Könyvkritika: R. S. Grey - Nem is olyan rendes srác

R. S. Grey

Nem is olyan rendes srác (Not ​So Nice Guy)

Magyar kiadás éve: 2020

Fülszöveg:

– ​Úristen! Hát ő meg kicsoda? – Gyakran kapom meg ezt a kérdést.

– Ja, hogy ő? – válaszolom. – Ő csak Ian.

„Csak Ian.” A „Csak Ian” az évszázad legbénább jellemzése.

Csak a Mona Lisa. Csak a Taj Mahal. Csak Ian, az unalmas kockahasával

és a sablon gödröcskés mosolyával, mi?

Csak Ian… csak a legjobb barátom.

Elképesztően közel állunk egymáshoz, olyan mélyre jutva a barátzóna állapotába, hogy a munkahelyünkön mindenki azt gondolja, egy párt alkotunk – egészen addig, amíg egy nap ki nem pattan a hír a tanáriban, hogy Ian egyedülálló. Szabad préda.

Az újdonsült népszerűségében lubickolnia kellene, de mindkettőnk legnagyobb meglepetésére, az egyetlen figyelem, amire látszólag vágyik, az enyém. A korábban ártatlan éjszakai csevegéseinkből korhatáros telefonhívások lesznek. A játékos évődésünk egy új, kockázatos élt kap. Azt gondolom, hogy csak cukkol, de amikor az osztályteremben felültet az asztalra, a kezeit pedig becsúsztatja a szoknyám alá, nem marad tér a bizonytalanságnak.

Kicsit félek attól, hogy a dolgok rosszul alakulnak, és elveszítem a legjobb barátomat, szóval, a legjobb lesz, ha kihátrálok és nem viszonzom ezt az eget rengető csókot.

De, kit is akarok áltatni ezzel?

   Nem olvastam még ezelőtt az írónőtől és teljesen véletlenül akadtam rá erre a könyvre, ahogy éppen a Rubin pöttyös kötetek között keresgéltem, ám a borító és aztán a fülszöveg is felkeltették az érdeklődésemet, szóval gondoltam megrendelem és teszek vele egy próbát.

   Bizadalmam nem sok volt benne, hiszen tavaly befürödtem egy hasonló témájú történettel, Whitney G. - Barátod: ​Carter. Emlékeztek még, hogy mennyire utáltam? :P

   Sosem hittem ebben a női és férfi barátságban és igazából ez a témája ennek a romantikus komédiának is. Itt újra bebizonyosodik, hogy férfi és nő között nem lehet, egyszerűen lehetetlen! a barátság.

   Ám a Barátod: Carterrel ellentétben, szerencsére nem kanos tinik voltak a főszereplők, hanem felnőtt emberek, tanárok, akik mondjuk nem mindig viselkedtek éretten, viszont a humor, a jópofa beszólások, ezáltal tehát a nevetés garantáltnak bizonyult, akárcsak a forró jelenetek és az általam olyannyira preferált, működő kémia.

   Így örömmel mondom, hogy szórakoztató, roppant élvezetes és haladós olvasmány volt, amit megint csak bármikor újból kézbe vennék.

   A főszereplő páros, Samantha "Sam" és Ian csodálatosan működtek már barátokként is, aztán párként meg majdnem felgyulladtak a lapok. Perzseltek a jelenetek, megnevettetek a beszólások, milliónyi dicséret az írónőnek.

   A stílus gördülékeny, telis-tele humorral és erotikával, közben pedig az érzelmekre is nagy hangsúly lett fektetve.

Kép forrása: Pinterest

   Az egyetlen negatívum számomra az volt, hogy egyáltalán nem éreztem reálisnak, amikor - hála a folyamatosan váltakozó szemszögöknek - kiderült, hogy Sam és Ian három évig beszéltek el egymás mellett, közben pedig végig odáig meg vissza voltak a másikért.

   Felnőtt emberek, értelmiségi tanárok és egyszerűen nem jöttek rá, hogy bejönnek egymásnak? Ennyire nem érzékelték/értelmezték a jeleket? :O Ezt furcsának találtam.

   A fentebb említett dolgoktól viszont egész hamar el tudtam tekinteni és így élveztem ezt az egészet.

   A végén igencsak felgyorsultak az események, kapkodtam a fejem, de illett ehhez a kelekótya, vad pároshoz. 

   Minden tettükkel és megnyilvánulásukkal egyet tudtam érteni. Elvégre csak vártak és vártak, így nem volt különösebben meglepő semmiféle fordulat, semmit sem éreztem elhamarkodottnak.

   Összességében tehát elmondható, hogy egy izgalmas, vicces, érzékiséggel és kedvelhető karakterekkel teli, igen rövid könyvescske akadt a kezembe, aminek plusz fűszert adott a helyszín és a szereplők foglalkozása.

   Bátran ajánlom mindenkinek, aki sokszor és nagyot akar nevetni, közben pedig jólesően erotikázni, romantikázni is. ;)

   Pár szó a borítóról:  A borító nem az eredeti, hanem a Könyvmolyképző kiadó saját változata, ami végülis tetszik, hiszen Ian barátunkat pont ilyennek képzeltem, a mögötte lévő osztálytermi hangulat, valamint a tábla, egyértelműen mutatják, hogy hol is járunk.