg az időközben általam beágyazott Vakmerő spin-off után.

   Szeretem egyébként az ilyen sorozatokat, ahol minden kötetben más-más páros kap főszerepet, de azért a régi karakterek is előkerülnek, így róluk is újabb dolgok derülnek ki, őket is sokszor más megvilágításba helyezi egy-egy esemény.

   Itt is két idővonalon, a jelenben és a múltban zajlottak az események, amiket jól lehetett követni, akárcsak a szemszögváltásokat, mert azokra meg egyszerűen szükség volt. Haragudtam is volna ha nem láthatunk bele Dean elméjébe és gondolataiba, hiszen ő egy igen megosztó és szórakoztató személyiség.

   Rosie a betegsége ellenére is kitartó, tűzrőlpattant, egy végtelenül szimpatikus főhősnő, aki nem hagyja magát egykönnyen, kivéve persze Dean esetében.

A kép forrása: Pinterest

   Ruckus, hűen a nevéhez, egy valódi bajkeverő. Drogozik, iszik, falja a nőket és látszólag semmi sem érdekli, közben pedig - kicsit klisésen persze - érző szív dobog benne és neki is megvannak a maga piszkos kis titkai, a múlt kísértő démonai. A magyarázat, hogy miért olyan, amilyen.

    Millie és Vicious itt is felbukkantak, habár már csak mellékszereplőkként. Nem annyira tudtam kedvelni őket, mint a saját történetükben, valahogy picit elsikkadtak, kevésbé tűntek élettelinek, pedig velük is történtek bőven dolgok, sőt, Millie titkolózását nem értettem és nem is tudtam hová tenni. Annyira furcsa volt.

   Sokkal több erotikát és vad szexjelenetet kaptunk, néha még picit egy enyhe BDSM, domináns - alávetett szál is befigyelt, de ez most számomra kifejezetten tetszett. A kémia itt is szuperul működött, pörögtek a lapok, L.J. Shen egyszerűen tudja, hogyan ragadja meg az olvasói figyelmét. Pikáns és pimasz. Imádom.

   A legtöbb esetben a vonaton olvastam megint és hát bizony akadtak pillanatok, amikor elpirultam vagy hangosan felnevettem.

   A humor végig jelent volt, hála Rosie és Dean élesen csípős, adok-kapok szóváltásainak, amiken határozottan jókat derültem.

A kép forrása: Pinterest

   Most is akadt bőven dráma, előtérbe került a szülői felelősség, a rossz nevelés és minden olyan dolog, amin elcsúszhattak a dolgok, félreértések egész garmadája, amiért ők ketten évtizedekig arra kényszerültek, hogy kerülgessék egymást, mint macska a forró kását.

   Káromkodásokból, durva szóhasználatból itt sem volt hiány, de ezt már megszokhattuk.

   Itt is bebizonyosodott, hogy a pénz, a gazdagság semmire sem megoldás és nem tesz boldoggá, no persze azért sosem hátrány ha van belőle bőven. ;) Nem legyünk álszántek!

   A lezárás kerek lett, nem hagyott maga után nyitott kérdéseket és pont jól jön ki, hogy végül Luna és Knight könyve később jelenik meg idehaza, így kvázi közvetlen folytatása lesz majd ennek a kötetnek.

   Bárcsak hamar megjelenne a harmadik és negyedik rész, vagyis Trent és Roman ​'Bane' Protsenko könyvei, utóbbiról egyelőre azt sem tudom hogy kicsoda és miként kapcsolódik a Négy Féktelen Szívtipróhoz?!

   Pár szó a borítóról: A borító az eredeti kiadás magyarosított változata, rajta - elvileg - a félmeztelen, tusoló Dean, akit bizony pontosan így képzelek el és NAGYON SZEXI. *_*

   A ,,tipikusan tucat és semmitmondó borító, amivel már Dunát lehetne rekeszteni" esete itt is fennáll azért, viszont valljuk be: kimondottan jó ránézni.

A kép forrása