Filmajánló: Clifford, a nagy piros kutya

 Sziasztok! :)

   Eredetileg nem volt már tervben idén több mozizás, de az ünnepek alatt valami szívderítőre, valami vidámra és meghatóra vágytam, a televízióban leadott filmek pedig eléggé elcsépeltek, unalomig ismételtek, szóval Gubanccal karöltve gondoltunk egyet és beültünk megnézni a Clifford, a nagy piros kutya című filmet. :)

   Igen, tudom, hogy ez tulajdonképpen gyerekeknek szól, ráadásul a moziban mi voltunk ketten azok az egyedüli  felnőttek, akik gyermekek nélkül ültek be eme remek alkotásra, de tudjátok mit? Egyáltalán nem bántuk meg, mert nagyon jól szórakoztunk.

   A filmről nem sokat tudtam, csak amit az előzetesben láttam, aztán utánanéztem, hogy van belőle mesefilm, valamint eredetileg Norman Bridwell írta és illusztrálta Clifford kutyus kalandjait, amik gyermekkönyvek és állatmesék is egyben.

   Bridwell maga egyébként visszaköszön a filmben, méghozzá John Cleese komikus megformálásban, aki itt egy varázslatos erővel bíró állatmentő. Nála aztán egy időre Clifford maga is menedéket talál, hogy végül ráleljen Emily és hebehurgya nagybátyja, Casey.

   Jack Whitehall alakítja a fentebb is említett léhűtő nagybácsit, akit kimondottan imádok, mert szuper pasi és szimpatikus, tehetséges színész.

   Clifford maga természetesen CGI kutyus, ami néha ront picit az élményen, nem hat reálisan, de hát megértem, hogy egy ekkora ebet nem lehetett számítógépes effektek nélkül életre kelteni.

   Az édesen apró, piros kutya igen hamar óriássá nő, hiszen Bridwell is elmondja a kislánynak: Clifford akkora lesz, amennyire szeretik őt.

   Így aztán hőseink hatalmas kalamajkába keverednek, hiszen New York nagyváros, ám Clifford akkor is feltűnő jelenség.

   Csakhamar a média keresztüzébe kerül, ahol aztán többen is felfigyelnek rá, olyanok is akiknek egyáltalán nem kellene: egy állatkísérleteket végző labor és annak őrült tudósai, élükön a pénzéhes vezetővel...

   Legjobban azt szerettem ebben a filmben, hogy egyszerre volt animációs mese, ami a gyerekeknek szólt és közben egy roppant vicces, kalandos, ám megható családi mozi, aminek középpontjába az összefogás és a bátorság került.
   A készítők kihangsúlyozták, hogy a másság és a magány mindig bántóan kirekesztő tud lenni. A végső tanulság pedig az, hogy szeretet valóban győz, még akkor is, amikor már minden más veszni látszik.

   Lehet, hogy gyerekesnek fogok tűnni, de én imádtam ezt a filmet és megsirattam, mert roppant meghatóra sikerült.

   Nem volt hibátlan, de ezek felett simán elsiklottam, hiszen egy cuki, piros labrador kölyökről szólt és hát tudjátok, hogy nekem is van egy keverék labim, szóval nevezettek bátran elfogultnak! ;)

   Cliffordnak Emily és Casey bácsi lett a fő családja, de egy csomó embert megismerhettünk körülötte, a kislány szimpatikus kis iskolatársától, a sarki boltosig, a kelekótya ügyvéd házaspáron át, egészen a bérház nem mindennapi lakóközösségéig.