Könyvkritika: Jennifer L. Armentrout - Lángoló árny

Jennifer L. Armentrout

Lángoló árny (The ​Burning Shadow)

Originek sorozat - Második kötet

Magyar kiadás éve: 2021

504-es sorszámú Elit Team kötet

Fülszöveg:

Teljesítsd ​be a végzeted!

Evelyn Dasher és Luc útjai keresztezték egymást, és a lány egy szempillantás alatt a luxenek világában találta magát. Ráadásul arra is fény derült, hogy egykor nem volt ismeretlen számára ez a közeg.

Ám nem csak a luxenek múltja rejt titkokat – Evie az emlékezetkiesése miatt több hónapra nem emlékszik az életéből, de érzi, hogy történt vele valami, amit nem tud felidézni, és nem is hajlandó senki elárulni neki az igazat. Ki kell derítenie, ki ő most – és ki volt valaha. De a válaszok újabb kérdéseket vetnek fel. Kutakodásai közben egyre közelebb kerül Luchoz, az erős, arrogáns, éteri szépségű és rendkívül veszélyes originhez… aki valószínűleg szerelmes belé. És ahogy Evie lassan viszonozni kezdi a fiú érzéseit, akaratlanul is felmerül benne a kérdés, hogy Luc vonzalma vajon neki szól-e, vagy egy rég létezett lány emlékének.

Eközben új fenyegetés üti fel a fejét: egy influenzaszerű, halálos vírus, amit – a kormány sziklaszilárd meggyőződése szerint – a luxenek terjesztenek. A szörnyű betegség mindenkit megváltoztat, aki elkapja, pánikot keltve a már amúgy is az összeroppanás szélén álló országban.

Ismerd meg Evie és Luc közös történetének következő fejezetét!

   Pontosan két év telt el az első kötet megjelenése óta és bizony igen szomorúan vallom be, de kicsit újra kellett olvasnom az előző rész történetét, valamint még jó, hogy akadtak bőven visszautalások a Lángoló árnyban is, mert valamiért nem sok mindenre emlékeztem A legsötétebb csillag cselekményéből.

   Ennek szerintem az az oka, hogy tavaly és idén is sok-sok könyvet olvastam, 2019 meg már nagyon régen volt...Egyszerűen nem értem, hogy a kiadó miért ült rá ennyire a folytatás mielőbbi hozására, hiszen egy igen népszerű sorozatukról van szó. :(

   Régen gondolkodás nélkül vetettem volna bele magam egy Luxen spin-off olvasásába, most meg kimondottan nehezen láttam neki és ez megrémisztett. Mintha már nem kötne le úgy, mint régen, sem ez a világ, sem pedig a Young Adult műfaj, a középiskolai közeg pláne kezd untatni.

   Azért persze elolvastam végül, de lassan haladtam vele, főleg az elejével, amit lassúnak éreztem.

   A cselekmény döcögősen indult be, számomra sok volt a üresjárat, egyszerűen nem úgy haladtam vele, mint az eddigi kötetekkel. Hiányzott az igazi lendület.

   Evie most idegesített. Persze tudom, hogy totális sokk érte, a múltja igazából nem is az övé, minden összekuszálódott körülötte, mégsem tudtam elvonatkoztatni attól a két dologtól, amit a 600 oldal alatt folyamatosan, felváltva csinált. Vagy nyavajgott vagy Luc után csorgatta a nyálát. Ennyiben ki is merült a karaktere, leginkább a könyv vége felé kezdett végre észhez térni. Addig inkább külső szemlélője maradt a körülötte történő eseményeknek.

   Luc természetesen most is elvitte a hátán az egész történetet. 

   Anno, a többi Luxen kötetnél, Katy és Daemon jól kiegészítették egymást, ám itt azt éreztem, hogy Luc csinál mindent, Evie meg csak úgy van, pedig gondoljunk bele, hogy az ő szemszögén át látunk és ismerünk meg mindenki mást.

   A srác tagadhatatlanul Daemon 2.0, egy igazi védelmező alfahím, akinek szuper beszólásai vannak, akinek sokat lehet nevetni és aki egyszerre veszélyes és csábító. Mi nők általában ilyen pasikról álmodozunk, az szerző pedig jól ért az ilyen karakterek megteremtéséhez. Ezt már tudjuk.

   A régi szereplők közül most még többen tértek vissza, még inkább jelentősebb szerepekben, ez mindenképpen pozitívumként éltem meg, hiszen végig erős volt a nosztalgia faktor. Ezért plusz pont jár. :)

   Az alapötlet most is elég jó, bár néha azért kicsit túlzásnak éreztem. 

   A vírus és a Daedalus kapcsolata sokkoló, bár ettől a szervezettől már megszokhattuk, hogy túl sok jót ne várjunk, ellenben mindig-mindenhol ott vannak, egy lépéssel főhőseink előtt járnak és még ennyi idő után is van rengeteg kellemetlen meglepetés a tarsolyukban.

   A romantikus jelenetek nálam vitték a prímet, mert Luc és Evie valóban szeretik egymást. Az érzéseik átjöttek, a lapok sisteregtek a kettejük között működő szuper kémiától, a szerelem és az elfojtott szenvedély elegyétől.

   A pozitívumok tehát Luc maga, a karakterek közötti kapcsolatok és persze a visszatérő, nagy kedvencek, de ennyi.

   A befejezés megdöbbentően kegyetlen, egy újabb függővég, ami kínzó kérdések garmadáját veti fel, csak félek, hogy megint éveket kell várni a folytatásra, amiről így aztán nem szívesen, de lehet, hogy végleg lemondok...

   Nem győzöm hangsúlyozni, hogy nehéz szívvel írom ezeket a sorokat, mert azt hittem, hogy a Luxen sorozat univerzumával nálam nem lehet mellélőni, de kiderült, hogy tévedtem, ráadásul az sem túl biztató, hogy látom: a harmadik kötet már megjelent külföldön, ám máris tervben vannak a további folytatások. Azt hittem ez csak trilógia lesz.

   Annyira tudnám értékelni, ha Jennifer L. Armentrout nem esne abba a hibába, hogy túlírja ezt az egészet.

   Pár szó a borítóról:  Tökéletesen beleillik a sorozat tematikájába. 

   Az ezüstös papírból kivágott csillagok mellé, most különböző alakú és formájú napocskák is társulnak, a háttér színei pedig a naplementét idézik. 

   Egyszerűen meseszép.