Fall Fest 2021 - 7. rész: Ezeket olvasd idén Halloweenkor!
Sziasztok! :)
A tavalyi Fall Fest keretein belül kimondottan nem szerepelt ilyen témájú cikk, de még 2017-ben, a blog nyitásakor, volt három Könyves tippek Halloween alkalmából rész, valamint egy egyéb, ezzel összefüggő írás, ezekre kontrázva pedig most hozok egy újabb, Halloween ünnepét és hangulatát idéző könyvek ajánlóját.
Könyves tippek Halloween alkalmából - 1. rész
Íme a mostani lista:
1. Theodora Goss - Az alkimista lányának különleges esete
Miután egy Molyos kihívás miatt elolvastam Robert Louis Stevensontól a Dr. Jekyll és Mr. Hyde-ot, úgy döntöttem, hogy adok egy esélyt a Theodora Goss féle Az alkimista lányának különleges esete című sztorinak, hiszen ebben a kötetben a már jól ismert gótikus és klasszikus rémtörténetek, valamint a régi detektívregények nevezetes hősei elevenednek meg, csupa új és izgalmas karakterekkel kiegészülve, egy a viktoriánus korabeli Londonban, legalábbis ami az első kötetet illeti.
Olyan ikonikus hősők tűnnek fel benne, mint Sherlock Holmes és Dr. Watson, aztán persze ahogy azt a fülszöveg is mutatja, rémalakok és azoknak teremtőinek sora, mint például Victor Frankenstein és szörnyei, Dr. Moreau és torz állatsereglete, Dr. Jekyll és Mr. Hyde, a Drakula szereplői, Rappaccini, valamint a lánya és még listázhatnám a végtelenségig.
Némelyikük csak említés szintjén kerül elő, esetleg visszaemlékezésekben, mások személyesen is, de az biztos, hogy parádésan, egyre több és több jól ismert irodalmi figura bukkan elő és ez már önmagában szuper.
Az Athéné Klub tagjai pedig kiválóan megírt, érdekes nők, akik belevalók, talpraesettek, kalandvágyók és kicsit nagyszájúak, de mindenképpen szimpatikus értelemben.
Ez egy csodálatos, roppant ígéretes első kötet, telis-tele horror, krimi, történelmi fantasy, történelmi fikció és nyomozós szálakkal, középpontban a brutális és máig megoldatlan Whitechapel-gyilkosságokkal.
2. Brigid Kemmerer - Sötét, magányos átok
A történetről a fülszöveg is alaposan elárul minden lényeges információt, amit nekünk olvasóknak feltétlenül tudnunk kell, főleg úgy, hogy tisztában vagyunk vele: ez egy újramesélés, tehát - ebben az esetben - mindenképpen adott egy átok, egy szörnyeteg, egy lány és a remény, hogy az igaz szerelem ezúttal is győzedelmeskedni fog és átlát a külsőségek mögött rejlő igaz szívre és a többi.
Ezzel nem is lenne gond, a felütés majdhogynem ,,In medias res" tehát bele a közepébe. Harper egy-két fejezet erejéig még a mi világunkban van és éli nem túl vidám mindennapjait, amikor is arra lesz figyelmes, hogy egy sötét alak megpróbál elrabolni egy nőt, erre ő hőseisen a bajba jutott megmentésére siet, minek következtében ő és a rabló átkerülnek Emberfall elátkozott világába.
Akik szeretik A szépség és a szörnyeteg mesét, valamint a retellingeket, azok bátran adjanak neki egy esélyt, hátha megtalálják majd benne azt, ami én anno A szörnyszívűben vagy a Kegyetlen szépségben.
Készüljetek fel, hogy harcokban, véres jelenetekben, politikában, ármányban, hazugságokban és cselszövésekben nincs benne hiány, néha picit volt egy enyhe kis Trónok harca beütése, a szerelmi szál viszont roppant halovány, nem ezen van a hangsúly.
A humor itt-ott jelen van, akadnak frappáns és megmosolyogtató beszólások, a mellékszereplők jóval érdekesebbek, mint a főszereplők.
3. Katherine Arden - Apró terek
Mivel ifjúsági, így nem az én korosztályomnak lett írva, de ezzel semmi gondom nem volt. Gyorsan haladtam vele, olvastatta magát, sok kis rövid fejezetből állt és csak úgy pörögtek a lapok, nem mellesleg pedig, mindig történt valami hátborzongatóan izgalmas.
A három gyerekszereplő Ollie, Coco és Brian édesek voltak és a történet végére mindhármukat sikerült megkedvelnem, habár a fülszöveg elolvasása után azt hittem, hogy Ollie fiú, aztán persze kiderült, hogy ez az Olivia egyik igen furcsa becézési formája.
A cselekmény egy ideig egyébként két szálon fut, mert Ollie könyve, az Apró terek egy régen halott nő naplója, aki borzalmas események szemtanúja volt, így amikor a lány olvasni kezdi a kötetet, mi magunk is vele együtt látunk bele a múlt eseményeibe és értjük meg ezáltal a jelen borzalmait.
Az írásmód és a fogalmazás első osztályú. Egyszerűen megelevenednek az ember szemei előtt a Párás Völgy titkokkal teli vidékei, az őszi erdő, a közelgő Halloween és töklámpásai, valamint Ollie-ék háza, a Tojás, de ezt már megszokhattuk Katherine Ardentől, mert többször is említettem, hogy kivételesen látványosan ír.
Összességében tehát elmondható, hogy bátran ajánlom, habár inkább 14 éves kor felett adnám a gyerekek kezébe, de mondjuk én ijedős vagyok.
4. Sárközy Bence (szerk.) - Düledék palota - Klasszikus rémtörténetek
Először is, azt mindenképpen ki kell hangsúlyoznom, hogy nem sokszor szoktam ilyet csinálni, de ennek a könyvnek az esetében az új Helikonos kiadású borító fogott meg, mert valami elképesztően szép. Ijesztő és hátborzongató, de akkor is csodálatos és szépen kidolgozott, még a kihajtható részeknél is.
A tartalom pedig azért tetszett, mert imádom a gótikus irodalmat és sok szerzőre kíváncsi voltam, akik ebben a kötetben szerepelnek, nem mellesleg pedig,volt akiket nem is ismertem.
Leginkább H. P. Lovecraft stílusa érdekelt, mert tőle a jövőben tervezek több kötetet és novellát is elolvasni.
Az általam ismertek, mint Byron, Scott, Dickens, Twain, Hawthorne, Gaskell, Melville, Stevenson, Kipling, London, Stoker, Doyle és Poe megleptek és tőlük minden írás tetszett, főleg, hogy többüknek nem is az ilyen téma volt anno a fő zsánerük.
Az egyik csalódás, hogy Washington Irvingtől nem Az Álomsvölgy legendáját válogatta be a szerkesztő, pedig szerintem az a legjobb és legismertebb műve, ami pont passzolt volna ide.
A másik pedig, hogy hiányoltam belőle Oscar Wilde - A canterville-i kísértet című művét.
Nekem nagyon tetszett, pedig néha lassan haladtam vele, főleg a régies nyelvezet miatt, de kellemesen borzongató volt, bájosan rémisztő és a hangulata, a miliője totálisan elvarázsolt.
Ha csak egy könyvet akartok olvasni idén Halloweenkor akkor ez legyen az! :)
5. Shea Ernshaw - Gonosz mélység
Egy kellemesen borzongató, kietlenül ködös és kissé gyászos történetről beszélünk, ami tele van vibráló mágiával, egy átokkal, valamint sok-sok értelmetlen halállal.
Sparrow kisvárosi légköre utánozhatatlan. Egyszerre taszító és vonzó. Az ott élő emberekkel nem mindig sikerült egyetértenem, mert egyszerűen nem értettem, hogy miként szervezhetnek fesztivált egy sorozatos haláleseteket okozó átok köré…?
Olvasás közben láttam magam előtt a kikötőt, a hajókat, a világítótornyot és a szereplőket, akik egyszerre várják és félik a Swan nővérek visszatértét.
A boszorkányság és a mágia végig ott lappang, de nincs konkrétan kimondva, nem olyan nyílt, mint más fantasy kötetekben, mégis áthat mindent.
A sztori háromnegyedénél egy olyan durva csavar derül ki, amire bevallom, hogy nem is gondoltam, pedig ha jobban odafigyeltem volna, megannyi utalás volt rá.
Akkor már tudtam, sejtettem, hogy mi lesz a befejezés. Készüljetek fel, hogy egy drámai könyvről van szó, ami nem feltétlenül happy enddel zárul. Igazából nézőpont, hozzáállás kérdése is picit, de többet nem mondok.
Megjegyzések
Megjegyzés küldése