Könyvkritika: L. J. Shen - Vagány

 L. J. Shen

Vagány (Broken Knight)

Vágyak iskolája trilógia - Második kötet

Magyar kiadás éve: 2021

Fülszöveg:

A legszebb szerelmi történetek tragikus véget érnek?

Luna Rexroth mindenki kedvenc szürke kisegere.

Aranyos. Gondoskodó. Jótékony lélek. Csöndes. Kamu.

A szelíd, fiús külső mögött, amit mindenki szeret (és sajnál), egy olyan lány rejtőzik, aki pontosan tudja, mit és kit akar – nevezetesen azt a fiút a faházból, aki megtanította neki, hogyan kell jelnyelven káromkodni.

Aki megtanította nevetni. Élni. Szeretni.

Knight Cole mindenki kedvenc focihőse.

Gyönyörű. Sportos. Kigyúrt. Népszerű. Hazug.

Ez a fenegyerek már a tekintetével is képes hanyatt vágni bárkit, de ő csak egy lányt lát: az utca szemközti oldalán lakó Lunát.

Luna azonban már nem olyan, mint volt. Már nincs szüksége a srác védelmére.

Egy váratlan fordulat hatására a Mindenszentek Gimnázium szépfiúja kénytelen belátni, hogy nem minden főszereplőből lesz hős.

   Igen, így van. Még mindig itt vagyok és még mindig sorra falom az L. J. Shen könyveket, mert úgy érzem, hogy az ő történeteit egyszerűen nem lehet megunni. :)

   Jó sokat kellett várni a Vagányra, mert az Álomgyár kiadó folyamatosan halogatta a megjelenést, de végre elolvastam és naná, hogy imádtam, persze azért közel sem volt hibátlan.

   Sokkal jobban tetszett, mint az első kötet, a Vakmerő, ami ugyebár Daria és Penn kapcsolatáról szólt, ám úgy érzem valamiért, az igazi áttörést nálam majd a Vadító fogja elhozni...

   Brutális egy sztori és csak azok olvassák el, akinél már sorra került a Ruckus/Bajkeverő vagyis Dean és Rosie sztorija, mert telis-tele van visszautalásokkal, nem mellesleg pedig, erős és megrázó spoilerekkel!

   Néhány utalás egyébként a hamarosan megjelenő A néma, tehát a harmadik Sinners of Saint kötetre is lelő pár poént. Ez van, ha két különböző kiadó, egymással párhuzamosan ad ki ugyanattól a szerzőtől összefüggő sorozatokat.

   Luna és Knight párosa már ismerős volt a Vakmerő lapjairól, de akkor csupán annyit tudtunk meg róluk, hogy ragaszkodnak egymáshoz, valami összeköti őket és nyílt titok mindenki előtt, hogy ők ketten összetartoznak.

   Ebben a kötetben aztán részletesen láthattuk, hogy mi is az a számtalan ok, indok, amiért ők ketten képtelenek arra, hogy túllépjenek a másikon.

   Totális ellentétek, hiszen Luna csendes, nem beszél egyáltalán!, Knight pedig nagyszájú, ráadásul mindenki úgy tudja, hogy óriási nőcsábász, akárcsak anno az apja, Dean.

   Aztán persze ahogy haladunk előre, úgy derülnek ki az egyre gázosabb dolgok arról, hogy mi is zajlik Knight családjában, hiszen egy olyan elkerülhetetlen tragédia van készülőben, amire tulajdonképpen már maga Rosie felkészített bennünket a Bajkeverőben...:( Erről nem is írok többet.

   Akárcsak anno Daria és Penn esetében, úgy itt is fenáll a Se veled, se nélküled! kapcsolat, a Gyűlöllek, de imádlak! tipikus esete.

A kép forrása: Pinterest

   A karakterek nem megfelelően kommunikálnak és ennek bizony súlyos következményei lesznek, amik kihatással vannak a történésekre, az egész cselekményre, kettejük kapcsolatára és az őket körülvevők életére.

   Luna és Knight számomra sokszor önzőnek bizonyultak, de azért kedveltem őket, egyetérteni viszont annál kevesebbszer tudtam velük.

   Lunát egyébként sem tudtam annyira megkedvelni, a karaktere totálisan távolságtartó volt szinte mindenkivel, ezért sokszor magamhoz is képtelen voltam közel érezni, pláne azonosulni vele.

   Legtöbbször gyerekesek, bosszúszomjasak, az önpusztítást és önámítást mesterfokon űzik, közveszélyesek, "csakazértis" bántják azt, akit egyébként állítólag a világon a legjobban szeretnek.

   Mondhatnánk és legyinthetnénk erre, lévén kamaszok, még alakulóban a személyiségük, ám az írónő sokszor olyan szavakat ad a szájukba, hogy felmerül a kérdés: akkor mégis miért ilyenek? Néha túlságosan felnőttek, máskor meg túl tinik.

   Jól ismert, kedvelt szereplők szintén újra felbukkanak, hiszen a Sinners of Saint, valamint ez a sorozat lényegében teljesen összefüggnek egymással.

A kép forrása: Pinterest

   A trágárságon, az obszcén szókimondáson már meg sem lepődtem, régi ismerősként köszöntöttem ezeket a szavakat, kifejezéseket.

   A stílus még mindig pörgős, haladós és nyers, az érzelmek hullámzási skálája a csodálaton, gyönyörűségen át egészen az iszonyatig, valamint az undorig terjed.

   A kémia működött, ez újfent tagadhatatlan, az izzás szintén, de sokszor erősebbnek éreztem a pusztítást, a vad vágyakat, az elemi erőszakot, azt ami majdnem mindenkit felemésztett.

   A drog-és alkoholfüggőség újra bekerült a képbe, akárcsak a féktelen orgiák, a dugópartik, a lányok/nők megalázása és a többi. Ezeket kezdem már picit unni. Zavaró, hogy tinédzser lét ide vagy oda, mégis ennyire nem foglalkoznak ezek a gazdag kölykök senkivel, csak önmagukkal.

   Az eredeti cím, Broken Knight, Megtört Lovag és egyben a főszereplőnk neve, sokkal találóbb, mint a Vagány, mert ez az önpusztító srác, nem vagány, inkább egy elveszett lélek, akinek súlyos az állapota és segítségre szorul.

A harmadik, befejező rész hamarosan...

   A szexjelenetek erősek, izgatóak, hitelesek, szeretem L. J. Shen vad leírásait. Megbotránkoztat, szerintem ez a legfőbb célja.

   Természetesen el fogom olvasni a harmadik, befejező részt, ami Emilia és Vicious fiáról, Vaughnról szól, mert ő a legmegosztóbb karakter, akárcsak az apja. :)

   Kiknek ajánlom? Az írónó zászlós rajongóinak, azoknak akik szeretik/szerették a Sinners of Saint sorozatot, valamint azoknak, akik imádják a fülledt erotikával kevert drámai regényeket. Papírzsepit előkészíteni, sírásra fel! 

   Pár szó a borítóról:  A borító az eredeti kiadás magyarosított változta, rajta Knight, akit valóban hasonlóan képzelek el.